November 11-19. között rendezik meg Budapesten és hét vidéki városban a Verzió Filmfesztivált. A Verzió idei szlogenje, az Együtt létezünk, közös gondolkodásra invitál: miként tudunk együtt élni világunk törései, konfliktusai és kihívásai közepette. A nyitófilm a Sundance-különdíjas Együttélés, na persze… egy izraeli-palesztin stand-up komikus portréja.

A fesztiválfilmek ismét érzékeny témák feldolgozására invitálják a nézőket, bemutatva az Ukrajna, Gáza, Szudán és Irak háború sújtotta területein élők történeteit. A háború rettenetes következményein túl a Verzió idei filmjei a látszólag békében élő társadalmak problémáit is kihangosítják. Egy-egy film segítségével fókuszba kerül a klímaváltozás, a gyári munkások jogfosztottsága, a nemek közti egyenlőtlenség, az alkoholizmus, és az itthon is égetően aktuális gyermekvédelmi kihívások. A filmek a problémák tematizálásán túlmutatva megküzdési lehetőségeket is kínálnak, és árnyaltabb gondolkodásra késztetnek bennünket. A nacionalizmus erősödését, és a politikai propaganda működését történelmi párhuzamok segítségével még jobban megérthetjük, ehhez nyújtanak segítséget a fesztivál archív felvételekkel dolgozó dokumentumfilmjei. A női perspektíva tovább erősödik: idén a filmek több mint felét női rendezők jegyzik.

Szeptember 26-án az ELTE Mozgókép szak tartott diplomafilm-vetítést a Toldi moziban. A mohák (mozgókép hallgatók) az osztályfőnökük, Ferenczi Gábor segítségével jutottak el a diplomáig és a vetítésig. Az ELTE alulfinanszírozásának egyik szembetűnő példája, hogy a mohák eredetileg kaptak támogatást a filmjeik készítésére, majd ezt a támogatást megvonták az ELTE-sektől, így a Toldiban vetített hat kisjátékfilm független finanszírozásból, „családtagok, barátok, szerelmek és exek” hozzájárulásával készült

A filmtámogatási rendszer válságával megkezdődött a no- és low-budget filmek felfutása, ma Magyarországon „a szakmai összefogással” és „szívességbankolással” létrejött független film címke nemcsak gyakori, de sokszor egyfajta identitásképző erőként is megjelenik. Az ELTE-sek hozzáállásukban látszólag mást képviselnek, mint a társadalmi széthúzást és igazságtalanságokat, közéleti durvaságokat megelégelő „függetlenek” – Reisz Gáborral (Magyarázat mindenre), Szimler Bálinttal (Fekete pont), vagy éppen Fliegauf Bencével (Jimmy Jaguár) ellentétben (egy-két elvétett képet, ganget leszámítva) nem politizálnak nyíltan filmjeikben. A fiatal alkotók univerzálisabb témákra, hangulatokra és a társadalmi közérzet helyett inkább generációs élményekre fókuszálnak. Az ürességtől való félelem, ami sokszor a halállal, elmúlással kapcsolódik össze, a változatlanság vagy bénultság variációi (menni vagy maradni kérdés), az átmenetiség érzése és a küszöbtapasztalatok foglalkoztatják a filmeseket. Mindezt rendhagyó történetvezetéssel, illetve (potenciálisan elidegenítő) bonyolult megoldásokkal és képekkel beszélik el, tágra nyitva az értelmezési lehetőségeket, számtalan kérdést hagyva bennünk.

Hosszas betegség után, 87 éves korában elhunyt Elek Judit, Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező.

Túlélte a Budapesti gettót, majd a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult, ahol Máriássy Félix osztályába járt Szabó Istvánnal és Huszárik Zoltánnal. A főiskolán írta meg az Árvácska forgatókönyvét, amelyben gyermekkori élményeit dolgozta fel. Mivel csak dramaturg diplomát kaphatott volna, híradózni kezdett, és alapító tagja lett a Balázs Béla Stúdiónak.

1962-ben első dokumentumfilmje, a Meddig él az ember versenybe került a Cannes-i Filmfesztiválon, majd 1969-ben a Sziget a szárazföldön című játékfilmje is nagy sikert aratott a Kritikusok Hetén. Bár hazai kritika elutasítóan fogadta dokumentarista stílusát, a külföldi elismerés nem maradt el. A 70-es években bányász közösségekről készült dokumentumfilmjei tananyaggá váltak világszerte, de itthon a hatalom betiltotta a bemutatójukat, mert a filmekben nyíltan ábrázolt társadalmi valóság nyomasztó volt.

VALÓSÁG ÉS FIKCIÓ
A forradalom leverését követően a frissen berendezkedő Kádár-kormány gyors léptekben megteremtette a maga verzióját az 1956-os eseményekről, amely aztán évtizedekre kikezdhetetlen tabuként uralta a társadalmi emlékezetet. Az igaz történeten alapuló Árva jócskán elszakadt a múlthamisító propagandafilmektől, az egyszemélyes dokumentumfilmekben viszont alany, tárgy és alkotó egybeolvadásával a magánvalóságból teremtenek fikciót.

Gyenge Zsolt: Mindenki árva (Nemes Jeles László: Árva)
Soós Tamás Dénes: „Nehéz volt elválasztani a zenét és a zajt” (Beszélgetés Nemes Jeles Lászlóval)

Murai András: Múlthamisítás (Az első filmek ’56-ról)
Simonyi Balázs: A megforduló kamera (Egyszemélyes dokumentumfilmek)

KOSZTÜMÖS NŐK
Kiss Dalma: Visszatérés Austen balzsamos világába (Jane Austen-adaptációk)
Pazár Sarolta: A jövő megelevenedése (Cédric Klapisch: Rokonidők)
Kovács Bálint: Nem öregedett (Sally Potter: Orlando)
Vajda Judit: Válás a legfelső körökben (Simon Curtis: Downton Abbey – A nagy finálé)

Új adásunkban megemlékezünk a pár hete elhunyt Robert Redford karrierjéről és életéről, külön kitérve az 1972-es A jelölt című filmjére. Előtte személyes élménybeszámoló a velencei és a torontói filmfesztiválról (a megemlített filmek listája a poszt végén olvasható), utána pedig az RTL+ minisorozatát, a Bróker Marcsit beszéljük ki. 

Közreműködők: Varga Dénes, Huber Zoltán, Orosdy Dániel, Baski Sándor

Szóba kerül többek közt, hogy

• hogyan lehet világsztárokkal összefutni Torontóban,
• mik a sorbanállás előnyei,
• hogyan lehet a Robert Redford-jelenséget elmesélni annak, aki soha nem hallott Robert Redfordról,
• aktuális-e még ma is A jelölt,
• mennyire lehet elrugaszkodni a valóságtól egy valós eseményeken alapuló sorozatban,
• és hogy jön Kaszás Erzsi a képbe?

Menetrend:

00:00:00 - Beszámoló a Torontói és a Velencei Filmfesztiválról
01:10:45 - Robert Redfordról
01:22:00 - A jelölt Redforddal
01:59:00 - Kedvenc Redford-filmjeink még
02:04:10 - Sorozat: Bróker Marcsi

Október 10. és 17. között a Corvin moziban rendezik meg a 18. Koreai Filmfesztivált, ahol összesen 29 dél-koreai filmet láthat a közönség.

2025-ben is tematikus szekciók segítik az eligazodást a filmkínálatban, amit egy nyitó- és zárófilm is gazdagít, sőt egy Bónusz blokkot is betettek idén a szervezők. A program egyik pillére Korea nemzeti felszabadulásának 80. évfordulója: ennek tiszteletére olyan filmek is vászonra kerülnek, amelyek a történelmi emlékezést állítják középpontba. A vetítések mellett idén is exkluzív kísérőprogramok várják az érdeklődőket, így az érdeklődők találkozhatnak három alkotás filmrendezőjével, részt vehetnek közönségszavazáson és akár egy mesterkurzuson is a szakemberekkel. A Koreai Kulturális Központ, a Csondzsui Nemzetközi Filmfesztivál és a Koreai Nemzeti Filmarchívum 29 olyan alkotást mutat be egy hét alatt, amit először vetítenek hazánkban.

A fesztivál egy díjnyertes filmmel indul. A Harbin (2024) című történelmi dráma a függetlenségi mozgalom, a „koreai tavasz” aktivistája, An Dzsunggun történetét meséli el, főszerepben – a magyar nézők által is jól ismert – Hjon Binnel. Majd egy blockbusterrel búcsúznak majd az idei résztvevőktől, ugyanis a 14. Koreai Filmfesztiválon bemutatott Szupertitkos ügynök folytatását vetítik. A második rész igazi kasszasiker volt Koreában, a harmadik legtöbb bevételt hozó film az ottani mozikban. 

Idén október 9-19. között rendezik meg a Svájci Nagykövetség, az Osztrák Kulturális Fórum és a Goethe Intézet közös eseményét a budapesti Művész moziban. 10 filmet mutatnak be a német nyelvterület legfrissebb alkotásaiból, ezúttal is eredeti nyelven, magyar felirattal.  A filmek mindegyikében a családi dinamikák vannak fókuszban, hol drámai, hol vígjátéki felhanggal.

Október 9-én 19 órakor a Marielle mindent tud című német fim nyitja a 14. SZEMREVALÓ│SEHENSWERT FILMFESZTIVÁLt, kivételesen a Puskin moziban. Te mit tennél, ha rájönnél, hogy a lányod telepatikus képességekkel rendelkezik, és szűrő nélkül mindent lát és hall, amit csak csinálsz? Az idei Berlinalén Guild Film Prize különdíjjal elismert alkotás a The Hollywood Reporter szerint olyan, „mint egy Yorgos Lanthimos film, amelyet M. Night Shyamalannal közösen rendezett”.