Filmvilág blog

Az istenek a fejünkre esnek

Az erő krónikája

2012. március 05. - Huber Zoltán

A szuperhősök kezdetben még távoli bolygókról érkeztek hozzánk, majd excentrikus és megszállott milliomosok öltöttek magukra álruhát, hogy végül a tudományos baleseteknek és banális véletleneknek hála az átlagos halandók is átlagon felüli képességekre tehessenek szert. Az übermensch ideáját megtestesítő Supermentől a kapitalista társadalom krémjén át a lehető leghétköznapibb srácokig vezet tehát a műfaj útja: ahogyan a globalizáció is egyre nagyobb, egyre uniformizáltabb tömeghez juttatja el az egyediség és különlegesség ígéretét, úgy a szuperhősök is egyre inkább hozzánk, mezei átlagemberekhez hasonulnak. „Ma bármi megtörténhet, és Te magad is kiválasztott lehetsz”, szól a posztmodern kor népszerű üzenete - melynek egyenes következménye az is, hogy mostanság akár már a legbénább lúzer is maszkos világmegmentővé válhat. Az erő krónikája újabb logikus előrelépés a köpenyes félistenek antropomorfizációs folyamatában: a legújabb szuperhős-mozi nemcsak tipikus amerikai középiskolásokat ruház fel természetfeletti képességekkel, de már magát a fikciót is megpróbálja elrejteni, és hiteles dokumentumnak, valós híradásnak álcázza magát.

erőkrónikája1.jpg

Az elsőfilmes Joshua Trank két oldalról is elkerüli a manapság reneszánszukat élő szuperhős-történetek toposzait. Egyrészt kézikamerás felvételeket imitál, és privát videókból, illetve biztonsági kamerák képeiből, egy láthatatlan kéz összevágta „tudósításként” tálalja művét, másrészt teljesen szokványos tinédzser-figurákkal dolgozik. A rendező ügyesen aknázza ki a YouTube-esztétika, a középiskolás tematika, illetve az isteni létmódoknál gyakorta felmerülő, mostanában különösen divatos erkölcsi dilemmákat – filmje így még a kellemetlen hibák ellenére is működőképes. Az erő krónikája remek arányérzékkel dolgozza össze a REC és a Cloverfield dokumentarista-realizmusra építő sokktechnikáját, a Sebezhetetlen és az X-Men-prequel (X-Men: Az elsők) megpendítette, a hősök egyéni felelősségét firtató kérdéseket, illetve a Carrie kiközösítéssel és bűntudattal terhelt csodabogár-drámaiságát. Az író-rendező nem véletlenül fordít relatíve sok energiát a jellemek megrajzolására: az amerikai középsuli ismert motívumait az alkoholista apával és rákos anyával operáló, szívfacsaró családi tragédiák kliséivel gyúrja össze, majd ezekből formáz klasszikus szuperhősös nemezis-történetet. A sötét oldal csábításáról, az erő megismeréséről van szó tehát most is, és a hősnek ezúttal is a gyűlölet és a szeretet között kell választania – a feszes 84 percnek, az ügyesen kibontott alapötletnek, az elsőrangú látványnak hála azonban még ezek az újrafelhasznált panelek is friss erővel képesek hatni.

erőkrónikája.jpgIgaz, az alkotók túl sokat vacakolnak a hitelesség és a hihetőség kérdéskörével, illetve kínos elszántsággal próbálják bizonygatni az ál-amatőr felvételek valószerűségét, pedig nem valószínű, hogy sokakat kizökkentene egy önmaga realitását lebuktató beállítás vagy képi megoldás abban a filmben, ahol a főszereplők ide-oda repkednek. Bár a zavaró körülményeskedés miatt a történet is nehezen indul, és a konfliktus kibontása is sok időt vesz igénybe, a felesleges körökért azonban bőven kárpótolnak a pazarul kivitelezett trükkök, illetve az impozáns és hatásos akciójelenetek. Különösen a finálé gigantikus városrombolása marad emlékezetes, melynek intenzív hatását még a kínosan felesleges, vélhetően produceri nyomásra beillesztett epilógus sem tudja lerontani. Mindent összevetve sikerül az alkotóknak a nagy mutatvány: Az erő krónikája sikeresen keveri meg a szuperhős-filmek receptjét, miközben a felnőtté válás allegóriájaként, a tehetséggel és az extra képességekkel együtt járó morális felelősség Hollywood-konform példabeszédeként, illetve trendi akciócsemegeként is működőképes.

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr634289992

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sep · http://prizmafolyoirat.com/ 2012.03.05. 12:43:01

Az első szuperhősök épphogy nagyon is evilági kalandorok voltak (Zöld Darázs, az Árnyék, Fantom), Superman földönkívülisége pedig épphogy kivétel, mint szabály, a harmincas-negyvenes évek hősei a képességeiket általában valami okkult-misztikus machináció által szerezték (Spirit, Dr. Occult, etc), ha egyáltalán volt nekik. Szóval ez a földönkívüli-arisztokrata-átlagjani ív nem áll meg.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2012.03.05. 13:06:32

@sep: A kolléga valszeg a képregényes szuperhősökre gondol, márpedig a Zöld Darázs és az Árnyék rádiós eredetű, Superman pedig korábban született a Fantomnál.

sep · http://prizmafolyoirat.com/ 2012.03.05. 13:13:09

@Orosdy Dániel: A cikkben egy szó sem esik képregényekről, meg arról sem, hogy szuperhős valami a priori képregényes dolog lenne (ami nem is lenne igaz).
Fantom (1936) két évvel idősebb Supermannél (1938), de ha fiatalabb lenne, az sem változtatni azon, hogy a földönkívüli szuperhős a harmincas-negyvenes években (akármelyik médiumban) a kivétel, nem pedig a szabály, ahogy azt az első bekezdés sugallja.

Huber Zoltán 2012.03.05. 13:13:49

@sep: Töredelmesen bevallom, nem vagyok kifejezetten kiművelt a szuperhős-képregényeket illetően, egyedül a vásznon követem ezeket a történeteket - ott viszont mintha mégis lenne egy trend, ami az egyre hétköznapibb hősök felé mutat (akár úgy is, hogy a karakter egyre emberibbé varázsolják).

sep · http://prizmafolyoirat.com/ 2012.03.05. 13:16:23

@Huber Zoltán: Egyre több a proli szuperhős (Mistfits rulz), ezzel egyetértek, a felvázolt történeti kontextus pontatlanságát kifogásoltam csak.

Huber Zoltán 2012.03.05. 13:19:12

@sep: Köszi, teljesen jogos a pontosítás!

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2012.03.05. 13:46:35

@sep: Superman gyökerei egészen 1933-ig nyúlnak, ld. a The Reign of the Superman c. képregényt, ahonnan a név és Lex Luthor figurája eredeztethető, bár a "hivatalos" születési éve valóban 1938. A szuperhős és a képregény fogalmainak társítása pedig eléggé értelemszerű, nem is csak szerintem:

"Since the debut of the prototypical superhero Superman in 1938, stories of superheroes — ranging from brief episodic adventures to continuing years-long sagas — have dominated comic books and crossed over into other media. "

en.wikipedia.org/wiki/Superhero

Nem mellesleg itt is rögtön Supermant hivatkozzák meg prototípusként, nem az Árnyékot vagy a Fantomot. Egyébként nem az volt a célom, hogy médiatörténeti diskurzusba bocsátkozzak, csak jeleztem, hogy félreértésről lehet szó.
süti beállítások módosítása