Az Apatow-istálló színészgárdája ma már a mester nélkül is lazán képes összehozni egy kereskedelmi és kritikai sikert. Az Itt a vége legfontosabb újdonsága mégsem a hamisítatlan füves- és haver-vígjátékok mintaszerű keverésében, nem is az apokaliptikus alaphelyzet abszurd felvázolásában rejlik, hanem abban a hamisítatlan posztmodern gegben, hogy a filmben mindenki saját magát alakítja. A Seth Rogen és Evan Goldberg által írt és rendezett darab a forgatókönyv hiányosságai ellenére éppen ezért működik: a saját celeb-imázsukat karikírozó sztárok annyi kreatív energiát és geget passzíroznak a műbe, ami lazán elviszi a hátán az egyébként kifejezetten alulírt és széteső sztorit.

Természetesen ízlés és vérmérséklet kérdése, kinek mennyire jön be egy olyan komédia, ami alapvetően az Apatow-gárda önmagáról sugallt képén élcelődik. Az Itt a vége önreflexiója, azaz a való élet, az álhírek és a fikció keverése a legjobb pillanataiban azonban képes túlmutatni a konkrét színészgárdán, és a hírnév, a média, az erőltetett ál-identitások paradox ellentmondásait röhögi ki. A hollywoodi sztárok közelségére vágyó néző látszólag megkapja amit akar, hisz egyenesen James Franco házavató partijára kap meghívást, ám az alkotók épp a bulváros elvárásaink elé tartanak görbe tükröt. Jonah Hill, Seth Rogen vagy Franco a vásznon pont olyan sztereotip figurák, ahogyan azt a színes magazinok olvasója elképzeli. Az egymásra féltékeny, beképzelt színészek saját filmjeik relikviáit őrizgetik és olyan ízléstelen műtárgyakra szórják a pénzüket, melyek maximum arra jók, hogy világvége esetén bedeszkázzák velük az ablakokat.

Rogen és Goldberg viccet csinál az Ananász Expressz tervezett folytatásával kapcsolatos hoaxból, a végletekig karikírozza Michael Cera kamaszos megjelenését, Channing Tatum chippendale-múltját vagy épp Emma Watson híres korábbi filmszerepét. A film fő alapelve, hogy a bibliai csapásoknál csak az lehet rosszabb, ha ez ember egy csapat betépett hollywoodi idiótával kénytelen egy fedél alatt átvészelni a borzalmakat. Az Itt a vége eredetisége és frissessége éppen abból fakad, hogy szemtelenül kaotikus, hatásvadász és belterjes. A résztvevők kitörő örömmel túlozzák el saját sztár-alteregójukat, illetve nagy élvezettel szólnak be egymásnak. Bármennyire is könnyednek, összecsapottnak és olcsónak tűnik ez az ötlet, valójában nagyon is átgondolt és pimasz koncepciót láthatunk. A rögtönzések, a kíméletlen önparódiák és világvége-poénok mögött Hollywood paródiája ugyanúgy felsejlik, mint a sztárokat közeli ismerősökként kezelő közönségé. Ahogyan a fináléban felcsendülő megasláger dupla fenekű felidézése, úgy az Itt a vége is erősen megosztja majd a közönséget. Ez pedig pontosan mutatja, hogy egy eredeti, kifejezetten harsány komédiáról van szó.