NEKROLÓG
Költő, író, esszéista, filmrendező? Test- és szellemépítő, ködlovag, militáns matróz, magányos kisfiú? Megfoghatatlanul mindegyik. És megfoghatóan azonos. Monotematikus. Láthatatlan és látható életmű. Neoavantgárd és midcult. Dobai Péter Bódy Gáborral és Magyar Dezsővel lobogó újbaloldaliként a BBS kapuját berúgva szabad szellemet hoz a hetvenes évek szűrt levegőjébe.
Dér András: „Képpel gondolt gondolat” (Dobai Péter [1944–2025])
DÜHÖNGŐ IFJÚSÁG
Bakos Gábor: Dühös generáció (A KIX és előzményei)
Kiss Dalma: Metamorfózisok (Új raj: Julia Ducournau)
Szarka Judit: Jog versus igazságérzet (Bendó Zsuzsa – Muchichka László: Csak ki ne derüljön!)
A KELET AZ KELET
Varró Attila: A cél szentesíti az eszközt (Park Chan-wook: Nincs más választás)
Buzsik Krisztina: Nincsen tűz füst nélkül (Yu Yang: Nezha – A lázadó démon legendája)
Varga Zoltán: Álom és valóság útvesztői (Satoshi Kon animéi)
Tóth-Gyóllai Orsolya: „Megmutatjuk két leszbikus nő szerelmét” (Beszélgetés Kangyu Garammal)
A halál öt arca (A zsáner mesterei: Kiyoshi Kurosawa)
Brigitte Bardot a hatvanas évek világcsodája volt. Aranyszőke hajával, bájos arcával, lélegzetelállító nőiességével örökre beírta a nevét a mozi aranykönyvébe. Minden idők leghíresebb francia személyisége – De Gaulle elnök mellett – 49 filmet forgatott. Fénykorában, a hatvanas évek elején, népszerűsége minden képzeletet felülmúlt: messze lekörözte Marilyn Monroe-t, Elizabeth Taylort, Gina Lollobrigidát.




