A majmok bolygója-franchise nyitó felvonását az ikonikus 1968-as évben, a hidegháború és az ellenkulturális forradalom csúcsán, néhány nappal Martin Luther King meggyilkolása előtt láthatta először az amerikai közönség. A siker nem maradt el, és nem kell mélyreható historikus ismeretekkel rendelkeznünk annak felismeréséhez sem, miért válhatott a film fontos hivatkozási alappá. A legendás első film nyilván nem valamiféle állatjogi tanmese az ember és majom viszonyáról, illetve nem a trükkök miatt gyakorolt hatást a nézőkre.

A remek alapkonfliktus és a meghökkentő elbeszélői csavarok nem érnének túl sokat, ha nem lebeg ott az egész mögött a maró társadalmi látlelet, ami az adott történelmi kontextusból kiragadva univerzálisan, a mai napig érvényes. A folytatások és újrázások mindig megbízhatóan hozták a bevételi eredményeket, de csak akkor tudtak túlmutatni az egyszerű szórakoztatáson, mikor a majom-maszkok mögé az alkotóknak sikerült hatásos parabolákat csempészniük. A majmok bolygója - Háború sajnos épp ezen a téren okoz csalódást, de cserébe minden másban hozza a kötelezőt.

A „szülőföld-irodalom”

Az irodalomtörténészek vaskalapos része lenézéssel kezeli azokat a szerzőket, akik bevallottan azzal a céllal írnak, hogy szórakoztassanak, és néhány könnyed órát szerezzenek az olvasóknak, mellőzve a mély filozofikus gondolatokat. Csakhogy egy társadalom közízlése nagyon más, mint amit az irodalomtankönyvek tanítanak. A francia irodalomtörténészek évtizedeken keresztül tartó szívós hadjáratot indítottak annak bizonyítására, hogy az idősebb Alexandre Dumas és Jules Verne tehetsége fordítottan arányos az irántuk megnyilvánuló népszerűséggel.  Lehet, hogy igazuk volt, és a francia romantika e két páratlanul színpompás, gazdag életművű alakja nem vetekedhet írói nagyság és a jellemábrázolás kidolgozottsága terén az ifjabb Dumas vagy Eugene Sue teljesítményével. De például Magyarországon hányan ismerik Sue nevét, vagy hányan olvassák A kaméliás hölgyet a Monte Christo grófja és A három testőr helyett? Vagy vegyük a Nyugat folyóiratot, amelynek sohasem volt háromezernél több előfizetője, és a maga korában a Horthy-korszak ünnepelt írónagysága, az önreprezentációban élenjáró Herczeg Ferenc által szerkesztett Új idők jóval nagyobb népszerűségnek örvendett a középosztály körében. A konzervatív szemléletű szerzők – Herczegen kívül Harsányi Zsolt, Surányi Miklós, Gulácsy Irén – több olvasót mondhattak magukénak, mint Kosztolányi Dezső, Babits Mihály vagy Móricz Zsigmond. Vaskos professzionális irodalomtörténeti munkák nem feltétlenül reprezentálják egy hajdanvolt kor irodalmi-művészi ízlését.

Kőszegi Tamás erotikus kísérleti filmje, A Másoló (The Copyist) a világon egyedülálló módon egy fénymásolóval készült.

A rövidfilm a fénymásoló pásztázójának torzulásain keresztül mutatja be a női testet és a szeretkezés közben átélt érzelmeket. Noha mindössze 8 perc hosszú, több mint 5 ezer fénymásolt oldalra és 3 évnyi munkára volt hozzá szükség.

A körülbelül 100 ezer forintból elkészített filmet az elmúlt egy évben közel 50 nemzetközi filmfesztivál versenyprogramjába hívták meg, több díjat is begyűjtött. Legutóbb a MEDIAWAVE Fesztivál nemzetközi zsűrijétől nyerte el a Legjobb kísérleti filmnek járó díjat.

A speciális effektek használata egyidős a mozgókép történetével, a digitális technikai is sok trükköt tanul az analógtól.

Bármennyi változást is okozott a mára szinte maradéktalanul lezajlott digitális átállás a gyártásban, forgalmazásban és vetítésben, a filmek stílusában (CGI, effektek) és struktúrájában (adatbázis-narratívák, mind-game filmek), a moziszékekből nézve, a tökéletesebb kép- és hangminőségen túl, még a 3D szemüvegen át sem változott sokat a hollywoodi rendszer: továbbra is gyöngyvászonra vetített, többnyire emberszereplőket mozgató, netán állati- vagy fantázialényeket animáló történetek mozgóképeit nézzük a fegyelmezett sorokba rendezett nézőtérről, másfél-két órán át. És miközben érezhetően más léptékű, a korábbi fejlesztésekkel nem összemérhető a digitális média hatása, hasonló látszik megtörténni, mint a hajdani technológiai újítások (hang, szín, szélesvászon) bevezetésekor: radikális átalakulás helyett a rendszer mintegy felszippantja, beolvasztja az új technikát, és pozícióit megerősödve igyekszik kikerülni az átmeneti korszakból.

A szolnoki Tisza Mozi Kft., a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa díjfelajánlásával pályázatot hirdet a GRAVITÁCIÓ témakörében készülő maximum öt perc hosszúságú rövidfilmek elkészítésére.

A pályázat nyitott, rajta hivatásos és nem hivatásos filmkészítők, stúdiók és magánszemélyek vehetnek részt, bármilyen műfajú, fikciós, nonfikciós vagy animációs filmtervvel.

A pályázatra a fent megadott témakörhöz kapcsolódó rövid, maximum 3 ezer karakter terjedelmű szinopszist és megvalósítási tervet várnak.

A filmterveket szakemberekből álló zsűri bírálja el. Az első helyezett 400.000 HUF-ot, a második és harmadik helyezett 300.000-300.000 HUF-ot kap filmterve megvalósítására. A filmeket a 2017. október 12-15 között megrendezésre kerülő Nemzetközi Tudományos Filmfesztiválon mutatják be Szolnokon.

Beadási határidő: 2017. augusztus 01.

A pályázatokat az istvan.demeter@tiszamozi.hu email címre kérjük elküldeni.

MAGYAR MŰHELY
1938-ban a meseautóvígjáték után súlyos melodráma jön, Törzs Jenő és Perczel Zita szerelmi évődései helyett Karádi-Jávor egymást marcangoló dialógusai a Halálos tavaszból, és persze a halhatatlan Kabos Gyula sincs már idehaza, hogy ezt a szomorúságot a kávéházi, kisemberi humor gyógyító ostyájába csomagolná, hogy a szorongást – miszerint a baljós fordulat éve jön – ellenpontozná.

Hirsch Tibor: És az óra ketyeg (Történelmi filmek, átmeneti idők – 2. rész )
Morsányi Bernadett: Szenvedély a celluloidon (Beszélgetés Magyar Dezsővel – 2. rész)
Várkonyi Benedek: A látható történet (Katona Zsuzsa: A nevezetes névtelen)
Várkonyi Benedek: Az élet bölcsésze (Beszélgetés Katona Zsuzsával)
Csákvári Géza: „Megmutatjuk a félelmeinket” (Beszélgetés Mundruczó Kornéllal)
Kránicz Bence: Magyarország szuperhőse (Mundruczó Kornél: Jupiter holdja)

CANNES
Gyenge Zsolt: A kabardok meghódítják a Croisette-et (Cannes)

A FANATIZMUS KORA
A fanatizmus egyszerre van jelen politikai, vallási és kulturális ideológiákba ágyazva, ezerkarú polipként mindenhová beférkőzik, a hívők közösségeitől kezdve a fogyasztói társadalomig, a családoktól a stadionokon át a koncerttermekig, a legaggasztóbb mégis az, ahogy napjaink politikai diskurzusaiban is szalonképessé vált.

Győri Zsolt – Rigely Ádám: Határtalan korlátoltság (Fanatizmus a filmvásznon)
Szíjártó Imre: Sevdah (Szélső értékek a délszláv filmben)

A KÉP MESTEREI
Khondji életművét sötét és világos filmekre lehet osztani, de igazán maradandót többnyire az utóbbi műfajban alkot. Saját bevallása szerint gyerekkora óta rajong a horror műfajáért és minden egyéb félelmetes mozgóképért. Pályájának korai szakaszára a borongós képek jellemzők: a Delicatessen, Elveszett gyerekek városa, Hetedik.

Alföldi Nóra: Perzsia hercege (Darius Khondji)

ÚJ RAJ
Roboz Gábor: Megbízható mesélők (Zal Batmanglij és Brit Marling)

SZÍNÉSZLEGENDÁK
Gervai András: „Ártatlan, mint egy ragadozó” (Marlene Dietrich)
Huber Zoltán: Angyal és szuperkém (Roger Moore)

KÍSÉRLETI MOZI
Szalay Dorottya: Politika és erotika (Testképek – Lengyel avantgárd rendezőnők)

KÖNYV
Sárközi Réka: A valóság feltérképezői (A befogadó kamera)
Szekfü András: Másképp kellett volna (Lehet másképp – Szécsényi Ferenc operatőr)

FILM/REGÉNY
Sepsi László: A kecske árnyéka (Michael Hastings: Az operátorok)
Baski Sándor: Szereptévesztés (David Michôd: War Machine)

KRITIKA
Buglya Zsófia: A hullámvasút utasai (Josef Hader: Mérgezett egér)
Stőhr Lóránt: Meglátta (Kristóf György: Out)
Varró Attila: Szupermodell (Patty Jenkins: Wonder Woman)

A címlapon: Edoardo De Angelis: Elválaszthatatlanok – A Cinenuovo bemutatója.

Élik az életüket – Női nézőpontok címmel idén nyáron is tematikus filmválogatással jelentkezik az Uránia Nemzeti Filmszínház. A július 6-án, csütörtökön induló és augusztus 2-ig tartó sorozat keretében egy híján húsz különleges film kerül vászonra a közelmúltból - újonnan vagy még egyszer utoljára, mielőtt végleg eltűnne a mozikból. A legkülönfélébb műfajokat és történeteket felvonultató alkotásokat a női szál, az izgalmas női karakterek fűzik egybe. A sort természetesen nem nyithatja más, mint az elmúlt év legszokatlanabb és egyben legfelszabadítóbb filmje, a Toni Erdmann és hősnője, a Sandra Hüller alakításában testet öltött Ines. A június 6-i nyitánytól kezdve egy hónapon át megannyi egyéni, szerzői hang szólal meg az Urániában: Maren Ade, Pedro Almodovar, Jessica Hausner, Naomi Kawase, Park Chan Wook és mások jóvoltából olyan színésznőik jutnak főszerephez, mint Catherine Deneuve, Tilda Swinton, Valeria Bruni-Tedeschi és Natalie Portman.