Filmvilág blog

Gyémántvadászok

Tarantino nyomában - 18.

2010. március 09. - Baski Sándor

Gyémántvadászok (The Mercenaries AKA Dark Of The Sun) - brit-amerikai, 1968. Rendezte: Jack Cardiff. Írta: Wilbur Smith regényéből Ranald MacDougall, Adrian Spies. Kép: Jack Cardiff, Edward Scaife. Zene: Jacques Loussier. Szereplők: Rod Taylor (Curry kapitány), Yvette Mimieux (Claire), Jim Brown (Ruffo), Peter Carsten (Henlein), Kenneth More (Dr. Wreid).


Utazók, útra fel! – Mit kell tudni róla?

A Gyémántvadászok egyértelműen a hatvanas-hetvenes években divatos man on mission típusú filmek sorába illeszkedik, és bár a nagy előd, A piszkos tizenkettő egy évvel korábban készült, alapjául Wilbur Smith korábbi, 1965-ben megjelent regénye (Dark of the Sun) szolgált. A történetet valós események inspirálták: a Kongói Köztársaság 1960-as kikiáltását követő zűrzavaros viszonyok közepette egy második világháborús veterán, Mike Hoare egy 300 fős katonai egység élén a lázadók ellen harcolt, illetve civileket mentett ki. Jack Cardiff filmjének főhősét, a Rod Taylor által alakított Curry kapitányt vélhetőleg róla mintázták. (Érdekesség, hogy korábban még olyan nevek is felmerültek a szereppel kapcsolatban, mint Sean Connery, Paul Newman vagy Richard Burton.)


Egy táska rejtélyes fényeiMiről szól?

Curry kapitányt – csakúgy, mint Mike Hoare-t a valóságban – maga a kongói miniszterelnök bízza meg azzal, hogy mentse ki a polgári személyeket a lázadó Simba csoport által uralt területről, és „mellesleg” hozza el az ugyanott tárolt 50 millió dollár értékű gyémántgyűjteményt. Minderre három napja van, a küldetés végrehajtásában az Amerikában nevelődött, de őslakos Ruffo őrnagy (Jim Brown), egy alkoholista orvos, és az exnáci Henlein kapitány (Peter Carsten) egysége segíti. A dolgukat nem csak a lázadók nehezítik, de az ENSZ katonái is, akik már az első napon megtámadják őket a levegőből. A feszültséget Henlein kegyetlenkedései is növelik, Ruffo őrnagy pedig azért neheztel Curry kapitányra, mert számára a küldetés csupán zsoldosmunka.


Apró különbségekHol jön QT a képbe?

A Becstelen Brigantyk Madame Mimieux-jét (azaz Shosanna alteregóját) nagy valószínűséggel Yvette Mimieux színésznő nyomán nevezte el Tarantino. Túl azon, hogy a Gyémántvadászokban egy francia nőt alakított, Mimieux és Mimieux között semmilyen hasonlóság nincs - Yvette Mimieux karakterének egyébként sincs semmi funkciója a filmben, csupán díszként van jelen –, ami jól mutatja, hogy a rendező homage-ai mögött nem szükséges minden esetben mélyebb okokat sejteni. Tarantino ugyanakkor Jack Cardiff filmjének főcímét is felhasználta a Brigantyk soundtrackjén, Rod Taylornak pedig szerepet is adott (ő játssza Churchillt), ami egyértelművé teszi a kapcsolatot – mármint túl azon, hogy a Gyémántvadászok és a Brigantyk is egy man on mission film. Tarantino egyébiránt nyilvánosan is kifejezte rajongását a film iránt, sőt három éven át kutatott egy jó kópia után, hogy 2001 augusztusában, szokásos házi filmfesztiválján bemutathassa. (Nem csak Tarantino, Scorsese is rajongó: a guilty pleasure („bűnös élvezet”) kategóriába sorolja a filmet, mint mondja: „meglepett a váratlan vadságával, amikor először láttam, még 1968-ban.)


Megmondom én nektek, miről szól a Like a Virgin!Verdikt

Jack Cardiff filmje mindenképpen említésre méltó darabja ennek a sajátos műfajnak. Annyiban még ki is lóg a hasonló, Dirty Dozen típusú filmek közül, hogy van némi politikai üzenete is, főhőse pedig valódi jellemfejlődésen megy keresztül. Látva Henlein és a Simbák kegyetlenkedéseit, és megtapasztalva  Ruffo őrnagy önzetlenségét, emberi nagyságát, Curry kapitány a film végére levetkőzi kívülállóságát, megszűnik cinikus zsoldosnak lenni. A Gyémántvadászok persze, a történet drámai potenciálja ellenére is „csupán” egy missziófilm – remek főcímmel, izgalmas akciójelenetekkel és egy karizmatikus főhőssel –, amely elsősorban a műfaj rajongóinak ajánlható.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr851826369

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

konyvelomo 2010.03.09. 21:14:21

Jó poszt, Tarantino kedvenc, el is kezdem a visszaolvasást...

görény G 2010.03.09. 21:50:47

Kedvenc zsánerem, kösz a népszerűsítést. (Yvette Mimieux-ért jár a csoki!)

görény G 2010.03.09. 21:57:05

Talán annyi hasonlóság van még Shosanna és Yvette között, hogy mindkettő alapvetően a hamvas, félszeg nőideál, a férfiak vágyálma - látszatra. Amúgy dögök, keményen, vadul.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.03.10. 08:51:53

A film zenéjét játszó Jacques Loussier augusztus 24-én élőben is meghallgatható a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, vagy előtte a füvön.:)
süti beállítások módosítása