Filmvilág blog

Fekete vasárnap (Black Sunday - 1977)

Tarantino nyomában - 51.

2013. április 02. - Huber Zoltán

Black Sunday - amerikai, 1977. Rendezte: John Frankenheimer. Írta: Thomas Harris regényéből Ernest Lehman, Kenneth Ross és Ivan Moffat. Kép: John A. Alonzo. Zene: John Williams. Szereplők: Robert Shaw (Ma. David Kabakov), Bruce Dern (Michael Lander), Marthe Keller (Dahlia Iyad). 143 perc.

Utazók, útra fel! – Mit kell tudni róla?

John Frankenheimer a modern akciófilm egyik legfontosabb előfutáraként a hollywoodi mozik epikus látványelemeit a televíziós drámák elmélyültebb jellemábrázolásaival ötvözte. Míg James Bond vagy Piszkos Harry megtestesült ideákként csaptak össze az egydimenziósra rajzolt gonosztevőkkel, addig Frankenheimer az üldözések és robbantások helyett a figurák pszichológiai megalapozottságára, a motivációk hiteles feltárására törekedett. Az elsősorban társadalomkritikus krimijeiről, hidegháborús politikai thrillereiről ismert rendező szerteágazóan gazdag életművét a férfidilemmák nagyívű ábrázolásai fogják egybe: az akciók nála sohasem öncélúak, inkább elkerülhetetlen következményei az alapvető ideológiai különbségeknek.

black-sunday1.jpg

Az 1977-es Fekete vasárnap a később Lecter doktorral híressé vált Thomas Harris regényéből készült, és a finálé gigantikus léghajós üldözése (!) mellett az ellentmondásos karakterek, a feszült történetvezetés miatt emlékezetes. A tesztvetítéseken kirobbanóan sikeres filmhez komoly reményeket fűztek az alkotók, sőt, a stúdió a következő Cápaként emlegette, ám a várt áttörés, a kultusz elmaradt. Bár a kritika szerette, és a pénztáraknál sem teljesített rosszul, a nézőket zavarba hozták a szokatlanul árnyalt negatív figurák. Ma már vélhetően senkinek sem okoz komolyabb meglepetést egy terroristás akciófilmbe csomagolt poszttraumás katonadráma - ám három és fél évtizeddel korábban igen szokatlannak számított egy olyan blockbuster, ahol a feszes tempó és a csavaros fordulatok helyett az antihősök lelki problémáira kerül a fő hangsúly.

black-sunday2.jpg
Egy táska rejtélyes fényei – Miről szól?

A Palesztina felszabadításáért küzdő Fekete Szeptember merényletet tervez az Egyesült Államok területén. A csoport fanatikus női tagja (Marthe Keller) egy meghasonlott, pszichotikus vietnámi veterán (Bruce Dern) segítségével akar bombát robbantani a Super Bowl helyszínén, de egy kíméletlen Moszad ügynök (Robert Shaw) már a nyomukban van. A rutinos és kitartó Kabakov az FBI segítségével kideríti ugyan a nő személyazonosságát, de arról már csak az utolsó utáni pillanatban szerez tudomást, hogy az öngyilkos akcióhoz a televíziós közvetítésekhez használt léghajót fogják ellopni.

black-sunday.jpg
Apró különbségek – Hol jön QT a képbe?

A terroristát alakító Martha Keller nővérnek öltözve belopódzik a kórházba, majd egy halálos méreginjekcióval megpróbálja megölni a sebesülten fekvő Kabakovot. Tarantino már több interjúban elmondta, a Kill Bill emlékezetes kórházas epizódja tulajdonképp hommage, mely a Fekete Vasárnap fentebb említett jelenetére utal. Bár Daryl Hannah gyilkossági kísérlete az eredetinél sokkal látványosabb és tudatosabban koreografált eseménysor, a párhuzam különösen akkor válik nyilvánvalóvá, ha megtekintjük a film osztott képernyős előzetesét is, mely bevallottan Tarantino egyik nagy kedvence. Az ex-pilótaként brillírozó Bruce Dern ráadásul a Django elszabadul villanásnyi szerepében is feltűnik (ő az öreg Carrucan).

black-sunday3.jpg
Megmondom én nektek, miről szól a Like a Virgin! – Verdikt

Frankenheimer műve jócskán megelőzte a korát. 1977-ben az átlagos nézőt még kissé felkészületlenül érte, hogy a merényletes thrillerként beharangozott, nagyköltségvetésű hollywoodi mozi a pozitív hősök helyett zömmel az ellenfelek személyes tragédiáira koncentrál. Igaz, a Shaw alakította titkosügynök közöl némi információt magáról, és a családjáról, a múltjáról is megtudunk pár dolgot (amit a karjára tetovált sorszám rögtön tragikussá varázsol). Őt leszámítva a jók csapata azonban csupa típusfigurából, arctalan hivatalnokból és bürokratából áll. Az antagonistákat velük szemben nemcsak megismerjük, de a szörnyű tervük rejtett mozgatórugóit is feltérképezhetjük. A libanoni nőről előkerülő, súlyos életrajzi adatok azonnal árnyalják az első benyomásainkat. Sőt, a hazájában magára hagyott, mentálisan beteg veteránt akár meg is kedvelhetjük – amihez a figurából összetett drámai hőst faragó Bruce Dern alakítása is nagyban hozzájárul.

Bár Frankenheimer dramaturgiai megoldásai kétségtelenül mívesek, a közben eltelt évek magának a filmnek mégsem tettek jót. A Fekete vasárnap 140 perces játékidejét kényelmetlenül hosszúnak érezhetjük, de a késleltetett információk, a párhuzamos vágások sem hatnak már úgy, mint annak idején. Az erős színészi teljesítmények, a fenyegető atmoszféra és a kritikus politikai töltet ennek ellenére még mindig képesek magukkal ragadni a közönséget. A finálé eredeti helyszíneken rögzített, nagyszabású léghajós kalandja pedig műfajtörténeti érdekességként és saját jogán is kellemes perceket szerezhet a korai akciófilmek szerelmeseinek.

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr345187635

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

scorsesefan 2013.04.02. 16:56:24

Lehet rosszul érzem, de Frankenheimer mintha egy rangján alul kezelt rendező lenne, legalábbis az ismertségét, elismertségét tekintve.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2013.04.02. 17:09:44

@scorsesefan: Ez abszolút igaz, de azért tegyük hozzá, van egy olyan tendencia is, hogy "rangján felül" kezelik, időutazó auteur-zseniként. Ami ebben a formában azért szintén túlzás. :)

Huber Zoltán 2013.04.02. 18:33:04

@Orosdy Dániel: @scorsesefan: én inkább azt mondatnám, hogy vannak olyan filmjei, amit nem kezelnek helyén - és mindenki döntse el maga, ez pozitív vagy negatív értelemben igaz

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2013.04.02. 18:38:48

@Huber Zoltán: Ez így most nem klappol... Mi a személyről, pontosabban az alkotói életmű mérlegéről beszélünk, erre nem túl jó ez az önmagában is meglehetősen dodonai válasz. Kifejtenéd? :)

Huber Zoltán 2013.04.02. 18:58:52

@Orosdy Dániel: szerintem nem auteur, de néha nagyon elkapta a fonalat - így értettem a bullshit-válaszom :)

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2013.04.02. 19:13:43

@Huber Zoltán: Nos, igen, ez is kérdés. :) De ehhez először is magát a szerzői filmelméletet kéne kibogozni, és rögtön utána eldönteni: baj-e, ha egy rendező nem szerző, éppen csak kurvajó filmeket csinál?

Örök viták kezdőpontjain állunk! :)

(Egyébként sztem Frankenheimer auteur, de "csak" a szó eredeti értelmében, plusz ez annyira nem is lényeges, hiszen inkább az számít, hogy hajlamos volt nagyon jó filmeket összehozni - és én ezt akkor is többre értékelem a puszta szerzői jegyeknél, ha maga Truffaut próbál megfojtani egy elveszett Hitchcock-némafilm szalagjával.)
süti beállítások módosítása