Filmvilág blog

Perkins és a Pyscho 3

Szerzői B-horror

2012. december 19. - Huber Zoltán

A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján az amerikai társadalom kollektív lelkiismereti válsága mentén felfutott slasher sikerdarabjai nemcsak Hitchcock korszakos remekművére irányították rá újra a figyelmet, de a producerek kedvét is meghozták ahhoz, hogy a friss divathullámot meglovagolva valahogyan kiaknázzák a Psycho alapképletében rejlő lehetőségeket. Egy ilyen legendás, a zsáner születése szempontjából alapvető jelentőségű (és épp akkortájt kanonizálódott) művet természetesen nem egyszerű folytatni, ám szerencsére a második és a harmadik rész is elkerülte a modoros utánzás, a fokozási kényszer csapdáit. Sőt, az egykori főszereplő, Antohny Perkins rendezte Psycho 3 kifejezetten  érdekes folytatása a szériának, hiszen a B-filmes külsőségek alatt egy hamisítatlan szerzői önvallomás bontakozik ki előttünk.

psycho3.jpg

Míg az 1982-es, meglepően erős második részt ma már egyértelmű rajongással emlegetik a keményvonalas filmrajongók (Tarantino szerint jobb, mint az eredeti), addig a négy évvel később készült, a korabeli kritika által egész jól fogadott, a kasszáknál azonban igen csúnyán elhasalt alkotás szép csendben a feledés homályába merül. Bár a Bates-motelbe újra visszatérő Norman fokozatos bekattanása látszólag a Reagen-korszak prűd erkölcsiségére rímel (a villanó cicik tulajdonosai gyorsan eltávoznak), és a felszínen a Pyscho 3 a poros hillybilly-vérengzések gyengécske utánérzésévé süllyed, Perkins finom rendezői fogásai, az egyértelmű Hitchcock-tisztelgések jóval túlmutatnak az ikonikus kulisszák egyszerű kizsákmányolásán. A tudatos szerzői kéz félreismerhetetlen jelei nemcsak erős az avantgarde-hatásokról, a nyilvánvaló filmes előképekről tanúskodnak, de a diktatórikus anya ellenében harcoló fiú karaktere Perkins valódi életútjára is rímel (a gátlásos, visszahúzódó színész sokáig valósággal rettegett a nőktől). Sőt, a hasadó személyiségű, apránként szimbolikussá emelkedő figura a lelketlen hollywoodi gépezet és a szárnyalni akaró művész örök konfliktusát is egyértelműen megidézi.

Az “Isten csendjébe” beleőrülő, öngyilkossági kísérlete után a semmibe menekülő apáca hamisítatlanul modernista, bergmani motívuma hiba nélkül illeszkedik a Los Angelesbe tartó, szexőrült zenész (a már fiatalon is laza Jeff Fahey remeklése), illetve a kíváncsi riporternő ismert zsánertoposzaival. Ahogyan Perkins a moteles-késelős filmtípus szigorú szabályrendszerébe egy szokatlanul komoly nőfigurát helyez, úgy a kiszámítható slasher-megoldásokat is állandóan megpróbálja az adott keretek között felfrissíteni, felülírni. Bár a tipikus narráció, a menetrendszerűen érkező sokk-szekvenciák nem sok meglepetést tartogatnak a néző számára, a meglepően expresszív fény- és színhasználat, néhány feledhetetlen beállítás vagy kép (lásd a jégbe fagyasztott hulla és a sheriff jelenetét) folyamatosan emlékeztet arra, jóval többről van itt szó, mint egy kedvtelésből B-horrort rendező színész bérmunkájáról. A sérült, rendkívül komplex és ellentmondásos figurát zsigerből ismerő Perkins akkor a legjobb, amikor a felette zsarnokoskodó, képzelt anyával vív szópárbajokat, hisz egy olyan művész belső vívódásai ezek, aki mintha azt vizsgálná, miért nem volt képes kitörni az évek alatt rázáródott ketrecből. Ebből a nézőpontból pedig a törékeny szerelmi szál és a véres késelések is egészen érdekes, már-már tragikus áthallásokkal gazdagodnak.

Psycho 3 - amerikai, 1986. Rendezte: Anthony Perkins. Írta: Charles Edward Pogue. Kép: Bruce Surtees. Szereplők: Anthony Perkins, Diana Scarwid, Jeff Fahey, Roberta Maxwell. 89 perc.
Vetítik: Story4 - 23:00

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr894970850

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2012.12.19. 09:04:21

Azért Tarantino is tud hülyeségeket beszélni. :) (Mondom ezt úgy, hogy a Psycho 2 szerintem is meglepően erős darab.)

Huber Zoltán 2012.12.19. 09:35:56

@Orosdy Dániel: Szerintem QT ezeket azért mondja, hogy nyomassa a zseniális, öntörvényű mozibuzi imázsát - de nem hinném, hogy egészen komolyan gondolja. Ettől függetlenül a Psycho 2 tényleg okés.

illegalfreq 2012.12.19. 09:57:57

Nagy kedvencem a széria, mind a négy rész képes újat mutatni, és a hangulat egészen magával ragadó. Ebben a harmadik részben például valahogy még züllöttebb és betegebb az egész :) Perkins nagyot alkotott. Jó írás lett egyébként!
süti beállítások módosítása