MAGYAR FÜGGETLENEK
Miközben a nyugati filmiparban évtizedes hagyománya van a függetlenfilmezésnek, addig hazánkban nem beszélhettünk valódi tömeget alkotó függetlenfilmes szcénáról – egészen eddig. Az új magyar függetlenek a 2020-as években kezdtek olyan szinten teret hódítani, hogy már nemcsak finanszírozási szempontból, de az ebből fakadó esztétikai ismérvek mentén is lehet részletesen tárgyalni az általuk készített filmeket.
Vajda Judit: Meglopva bár, de törve nem (Kortárs magyar független filmek)
Soós Tamás Dénes: „Célom volt, hogy a női szemszögemet belevigyem” (Beszélgetés a Csókoljál meg, Kiscsillag! alkotóival)
Szarka Judit: Önismereti leckék felsőfokon (Telex: Az elárult generáció – Partizán: 10 év gyűlölet)
Csuja László: Burleszk a nappaliban (A Remsey-filmszínház)
KRÍZISMOZI
Az izrael-palesztin konfliktustól kezdve a diktatúra és a patriarchátus ellen meztelen keblekkel lázadó ukrán feministákon át egy csak elsőre apolitikusnak tűnő közkedvelt rendező, Wes Anderson világnézetéig számos társadalomkritikus téma előkerült a közelmúltban bemutatott vagy a hamarosan moziba kerülő filmekben.
Baski Sándor: Palesztin sorsok (Az ismeretlenbe)
Kovács Kata: Meztelen keblekkel a patriarchátus ellen (Charlène Favier: Oxana)
Tóth-Gyóllai Orsolya: „Én így élek túl, filmet csinálok” (Beszélgetés Charlène Favier-vel)
Pethő Réka: Megváltás luxuscsomagolásban (Wes Anderson világnézete)