Filmvilág blog

The Star Wars Holiday Special - A erő sötét oldala

Filmek az alsó polcról #2

2013. augusztus 17. - Pernecker Dávid

starwarsholiday0.jpgEgy valamit már most, itt az elején le kell szögezni. A The Star Wars Holiday Special nem érték. Nem is kellene róla írni semmit. Épp ezért, ez itt most a magyarázkodás helye. Ugyanis, ha van némi jelentősége, akkor az a borzasztó tévedés-mivolta. Hogy miért szükséges megemlékezni egy közönséges melléfogásról? Illetlenül, kérdéssel felelve a kérdésre: érdekelne-e bárkit is egy teljesen ismeretlen, vagy akár egy nézhetetlen huszadrangú sci-fi/fantasy film ünnepi különkiadása? Feltehetően csak a megszállott trash-filmaszkétákat. A Holiday Special viszont a Star Wars-széria mellékterméke. Ráadásul – és ez az, ami igazán szomorú – a Csillagok háborúja a Holiday Special megjelenésének évében (1978) még nem is volt az a félelmetesen kigyúrt világszintű marketing-démon, mint manapság. A ’77-es New Hope eget rengető siker volt, hatása pedig – elvitathatatlanul – messze túlnyúlik a filmművészet történetén. A Holiday Special – mint a márkává lett Star Wars-sorozat első spin-off terméke – épp ezért egészen vakmerő cselekedet volt, egy olyan merész lépés, mely akár az egész Star Wars-univerzum sorsát megpecsételhette volna. Ha ugyanis a Holiday Special fennmaradt volna, ha rendre visszatért volna az ünnepi műsorsávokba, az ég adta világon senki nem ült volna be a mozis folytatásokra.

George Lucas ugyan zöld utat adott a Holiday Special készítőinek – és az évek során ezért már jó párszor járt kanosszát – de ennél sokkal komolyabb teljesítmény az, hogy megakadályozta elterjedését. Egyik híres nyilatkozatában elmondta, hogy ha lenne egy kalapácsa és elég ideje, szétverné az összes Holiday Special VHS-kazettát. Gyönyörű kép, ha elképzeljük – de mégsem így történt. Nem is igazán tudni, hogy mi az igazság. A Holiday Special ugyanis csupán kétszer került adásba: először és utoljára. Lucas és birodalma – vörös riadót hirdetve – ugyan visszahívta az összes példányt, a családok videomagnójába azonban nem fért be a pániktól remegő kezük. A rögzített Holiday Special verziók – egy reklámokkal, egy nélkülük – pedig nem igazán kerültek videotékákba, még azok alsó polcára sem. Mindenki a felejtéssel volt elfoglalva.

starwarsholiday.jpg
Évek múltán pedig a Holiday Special igazi underground csemegévé érett. Rendre fel-felkerül videomegosztó oldalakra, ahonnan aztán septiben kipurgálják – Lucas feltehetően fizet ezért egy kisebb rohamosztagot. Természetesen letölthető formában – vagy akár az eBay-en VHS kazettán – ma már mindenki hozzájuthat. Komolyabb kultikus rajongótábort viszont még így sem tudhat magáénak. A Star Wars-rajongók szemében a Holiday Special egy métely, egy olyan szégyenfolt, amit meg nem történtnek vallanak. A gyász tagadás-fázisa pedig a készítők, és a közreműködők részéről is bevett szokássá vált. Conan O’Brien 2006-ban szembesítette Harrison Fordot a Holiday Special emlékével, de Ford még így is azt állította – hozzá kell tenni: humoros testcsellel – hogy nem emlékszik a forgatásra, és arra, hogy részt vett benne. Carrie Fisher szintúgy: nem emlékszik. Arra a kérdésre, hogy meg szokta-e nézni, egyszer úgy felelt, hogy csak akkor vetíti le, ha azt akarja, hogy a vendégek végre elhúzzanak a lakásából.

starwarsholiday1.jpg
A Holiday Special filmtörténeti jelentősége jelenleg pedig épp e tömegoszlató-jellegében rejlik. Nem más, mint egy szórakoztató kihívás – mint megenni egy egész szellem chilit. Egy olyan jól működő party-kellék, melyet csak némi-nemű pszichedelikus kísérővel lehet igazán eredményesen feldolgozni – és nem, a Holiday Special nem az alkohol filmje. Itt végezte tehát: egyszerű hülyeségként.

starwarsholiday3.jpgAzonban, ha egy másik lehetséges perspektívából közelítjük meg, a Holiday Special kifejezetten tragikus. Képzeljük csak el a következő jelenetet. ’78 novembere van, nemsokára Karácsony. De kit izgat a Jézuska – gondolja a tizenéves Star Wars-rajongó kissrác a tévé előtt ülve – hisz pár perc múlva kezdődik a Csillagok háborúja – Ünnepi Különkiadása. Szeme előtt újra-és újra lepereg a szétrobbanó Halálcsillag döbbenetes jelenete, fülében visszahangzik a fénykardok suhogása, kezében pedig ott szorongatja a kis műanyag X-szárnyú vadászgépét, és meg van róla győződve, hogy vele van az Erő. Aztán elkezdődik a Holiday Special. Közel két óra múlva a kisfiú már a kanapé ágyneműtartójában rázkódik egy kisebb traumatikus sokkban. Mindez nyilván túlzás, de érdemes belegondolni abba, hogy egy elsietett, átgondolatlan, üzleti-alapú döntés – mely koncepciójában, dramaturgiájában, kivitelezésében, és hangulatában még csak meg sem közelíti a New Hope kitűnő fantasy-világát – miként tehette tönkre a Star Wars-rajongók Lázadókba vetett bizodalmát. A Holiday Special túlemelte a csúcson a folytatások és spin-offok által keltett ismerős, vállrándító és fejvakaró csalódás-élményt. Lesből támadt, és csendesen pusztított – esetében ennyiben ki is merül a nindzsafilmek hatása. Ha pedig valaki az eredeti trilógia ezredik megtekintése után veti bele magát a Holiday Special leírhatatlan eseményeibe – mint jelen sorok írója – az nyugodtan felkészülhet arra, hogy a pszichoterapeutája ütvefúróval sem fogja tudni levakarni az elméjére rátelepedő szúrós ködöt.

starwarsholiday2.jpgOtt kezdődik az egész, hogy az emblematikus sárgán távolodó prológus helyett egy búgó hang bemondja – minimum négyszer – hogy: „The Star Wars Holiday Special!” Aztán elkezdi sorolni a szereplőket: „Luke Skywalker szerepében Mark Hamill!” És így tovább. A varieté-show – a hetvenes évek amerikai televíziózásának mélypontja – pedig hirtelen felkapja és egy harapással elroppantja a Csillagok háborúja gerincét. A New Hope űrharc-jeleneteinek újrafelhasználásával összetákolt expozíció pedig nem javít az arcpirító felütésen. Chewbacca és Han pár csillagrombolót kerülgetnek az Ezeréves Sólyommal, sietnek a wookie-k bolygójára, hogy Chewie a családjával ünnepelhesse a Lifeday-t, ami egyfajta Karácsony-Hálaadás hibrid lehet. Ezután Chewbacca családját látjuk a Kashyyyk bolygón, otthoni idillben, definitív sitcom/varieté-díszletben és beállításokban. Hogy létezik-e a feliratozás nélküli negyedórás wookie-dialógnál kíméletlenebb sokk-terápia, az vitatható, mindenesetre a Holiday Special laza szerkezetének váza ebben a felfoghatatlan jelenetben válik nyilvánvalóvá. A főszereplők a wookie-k, akik miközben várják haza a családfőt, csak úgy tesznek-vesznek. Minden egyes hétköznapi wookie-tett – általában különböző TV-csatornák és video-médiumok használata – társul egy-két sztárvendég-haknival. Az Oscar-díjas Art Carney (A macskás öregúr) és a Fényes nyergekből ismert Harvey Korman – láthatóan minden színészvezetési tanácsot nélkülöző – sajnálatos ripacskodása mellett megtekinthető, ahogy a sitcom-sztár Bea Arthur (The Golden Girls – Öreglányok) dalra fakad Mos Eisley bárjában, valamint a Jefferson Starship (a Jefferson Airplane jelentéktelenebb reinkarnációja) is zenélni kezd valamilyen oknál fogva. A mélypont viszont mindenképp az a totálisan szétsavazott jelenet, melyben Carney Chewbacca apjára húz egy virtuális valóságot generáló fodrász-búrát. A búra megjeleníti az öreg wookie vágyálmát, ami – továbbra is: valamilyen oknál fogva – a flitterruhás énekes/színész Diahann Carroll (Porgy és Bess, Dinasztia). Carroll pedig belekezd egy túlfűtött telefonszex-monológba, amit a wookie-papa láthatóan nagyon élvez. Ha pedig a fajok közti perverz verbál-pornó nem lenne elég, Carroll elénekel még egy túl szexi dalt. Minden idők legijesztőbb és legbizarrabb jelenete – az instant személyiségzavar pedig garantált. A teljesség igénye nélkül érdemes még megemlékezni arról is, ahogy Carrie Fisher lemészárolja John Williams örökérvényű főtémáját. Senki nem volt kíváncsi arra, hogy minden idők egyik legismertebb filmzene-dallama milyen lehet dalszöveggel és énekhanggal megtámasztva, de a Holiday Special azért bemutatja: messzemenőkig kínos. A Holiday Special egyetlen majdhogynem használható jelenete a Boba Fettet bemutató animációs szkeccs. Sokkal használhatóbb lett volna ugyan, ha nem úgy fest, mintha a részeg Moebius balkézzel skiccelte volna fel a Mézga családot, de Fett kultikus karakterének belépője egy vállveregetést megér. A jelenetet – melyben Luke, Han, Leia, és a droidok is szerepelnek – egyébiránt Chewbacca fia nézi egy hordozható lejátszón. Abba, hogy ez a Star Wars-univerzumban milyen ontológiai és narratív-logikai kérdéseket vet fel, talán nem érdemes belemenni.

Száz szónak is egy a vége, a The Star Wars Holiday Special tönkre tehette volna a Star Wars-sorozatot. Szerencsére nem tette – sóhajt nagyot minden rajongó. Mindenesetre a Holiday Special talán a hírénél is borzasztóbb. Épp ezért fogja megnézni az, aki még nem látta. Mert azon kívül, hogy rossz, másra nem is jó.                      

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr935459705

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gyingizik 2014.01.14. 15:04:50

Értékközpontú, egyben szórakoztató családi film. Mentes a primitív agressziótól, kedves dalocskákat énekelnek benne. 49 től kellemes space disco-szám, de szólógitározás is van benne. Boba Fett animáció szuper. Tovább nem néztem.

ColT · http://kilatas.great-site.net 2014.03.25. 09:25:22

Heh, le kell merülni néha a pöcegödörbe, és hát a <valami>gőzös estékre is kell néznivaló ;)

Jose"KILLER"Mendez 2015.08.17. 11:11:35

Belenéztem. Ez egy borzalom! Voltak jó pillanatok, például a reklámok. Még a Dallast ajánlották, akkoriban mehetett először. Képtelenség végignézni! A rendezőt és az írókat (öten voltak, ekkora baromsághoz kevés egy ember) belöktem volna egy SW rajongó találkozóra. Nem úszták volna meg ép bőrrel !
süti beállítások módosítása