Filmvilág blog

Körkérdés a filmkánonról

Reisz Gábor és Vincze Teréz

2024. szeptember 04. - filmvilág

A Filmvilág tizenhárom szakembert kérdezett meg a filmszakma különböző területeiről a kanonizáció szükségszerűségéről és legfontosabb területeiről (filmkritika, fesztiválok, filmoktatás), a válaszokból összeállított kivonat a szeptemberi szám Filmkanonizáció blokkjában olvasható: az alábbiakban Vincze Teréz (filmkritikus, egyetemi oktató az ELTE Filmtudomány Tanszékén, a Metropolis szerkesztője) és Reisz Gábor (forgatókönyvíró-rendező) teljes válaszai olvashatók az öt kérdésre.

 

REISZ GÁBOR


kanonreisz.jpg1/ Szükség van-e újrakanonizálásra minden korban vagy a klasszikusok épp a rendíthetetlen időtállóságuk miatt klasszikusok?

 Szerintem minden téren van, így a két emberöltőnyi filmművészettel sincs ez másképp, talán leginkább oktatási szempontok miatt. 

2/ Mi a szerepe a filmkritikának a kanonizálásban? Van-e különbség a nyomtatott és a digitális média jelentőségében ezen a téren?

A filmelemzések és kritikák velejárója a besorolás, összehasonlítás. A klasszikusok mint állandó mérföldkövek, irányadók térnek vissza, de ez a fajta gyakorlat a digitális médiában egyáltalán nem megszokott, sőt igazából ritka. A digitális médiafogyasztási szokásaink gyorsabbak, felületesebbek, ami miatt nem törekszünk az ilyen levezetésre.  

 3/ Filmfesztiválok: értékmegőrzés kulturális színhelyei vagy művészfilmes marketing eszközök?

Nagyon sok problémám van a fesztiválokkal, de tény, hogy alapvető platformok a filmművészetben. Országonként más a jelentőségük, számunkra nagyon nagy, de nem is csak a nyilvánvaló piaci szempontokból, inkább mint kulturális hírvivő van nagy jelentőségük. A rendszerük viszont nagyon igazságtalan: szinte minden eldől a nagy fesztiválokon, utána a kisebbek legtöbb esetben automatikusan vesznek át szinte teljes programokat sok esetben úgy, hogy nem is láttak minden filmet. Az, hogy egy film jó-e vagy sem, csak egy szempont négy-öt másik mellett, mint az aktualitás, sztárrendező vagy -szereplő, botrány lehetősége (ami az egyik legerősebb marketingelem), országok és kontinensek figyelembevétele, azaz a sokszínűség és egzotikusság, férfi-nő arány. És persze ezek a szempontok mind indokoltak vagy minimum logikusak ahhoz, hogy jól működjön egy fesztivál. Tekintve, hogy szinte mindenki leadja a filmjét Berlinbe, Cannes-ba, Velencébe, nem kérdés, hogy abban a nagy halmazban van valahol az érték, de hogy ez mindig színtiszta válogatás tud lenni, azt nehezen tudom elképzelni.

4/ A hagyományos filmoktatás (középiskolai/egyetemi) közelebb hozhatja a fiatalabb nemzedékeket a klasszikusokhoz vagy érdemesebb lenne újabb terepet találni a filmkultúra népszerűsítésére?

Nem tudom, mi lehet az újabb terep, de nagyon érdekel. Kizárólag a klasszikusok nem fogják közelebb vinni a fiatalokat filmkultúrához, mert valamennyi ilyen alkotásnak főképp úgy van értelme, hogy az adott kontextus is fel van építve a filmek körül. Szkeptikus vagyok, nem hinném, hogy erre lenne mód középiskolában. Ezért is érdekelne az újabb terep.

5/ Mekkora szerepet játszik a kortárs filmművészetben a filmklasszikusok különféle újrahasznosítása, ha igen, behozhatnak-e ismeretlen remekműveket a reflektorfénybe ?

Nagyot és egyértelműen igen. Ahogy egy-egy sikeresebb film akár az élet más területén is tud trendet, divatot, szokásokat generálni. Sőt, sokszor azt érzem, hogy gyakran marketingeszközként is tudatosan használják ezt különböző produkciók, forgalmazók.

 

VINCZE TERÉZ


kanonvincze.jpg1/ Szükség van-e újrakanonizálásra minden korban, vagy a klasszikusok épp a rendíthetetlen időtállóságuk miatt klasszikusok?

Vincze: Meggyőződésem, hogy a kanonizáció fogalmának fontos összetevője a dinamikusság: állandóan mozgásban és változásban lévő dinamikus jelenségként érdemes rá tekinteni. Ebből szükségszerűen következik, hogy ez a folyamat semelyik korban sem áll le, és ennek a folyamatos mozgásnak maguk a „klasszikusok“ is részét képezik – vagyis állandóan bizonyítaniuk kell minden kor számára saját klasszikusságukat, azaz azt, hogy saját korukból kilépve, az új és új korszakokban is képesek érvényesen megszólalni, megszólítani a nézőt. Ugyanakkor azért, Gadamer nyomán, azt is megjegyzem, hogy a klasszikusoknak a hagyomány és kultúra vonatkozásában van valamiféle stabilitást teremtő ereje is, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Vagyis összességében a kanonizációban a dinamikus változás és a klasszikusok által képviselt stabilitás kettős játékáról van szó. 


2/ Mi a szerepe a filmkritikának a kanonizálásban? Van-e különbség a nyomtatott és a digitális média jelentőségében ezen a téren?

Vincze: A filmkritikának többféle definíciója lehetséges, de ha abból indulunk ki, hogy a definícióhoz mindenképpen hozzátartozik, hogy a kritika az aktualitás kritikai megítélésével (ítéletalkotással) foglalkozik, akkor azt mondhatjuk, hogy szerepe a kanonizációban korlátozott, de természetesen összességében részét, egyik összetevőjét alkotja ennek a folyamatnak. Hatása korlátozott annyiban, hogy az aktualitáshoz kapcsolódva egy bizonyos pillanat kontextusában, annak elvárásait kommunikálja egy kritikus személyes megítélésének közvetítésével. Azonban a kritika mellett számos tevékenység – oktatás, kutatás, fesztiválok és kulturális események, kultúrpolitika – is fontos összetevői a kánonalkotásnak, és valószínű, hogy mindezek közül nem is a kritika a legmeghatározóbb.

A jelenkor alapvető jellemzője, hogy minden „üzenet“, így a kritikai beszéd is iszonyatos „zajban“ jelenik meg. A nyomtatott és a digitális média szerepének különbözősége (ha van) nem magához a mediális különbséghez kötődik – tehát nem arról van szó, hogy a nyomtatásban megjelent értékítélet és a digitálisan publikált értékítélet kanonizációs értéke különbözik. Hanem arról van szó, hogy a digitális média alapvetően a „zaj“ rendkívüli növekedéséhez járult hozzá (függetlenül attól, hogy ezt a növekedést pozitívan vagy negatívan értékeljük), és előidézte azt a helyzetet, ahol egyszerűen a mennyiség lép a minőség helyére. A mennyiség az egyetlen, ami azzal kecsegtet, hogy a háttérzajból kiemelkedhet valami – a minél több említés, a „mémesedés“ és hasonló tendenciák. Véleményem szerint a digitális világban a véletlennek valamivel nagyobb szerepe van abban, hogy mi emelkedik ki a zajból. 

3/ Filmfesztiválok: értékmegőrzés kulturális színhelyei vagy művészfilmes marketing eszközök?

Vincze: A filmfesztiválok a filmes közélet rendkívül fontos helyszínei minden jó és rossz tulajdonságukkal együtt. Véleményem szerint legfontosabb szerepük találkozóhelynek lenni a filmek és a filmek iránt érdeklődő minden nemű és rendű emberek között (készítők, egyszeri nézők és rajongók, kritikusok, kulturális döntéshozók). A filmekről, a kánonokról, és bármiféle, a filmkultúrát széles értelemben érintő kérdésekről való beszélgetések, viták helyszínei ezek. A fesztiválok rendkívül sokfélék lehetnek mind programkínálatukat, mind működésmódjukat tekintve, de fontosságuk a filmkultúrában tagadhatatlan. A kulturális értékmegőrzésben épp úgy fontosak, mint a művészfilmes marketingben. Sokféleségük sokféle funkciót tesz lehetővé. Az Oscar-díj legfőképp egy marketing eszköz, a kritikai minőséggel kevés és nem szisztematikus a kapcsolata. Ezen túl elsősorban az amerikai kultúrhegemónia fenntartására való törekvés látványos és rendkívül túlértékelt cirkusza.

4/ A hagyományos filmoktatás (középiskolai/egyetemi) közelebb hozhatja a fiatalabb nemzedékeket a klasszikusokhoz vagy érdemesebb lenne újabb terepet találni a filmkultúra népszerűsítésére.

Vincze: A filmoktatásban mindenképpen elkülönítendő az általános vagy közoktatási feladat a specifikus, szakmai képzési feladattól, ami filmes képzéseken, filmszakokon gyakran egyetemeken zajlik. A közoktatásban a legfontosabb a filmek iránti érdeklődés ösztönzése, és ezen belül a nyitottság kialakítása – vagyis annak elérése, hogy minél többféle filmtípusra tegyük nyitottá a fiatalságot. Az út nem feltétlenül a klasszikusokon keresztül vezet, de az út folyamán üdvös lenne, ha létrejönnének élvezetes találkozások a klasszikusokkal is, hogy ez megágyazzon a sokféle – nem csak a mainstreamben özönlő, populáris filmtartalmak – iránti nyitottság számára. De fontos, hogy minden korosztályt a neki megfelelő tartalmak, témák felől próbáljanak az oktató/nevelők megnyerni a mozgóképkultúra ügyének.
A szakmai, felsőoktatási képzésben a klasszikusok oktatása, megismertetése megkerülhetetlen. Ahol a jövő filmszakembereit képzik (legyen az filmkészítő, kritikus, tanár, fesztiválszervező vagy filmklubvezető), a klasszikusok oktatása véleményem szerint kötelező, kihagyhatatlan.



A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr1318484953

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása