Filmvilág blog

Fenyőillatú kérdőjelek - Wayward Pines pilot

2015. április 27. - Huber Zoltán

waywardpilot.jpg

A FOX nehéztüzérséggel promózott idei nagy dobásának szánt szériája május 14-én debütál majd a képernyőn, de a csatorna az interneten már elérhetővé tette a Wayward Pines első epizódját. A sorozat alkotói mondhatni biztosra mentek, hisz erős színészgárdával  és tapasztalt rendezőkkel vágtak neki a tíz részesre tervezett első évadnak, ráadásul egy sikeres regényfolyam adaptációjáról van szó. Blake Crouch magyarul is olvasható trilógiája egy különös kisvárosba keveredő titkosügynök kalandjait követi végig, mintaszerűen adagolva a szórakoztató meglepetéseket. Az író különféle előképekkel és zsánerekkel zsonglőrködik, a hullámvasutazó sztoriban a krimi, a paranoia-thriller, a túlélő-horror és tudományos fantasztikum alkotóelemei váltják egymást. A Twin Peaks és a Lost hangulatai H.G. Wells, Huxley és King kedvelt motívumaival keverednek, de a megidézett előképek listája sokáig folytatható. Bár az első epizódot rendezőként jegyző M. Night Shyamalan neve mostanság inkább elrettentő tényező, egy ilyen olajozottan működő alapanyaggal képtelenség hibázni. A Wayward Pines száguldó tempójú, folyamatos meghökkentésre építő, vállaltan hatásvadász megoldásai úgy tűnik, a képernyőn is működnek. Ha elsőre nem is hat forradalmi vállalkozásnak, a bevezető epizód üzembiztosan szállítja, amire számítottunk.  

A pilot egyelőre hűen követi a könyv eseményeit és még tömörít is az egyébként sem lassú cselekményen, ám sajnos nem tartja meg a főhős szubjektív nézőpontját. Crouch hosszú ideig személyes szemszögből mutatja a főhős eszmélését, így tartva bizonytalanságban az olvasót a beszámíthatóságát illetően. A sorozat alkotói ezzel szemben párhuzamosan indítják a szálakat és több szereplőt vonnak be, ami érthető, mégis vitatható döntés. A Lynch-féle szürreális hangulatok eddig háttérbe szorulnak, a széria első pillantásra a Lost, A stepfordi feleségek és a Truman Show keresztezésének tűnik, hideg képekkel és sok izgalmas, megfejtésre váró titokkal. Az ígéretes alapanyag mellett a széria legnagyobb erősségének egyértelműen a szereposztás tűnik. A főszerepre sikerült egy kellőképpen ismert, képernyőn mégis csak most debütáló arcot találni. Szinte hihetetlen, de Matt Dillon eddig távol maradt a televíziós sorozatok világától, a kemény ügynök szerepében így egyszerre tűnik üdítően frissnek és végtelenül rutinosnak. Terrence Howard, Juliette Lewis és Toby Jones a karakterek ismeretében remek választásnak tűnnek, de az első rész legemlékezetesebb alakítását egyértelműen Melissa Leo nyújtja. A Száll a kakukk fészkére óta nem találkozhattunk ennyire ijesztő nővérrel.

wayward-pines-pilot.jpg

Az első epizód gyors ritmusban szállítja a meghökkentő fordulatokat, így erősen kérdéses, képes lesz-e a sorozat végig tartani ezt a koncentrált ütemet. Mivel röpke negyven perc alatt a forrásként szolgáló trilógia első kötetének durván a feléig jutunk, a következő epizódokban az alkotók vélhetően visszavesznek majd a tempóból. Crouch ráadásul az első és a második könyvbe koncentrálta a fordulatokat, és ahogyan már e hasábokon is szó volt róla, a rejtélyek és titkok felfedése után a szerző stílust, hangnemet és műfajokat vált. A későbbiekben igen érdekes lehet, a sorozat írói mikor dobják be az igazán nagy csavarokat, illetve végig ragaszkodnak-e az alapmű fonalához, vagy más irányokba is építkeznek. Akár hűek maradnak a könyvhöz, akár elkanyarodnak tőle, Crouch képlete komoly potenciálokat és veszélyes csapdákat rejt magában. Mivel a FOX országos csatorna, gyaníthatóan kilúgozzák majd a szélsőségesebb, őrültebb megoldásokat és megpróbálnak a fősodornak megfelelni, könnyen unalomba fulladhat a produkció. Erre utal a nem túlzottan eredeti képi világ, az érezhető cliffhanger-kényszer és a már említett nézőpontváltás. Ha azonban az alkotók kibővítik a rejtélyt és tovább mélyítik a karaktereket, az akár nagyon jól is elsülhet.

A Wayward Pines debütáló epizódja hiba nélkül teljesíti azt, ami egy pilot legfontosabb feladata: horogra akasztja a nézőt, bedobja a sztoriba és komoly kedvet csinál a folytatásokhoz. A látszat és valóság folyamatos feszültsége, a hazugságoktól és titkoktól terhes világ, a karakterek közötti viszonyok kusza hálózata remekül illeszkedhet az epizódokra tagolt történetvezetéshez. A képeslapra kívánkozó, tökéletesnek látszó kisváros és a benne bolyongó ügynök olyan korlátlanul bővíthető dramaturgiai teret hoz létre, ahol tényleg bármi megtörténhet.


Kapcsolódó könyvkritikáink:
Menekülés Twin Peaksből - Wayward Pines
Pleasantville újratöltve – Wayward Pines 2: A pokol kapujában

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr677403192

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása