Pár év múlva eldől, hogy Jared Hess vajon egy tipikus one-hit wonder, vagy esetleg egy nagyon érdekes világnézettel rendelkező auteur. A Nevetséges Napóleon Magyarországon kívül szinte mindenkit lázba hozott, Amerikában a hipszterek 'Vote Pedro' feliratú pólókban jártak, a film pedig tökéletesen adta a lovat a nyolcvanas évek ciki/kúl lázában élő fiatalok rétegének. A Nacho Libre alapötlete már annyira földöntúli volt, hogy Jack Black szereplése ellenére kevesen voltak rá kíváncsiak, és azok sem voltak elájulva tőle. Tegnap megjelent új filmjének, a Gentleman Broncosnak a trélere, és megint nem tudok dönteni, hogy ez lesz-e vajon az év legviccesebb filmje, vagy csak egy nyolcvanas évek gagyi mázába mártott Hahota-gyűjtemény.

Hess érdekes humora és rendezői stílusa tökéletesen átjön a Postal Service-nek készített kliphez. A We Will Become Silhouettes ugyan szintipopra hangszerelt, de valójában a nukleáris holocaust és egy párkapcsolat végét vonja párhuzamba - lehetne ennél apokaliptikusabb dologhoz hasonlítani egy szakítást? Hess a klipje témájául átfogalmazza az angolszáz körökben elterjedt "nuclear family" kifejezést, a szófordulat eredetileg egy olyan önfenntartó családot jelent, ami csak szülőkből és gyerekekből áll, de a klipben a háztartás valóban nukleáris, valamikor a világégés után. A sztorija rém egyszerű, egy furcsa, szinte csak divatkatalógusokból ismert időben egy család piknikre készülődik, majd megérkezik egy hegyoldalba, ahonnan a naplementét nézik. De a ruháik furcsa lebernyegek, a piknikkosárban konzervbefőttek vannak és valahogy a hegyre vezető úton sem a többi családot kell kerülgetni, hanem az elszabadult ördögszekereket. Amikor beállnak a családtagok megnézni a lemenő napot, csak akkorra lesz teljesen világos, hogy amit látunk, az az utolsó közösség a földön. De legalább boldogok.

Hess rendezése ismerős lehet mindenkinek, aki látta a Nevetséges Napóleont nyitó stáblistát, ahol a stábtagok neveit különböző ételekre írták rá, végig statikus képekben. Azokban a beállításokban egyrészt volt valami teátrális, beállított, de közben viccesek is voltak és megkapóak a saját kattantságukban. Hess itt a családot és a különböző konyhai gépeket a lehető legtermészetellenesebb snittekben mutatja meg - klasszikus példa amikor az énekes Ben Gibbard a fiát kínálja a pultnál, mintha egy falinaptárat látnánk. Már a szám is alapvetően kétfenekű, ütközik a témája és a feldolgozás módja, de a rendező még rátesz egy lapáttal, nehéz nem nevetni akkor, amikor a "That's when our insides will explode" sorra bevágja a készülő pattogatott kukoricát, vagy a dúdoló anyukát. A We Will Become Silhouettes klipje olyan, mint a Nevetséges Napoleon volt: mesterkélt, röhejes, de a külsőségek alatt van egy meleg szíve.

Hess új filmjének előzetese: