Filmvilág blog

Bosszúvágy 3 - Menahem Golan emlékére

Filmek az alsó polcról #16

2014. augusztus 15. - Orosdy Dániel

bosszúvágy3b.jpg

Deathwish 3. - amerikai, 1985. Rendezte: Michael Winner. Írta: Don Jakoby. Producer: Yoram Globus, Menahem Golan, Michael Winter. Kép: Jon Stainer. Zene: Jimmy Page. Vágó: Michael Winter. Főszereplők: Charles Bronson, Deborah Raffin, Ed Lauter, Martin Balsam.

Charles Bronson 1974, azaz a Bosszúvágy előtt állt már – többek között – John Sturges, Robert Aldrich és Sergio Leone kamerája előtt, mégis egyetlen embernek sikerült elérnie, hogy „a napon felejtett Clark Gable”-t rangos díjakkal is hírbe hozzák: ő Michael Winner, aki 1972 és 1985 között hat alkotásban instruálta Mr. Buchinskyt. Charlie korrekt ember volt, sokszor együttműködött ugyanazzal a rendezővel (Sturges, J. Lee Thompson stb.), Winnernek ráadásul élete egyik legnagyobb sikerét köszönhette, mégsem dolgozott vele többet a Bosszúvágy 3 után.

Vajon miért?

bosszúvágy3poszter.jpgA válasz nem nagy összeveszésekben, pofozkodásban vagy szakmai féltékenységben keresendő, hanem magában az alkotásban. A Bosszúvágy-sorozat harmadik része olyan messzire ment, hogy már Bronson is vállalhatatlannak tartotta. Nem csoda, hogy ez volt a magyar videókorszak egyik legfényesebb csillaga, a kazettán terjedő alámondásos filmek egyik gyöngyszeme, a Cannon zászlóshajója, a tévés vetítések és esti műholdas adások állandó favoritja.

És ha egy Bosszúvágy-film messzire megy, akkor már tényleg gondok vannak. Az első – és egyben legjobb – Death Wish magas fokon művelte a közönségmanipulálást, az alkotók nem fogták vissza magukat a hatásvadászatban. Brian Garfield regényének alapgondolata éppen az volt, hogy az önbíráskodás nem megoldás, csak az erőszak szaporítása – ehhez képest Winner és Bronson Paul Kersey-je komolyabb lelkifurdalás nélkül, hamisítatlan hős gyanánt irtotta az utcai vagányokat (a közönség lelkes ünneplése mellett).

Ha a képregénybe hajló erőszakhoz hozzávesszük a burkolt rasszizmust (egy partyjelenetben arról beszélgetnek a statiszták, hogy az önbíráskodó nem lehet rasszista pusztán azért, mert a bandák tagjai szinte kizárólag színesek...) és az eredeti cím értelmének finom módosulását a hazai fordításban (a „halál kívánása” nem azonos a bosszúvággyal, és valójában Kersey nem is intézi el a felesége gyilkosait), megkapjuk a hetvenes évek szórakoztató filmjeinek talán legélvezetesebb „tiltott gyümölcsét”: a meglehetősen komolytalan, vitatható eszmeiségű, de veszettül szórakoztató és sok szempontból kifejezetten jól sikerült eredeti Bosszúvágyat.

Charlie és a producerek aztán rátettek a dologra még néhány lapáttal, így 1982-ben elkészült a folytatás (Kersey lányát újra megerőszakolják, ezért apuka rendet rak Los Angelesben is), majd 1985-ben bemutatták a Bosszúvágy 3-at. Ez a film már teljesen egyedi kategória, csak önmagával mozog egy súlycsoportban.

Akadnak persze erőszakosabb filmek, ez nem kérdés, mégis más, önmagát komolyan vevő alkotás hirtelen nem jut az eszembe, amelyben a békés állampolgárok tapssal üdvözlik a tolvajt – fényképezőgép-lopás miatt (!) – hidegvérrel agyonlövő Hőst. És persze ott van még a sikátorokat géppuskával és medveölő pisztollyal megtisztító Bronson látványa. De ne szaladjunk ennyire előre.

A film kezdetére Paul Kersey már kifogyott a leamortizálható családtagokból. Hacsak nem vakarják elő az első részből egyszálbélű, liberális – értsd: befolyásolható és okvetetlenkedő – vejét (aki egyébként is legfeljebb egy-két megvert hajléktalant érhet), a Hősnek nincs kiért bosszút állnia.

De mire valók a barátok?!

Paul Kersey (aki az első rész pacifista építészéből lassan társadalmon kívüli, fegyvermániás gyilkológéppé vált) egy cimboráját akarja meglátogatni New Yorkban, csakhogy őt időközben megölik. A környék, ahol a haver élt, természetesen a Pokol bugyra – akár egy háborús övezet. A rendőrök nem állnak a helyzet magaslatán, sőt: egy tiszt még lehetőséget is biztosít hősünknek, hogy szabadon garázdálkodjon az utcákon. Ez volna tulajdonképpen az alaphelyzet: az egyik oldalon a jobb sorsra érdemes Charlie, a másik oldalon a velejéig gonosz bűnözők, akik nem feltétlenül a túlélés (pénz, kaja, kábszer stb.) érdekében rosszalkodnak; ilyen a természetük. A Sátán gyermekei, aszt’ kész.

bosszúvágy3c.jpg

Ezek után nem meglepő, hogy a forgatókönyv szerzője, Don Jakoby levetette a nevét a főcímről, és a „written by” kredit alá a fiktív Michael Edmonds került. Jakoby egyébként már korábbi, komolyabban vehető filmjei (Kék Villám, A Philadelphia kísérlet, Életerő) okán sem lehetett túl büszke erre a művére, de visszatekintve – az Arachnofóbia és a John Carpenter: Vámpírok után – talán még elégedetlenebb.

A Bosszúvágy 3 tehát tipikusan az a film, amelyet az ilyesmire fogékony néző garantáltan végigvigyorog, viszont minden bizonnyal nem fordult meg Szabó István fejében, hogy levetítse a 100 éves a mozi sorozatban.

Mit kínál még ez a „klasszikus”, amelyben a 64 éves utcai harcos védtelen, idős embereken segít a Magnum erejével?

Csodákat. Egy párhuzamos világot, amelyben az ügyvéd bárkit kihoz a sittről; a rendőrség az önmagukat megvédeni akaró idős állampolgárokat zaklatja; a csinos jogásznő átmenet nélkül vonzódni kezd a nála kb. negyven évvel idősebb, munkanélküli letartóztatotthoz; a rendőrfőnök előbb gyalázza, megveri és bűnözők közé záratja a Hőst, később viszont a „rajongójának” nevezi magát és szabad kezet ad neki a gyilkolásban; a megerőszakolt nő halálának oka a törött karja; az autók egy kisebb koccanástól is felrobbannak; a katonák szuvenírként géppuskát és páncélöklöt hoznak haza a háborúból; az első randi dugással, a második halállal végződik, és így tovább.

Ebben az univerzumban nem működnek a természet törvényei sem: a felcsapódó deszkából álló betörőcsapdában a támadás után két merőlegesen befúródott szemfog marad, és egy nagydarab, kopasz fickó fejét minimális erőkifejtéssel át lehet nyomni a koponyájánál szűkebb rácson, ám eközben sem a fém, sem a fickó füle, arcbőre nem módosul jelentősen.

A kispolgári félelem erkölcse azt is igazolhatóvá teszi, hogy Bronson lelőjön két autótolvajt, akik késsel a kezükben indulnak ellene (talán az vágta ki nála a biztosítékot, hogy kivették az autórádiót). A film leheletfinom szimbolikája egyébként is egyértelművé teszi: a bűnözők csótányok, csak úgy lehet kiirtani őket, ha mindet keményen elpusztítjuk.

Akár Jakoby, akár a nem létező Edmonds, akár Winner követte el a főszereplő által egyébként nyilvánosan is kritizált forgatókönyvet, nagyon durva cuccot nyomhatott akkoriban.

A film komolytalansága és minden ellenkező híresztelés dacára Charles Bronson sohasem tartozott egy kategóriába Chuck Norris-szal, Dudikoffal és Van Damme-mal, de pályája vége felé (hála a Cannon Groupnak) tagadhatatlanul közelített a szintjükhöz. Az egyre bugyutább Bosszúvágy-sorozat még így is könnyedén veri a Walkert, ráadásul a felsorolt színészek igazán jó filmnek csak nagyritkán kerültek a közelébe, szemben Bronsonnal, aki azért a hetvenes évekig már leszállított jónéhány remekművet. Ha dicső pályáján akad „méltó” ellenpontja a Volt egyszer egy Vadnyugatnak, az biztosan a Bosszúvágy 3.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr236593439

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

The Man Who Laughs · http://trashneveles.blog.hu/ 2014.08.15. 12:57:07

Az első részt pár éve láttam, nem volt rossz (eltekintve az önbíráskodás pederasztára emelésétől). De az jutott eszembe, hogy hasonló témában (70-es évek bűnözési hullám, tehetetlen rendőrök) a Piszkos Harry (bár az inkább a jogrendszert kritizálja) mennyivel jobb film. Aztán olvastam, hogy a sorozat csak ennél rosszabb lesz, így a többit nem is néztem meg, de ehhez most meghoztad a kedvem. Már a linkelt rablós jelenet, olyan abszurd, hogy hihetetlen. Biztosan megnézem.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2014.08.15. 13:16:46

@The Man Who Laughs: Ha az akkoriban készült, többé-kevésbé hasonló (akció)filmeket kéne rangsorolnom, ez jönne ki:

1. A francia kapcsolat
2. Piszkos Harry
3. Bosszúvágy

A Bosszúvágy-folytatások némelyike egyébként nem olyan rossz, ha eltekintünk az ideológiától (ami egyre durvább lett az idő haladtával) és csak az akciókra koncentrálunk. A másodikról és a negyedikről még néhány kritikus is egész jókat írt. De a legmókásabb tényleg a harmadik, csak ajánlani tudom. :D

Deepblue Noir (törölt) 2014.08.15. 13:27:48

a legrosszabb lauren bacall-poszt is többet ér, mint egy színvonalas emlékezés ezekre a szemetekre...

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2014.08.15. 13:56:43

@Orosdy Dániel: Köszi, hogy feltetted ezt a kritikát, még ezer évvel ezelőtt olvastam a sokkmagazinon, és ifjonti lelkemre komoly szemléletformáló hatása volt a trashfilmek vonatkozásában. Amúgy is baromi jó cikk, stílusos és vicces, jobb mint a film, és az is sokatmondó, hogy kevés kritikára emlékszik az ember még 6-7 év után is ennnyire.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2014.08.15. 14:38:25

@Santino89: Köszi! Egy ideje egyébként elérhető volt a blogomon is, csak az (nyilván) kevésbé frekventált oldal:

danielorosdy.blog.hu/2013/06/16/bosszuvagy_3_leveltar

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2014.08.15. 22:22:43

@Orosdy Dániel: Akkor köszönöm szépen ezt is, ezentúl ezt az oldalt is olvasgatni fogom.

gerberus 2014.09.05. 06:36:31

Vérciki, vérgagyi film, Bronson többre lett volna méltóbb, de sajnos öregkorára elnyelte őt a ZS-mocsok, úgy mint Roy Scheidert is.

BaSa · http://basa.blog.hu 2014.09.05. 20:22:14

Hát nem tudom, nekem ez a rész az egyik kedvencem a sorozatból. :-)) Persze én realitást eleve nem is kerestem benne, de akciófilmnek egész rendben volt az akkoriakhoz képest.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2014.09.12. 16:03:02

@gerberus: Igen, sajnos Scheider is hasonlóan járt... De tegyük hozzá, Bronson azért alapból nem volt egy válogatós alkat. Scheider tényleg lecsúszott, Charlie inkább csak "engedett az erőknek". Mindegy, kár értük, minden szempontból.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2014.09.12. 16:05:07

@BaSa: A realitással (mármint a hiányával) nincs is sok gond, meg alapból az akciókkal sem, csak ez már nem Bronson és az eredeti Bosszúvágy világa. Az élvezeti értéke attól még lehet magas (és az is).

rug82 2014.12.19. 14:51:40

A "Bosszúvágy" sorozat megtestesíti mindazt, amiért élni érdemes! Ezekben a folmekben győz a jó és veszít a gonosz - a szarrágó tetves ügyvédek áskálódása ellen! Így kellene minden fekának végeznie!
süti beállítások módosítása