David Lynch és kedvenc zeneszerzője, Angelo Badalamenti még a 90-es évek elején készítettek egy közös albumot Thought Gang címmel, amelyből két szám a Twin Peaks – Tűz, jöjj velem! soundtrackjére is felkerült. A teljes, 12 trackből álló anyagot azonban nem adták ki – egészen mostanáig. A november 2-i albumpremier előtt került fel a netre az a klip is, amelyet Lynch rendezett még 92-ben Badalamenti főszereplésével az „A Real Indication” című számhoz.

A BBC felkérésére 209 kritikus 43 országból összeállította minden idők 100 legjobb idegennyelvű (vagyis nem angol) filmjét. Magyar kritikus nem vett részt a projektben, és magyar film nem került fel a listára. (Az egyéni listák itt böngészhetők.)

100. Táj a ködben (Theo Angelopoulos, 1988)
99. Hamu és gyémánt (Andrzej Wajda, 1958)
98. In the Heat of the Sun (Jiang Wen, 1994)
97. A cseresznye íze (Abbas Kiarostami, 1997)
96. Shoah (Claude Lanzmann, 1985)
95. Floating Clouds (Mikio Naruse, 1955)
94. Hol a barátom háza? (Abbas Kiarostami, 1987)
93. A vörös lámpások (Zhang Yimou, 1991)
92. Jelenetek egy házasságból (Ingmar Bergman, 1973)
91. Rififi (Jules Dassin, 1955)
90. Szerelmem Hiroshima (Alain Resnais, 1959)

A legfrissebbet is beleszámítva két film választ csak el minket attól, hogy elkészíthessük a Köbli Norbert forgatókönyveiből készült tévéfilmek top tízes listáját. A nyolcadik Trezor zökkenőmentesen folytatja a történelemórába ágyazott műfaji kalandozást, és biztos kézzel hozza a szerencsére már joggal várható színvonalat. Köbli most is remek érzékkel talált rá a témára, miközben az új thriller picit vissza is kanyarodik a talán legtöbbet emlegetett első film, A vizsga világához.

A sztori ezúttal is az ötvenes években, egész pontosan a forradalom leverése utáni napokban játszódik, és nagyrészt most is zárt térben vagyunk. A vizsgát és a Trezort a technikai stáb számos tagja mellett a rendező, Bergendy Péter személye is összeköti, ahogyan a színészek közül Scherer Péter, Hámori Gabriella és Elek Ferenc is újráznak. A Trezor leglátványosabb újdonságait a heistfilmes elemek használata, a vaskosabb humor és Anger Zsolt jelenléte adják.

A chilei Pablo Larraín meglepő nézőpontokból vizsgálja a történelmi közelmúlt traumáit, és az események megértésének korlátait kutatja. 

A Larraín-életmű egyik legmegkapóbb képsorában, a No végén a győztes médiakampányt levezénylő René a kisfiát magához szorítva, szótlanul sétál az önfeledten ünneplő tömegben. Az utcákon végtelen sokaság örül a Pinochet-diktatúra bukásának, a makacsul kitartott közelképen mégis a reklámszakember rezzenéstelen arcát figyeljük, amit egyenetlenül világítanak meg a becsillanó fények, és néhol eltakar egy-egy lehulló konfetti. Majd René egy rövid átkötés után már a korábbi politikai ellenlábas oldalán vezeti fel soron következő munkáját: egy szappanopera beharangozó kisfilmjét. Harmadszor is magabiztosan adja elő üres frázisait a társadalmi kontextusról és az ország jövőjéről. Ha a referendumot sikerre vitte, a Gazdagok és szépekkel is jó esélye lehet.

A fenti példa magába sűríti a chilei rendezőt foglalkoztató legfontosabb problémákat, melyek a személyes kívülállás élményére és a történelmi körülmények megértésére vonatkoznak. René ugyan sorsfordító napokban áll helyt, de számára a zsarnok leszavazása csak egy újabb marketing-kihívás, a diadal pedig az önéletrajzba illő referenciamunka. A „Nem”-kampány győzelme új fejezetet nyitott Chile történelmében, ugyanakkor Pinochet tábornok játékszabályai szerint zajlott, és a leköszönő rendszer számos elemét átörökítette az újonnan születő demokráciába (például az 1980-as alkotmányt és a René által is képviselt neoliberális gazdaságpolitikát). Larraín filmjeinek tétje tehát kettős – egyéni és társadalmi – helyzetértelmezés, és ezt a rendező visszatérő elbeszélői megoldásai illetve képi leleményei is kihangsúlyozzák. 

A CINEMA NICHE egy havonta jelentkező vetítéssorozat, ahol a hazai mozikban be nem mutatott filmeket lehet megnézni szélesvásznon, egy alkalommal, magyar felirattal. Az első alkalom október 28-án, vasárnap lesz a Corvin moziban, az első film az El Club.

A chilei Pablo Larraín a Berlinálén a Zsűri Nagydíját elnyert mesterművével, az El Club című film vetítésével indul a havonta jelentkező vetítéssorozat, a NICHE, melynek szervezői közösséget szeretnének építeni. Donáth Péter és Bognár Péter ötletgazdák régi vágya valósul meg a CINEMA NICHE (ejtsd: nís) vetítéssorozattal. Donáth a projekt elindításának okairól így mesél:

"Célunk egy filmszerető közösség kialakítása, akiknek folyamatosan gyűjthetjük a fesztiválokon látott izgalmas kortárs filmeket, megkerülhetetlen nagymesterek és egyéni látásmóddal rendelkező új alkotók munkáit egyaránt. Segítünk az óriási zajban felhívni a figyelmet azokra a filmekre, amiket kár volna kihagyni bárkinek, akit érdekel ennek a művészeti ágnak a fejlődése vagy csak szeret különleges és emlékezetes filmeket nézni. Olyan filmeket vetítenénk, amik moziélményként működnek a legjobban (szélesvászon, jó hangminőség, közösségi élmény) és eddig nem volt rá lehetőség, hogy moziban lehessen látni őket. Igyekszünk majd bemutatni az elmúlt évek legjobb mozikból kimaradt filmjeit, és azokat a friss filmeket is, amiket vagy csak valamelyik streamszolgáltatón vagy még ott sem lehet látni itthon." 

Árva Márton portréja a rendezőről ide kattintva olvasható.

Az audiovizuális örökség világnapján, október 27-én a Magyar Nemzeti Filmalap - Filmarchívum két teljeskörűen restaurált magyar klasszikus filmet mutat be az Uránia Nemzeti Filmszínházban. 

14 órától Fábri Zoltán Hannibál tanár úr című filmjét vetítik, amely október közepén nagy sikerrel mutatkozott be a lyoni Lumière Fesztiválon, a restaurált filmek legjelentősebb európai seregszemléjén. Fábri Zoltán 1956-ben készült filmje az egyik első, vizuális nyelvében is modern magyar filmparabola, amely érzékenyen ábrázolta, mennyire manipulálható a tömeg, és hogy milyen cselekvési lehetőségei vannak a kisembernek egy embertelen korban. A film 1957-ben elnyerte a Karlovy Vary filmfesztivál első díját, 1968-ban a magyar filmkritikusok szavazásán bekerült minden idők 12 legjobb magyar filmje közé, majd 2000-ben az Új Budapesti Tizenkettő-be is. 

Utazók, útra fel! – Mit kell tudni róla?

Bár a film noir tündöklését számos hollywoodi siker fémjelezte, a filmtípus valódi fejlődése a felszín alatt, a nagy stúdiók mögötti sikátorokban, a szegénysoron ment végbe. Az olcsó, B-kategóriás mozikat futószalagon gyártó producerek érzékenyen követték az uralkodó trendeket, és gyorsan felfedezték a sötét krimikben rejlő lehetőségeket. Minél mocskosabb, erőszakosabb és kiábrándultabb, annál jobb: az alacsony költségvetés és a hatásvadászat kényszere mintegy mellékesen lehetőséget teremtett a kísérletezésre is. A vezető stúdiók szigorú gyártási folyamataival szemben a kisebbeknél nem fogták olyan szorosan a gyeplőt, így az igazán tehetséges alkotók gyakran a hátrányból kovácsoltak előnyt. Bár a film noir meghatározását és pontos határait ma is komoly viták övezik, a vonulat ma már kultikus alkotásai között többségben vannak azok a darabok, melyeket annak idején a kissé lesajnáló B-kategóriába soroltak.