Filmvilág blog

Találmány (Primer)

Goldberg-variáció időutazásra

2014. február 18. - filmvilág

A Találmány az egyik legeredetibb és legbonyolultabb időutazásos sztori.

Ambíciózus elsőfilmes szerzők számára az induláshoz működőképes stratégiának látszik a szokatlan narratív eljárásokkal kísérletezés: a produkciós érték hiányát a nézőt aktivitásra sarkalló elmejátékokkal és erős atmoszférával kompenzáló művek jó eséllyel megnyithatják a fősodor kapuit az arra érdemesek előtt, lásd Aronofsky, Natali, vagy a napjainkban már több százmilliós büdzsékkel játszadozó Christopher Nolan példáját. A szoftverfejlesztőből függetlenfilmes agytrösztté vedlett Shane Carruth a szabályt erősítő kivételek egyike: míg az ezredforduló után gyakorlatilag egyszemélyes stábként készítette el filléres költségvetésből minden idők egyik legeredetibb és legbonyolultabb időutazásos sztoriját, filmográfiája azóta mindössze egyetlen, hasonlóan kísérletező szellemben fogant művel bővült, miközben a széles publikum számára a neve továbbra is jobbára ismeretlenül cseng.

primer.jpg

A Találmány (2004) mérnökhősei igazi szerzői alteregók, akik munkaidő után világmegváltó szabadalmakon törik a fejüket garázsműhelyükben: ha néhány gramm palládiumra van szükségük, a gépkocsijuk katalizátorát belezik ki, de esetenként még az otthoni hűtőszekrény sincs biztonságban tőlük. A játékidő első felében a néző a szakzsargonnal teli párbeszédeket követve osztozik a kísérletezés izgalmában, egészen a fordulópontig, amikor a főhősök egy véletlen folytán rájönnek, hogy legújabb találmányukkal melléktermékeként az időutazás módjára leltek rá. Carruth többek között épp ennek a szokatlan megvalósítását használja ki a cselekményépítésre: a szereplőknek szubjektív idő szerint is éppen annyit kell utazniuk, amennyit az időben visszafelé meg akarnak tenni, így az időutazás körülményes, fizikai megpróbáltatással járó aktussá válik, a szereplők továbbá csak addig a pontig utazhatnak vissza, amikor a szerkezetet beindítják, miközben az időhurok „másolatot” hoz létre belőlük, ami párhuzamosan létezik eredeti énjükkel. A feszültséggörbe innentől exponenciális ívet vesz: a nagy horderejű felfedezést az éretlen feltalálók személyes célokra aknázzák ki, ha nem is éppen aprópénzre, de tőzsdei machinációk révén vaskos csekkekre váltva tudományukat, a bizalmatlanság pedig lassan eluralkodik a két barát között, ami a film végére thrillerszerű fordulatokhoz vezet, amelyek folyományaként a hősök helyenként legalább olyan elveszettnek tűnnek, mint a filmnéző. A film rendkívül bonyolult mögöttes struktúráján felül a megértést tovább nehezíti, hogy a kulcsfontosságú narratív információkat gyakran a sorok közül kell kiolvasni, de az idősíkok és elágazások visszafejtéséhez enélkül is minimálisan egy sakknagymester memóriájára (esetleg papírra és ceruzára) lenne szükség: a játékidő vége felé már olyannyira sokszor kell felülírni aktuális hipotéziseinket, hogy a legszemfülesebbek is csak a rendező nyomában kulloghatnak a végtelenül összetett narratív építmény útvesztőjében.

Carruth filmje leginkább egy flúgos feltaláló házilag barkácsolt Rube Goldberg-gépéhez hasonlítható: az egyszerű feladatot a lehető legtöbb lépésben megvalósító, szándékosan túlbonyolított szerkezetek az öncélú játékon túl voltaképpen a mérnöki leleményesség dicséretei, varázsuk a kreatív kihívásban, magában a működésben való gyönyörködésben rejlik. A garázsprojektből, talán alkotóját is meglepve, az évtized egyik kultuszfilmje született meg, sokáig azonban úgy tűnt, ez pusztán egyszeri kirándulás marad a részéről. Noha közel egy évtizedes hallgatás után tavaly előrukkolt a nagy várakozással övezett Feltörő színekkel, a hollywoodi áttörés alternatív idősíkjáért bevallottan nem ejt könnyeket a kubricki irányításkényszerrel megvert rendező: pályája minden bizonnyal a szűk körben, talán csak utókor által elismert zseniknek kijáró dicsőség ösvényén halad tovább.

Andorka György

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr605820752

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2014.02.19. 14:26:01

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bandita32 2014.02.19. 08:26:12

Nagyon szeretem az időutazásos filmeket, de ez sajnos kifogott rajtam, pedig kétszer is megnéztem. :-) A film egyébként zseniális a maga egyszerű technikai megoldásai miatt, de talán az egyszeri. ember számára tényleg túl lett bonyolítva. :-( A Mátrix ehhez képest könnyed logikai játék. :-D
süti beállítások módosítása