Animációs LSD-trip és tudattágító podcast találkozása a világkaranténban.

A streamingszolgáltatók feneketlen tartaloméhségének és öldöklő konkurenciaharcának köszönhetően egyre gyakrabban fordul elő, hogy olyan film- és sorozattervek is zöld utat kapnak, amelyek korábban aligha készülhettek volna el, mivel marginális közönséget céloznak meg, és/vagy a stílusuk is meglehetősen unortodox. Természetesen ezek a produkciók is előképekre támaszkodnak, létező műfajokat értelmeznek újra – az viszont még ebben a páratlan mozgóképdömpingben is ritka, sőt szinte precedens nélküli, hogy egy teljesen új alkotói világ és zsáner születésének lehessünk szemtanúi.

Csütörtöktől szerdáig mutatták be a Toldi moziban a 8. Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztivál versenyprogramjába beválogatott magyar és külföldi rövidfilmeket. Szerda délután átadták a fesztivál díjait. 

A zsűrik döntését szerda délután, a Toldi mozi nagytermében rendezett ünnepélyes díjátadón jelentették be. A magyar versenyszekció zsűrijének tagjai Slava Doytcheva filmrendező, Wouter Jansen, a Square Eyes nemzetközi forgalmazó tulajdonosa és Lisa Ogdie, a Sundance filmfesztivál rövidfilmes programigazgatója voltak. 

A magyar válogatásban a legjobb rövidfilmnek járó díjat Kölcsey Levente alkotása, a Szünet című film kapta, amely a narratíva és stilisztikai megközelítés tökéletes összhangjával nyűgözte le a zsűrit: „Nézőként szembesülünk a fájdalmas valósággal, hogy hogyan nyomja el az emberi oldalt a bürokrácia és adminisztráció az oktatási rendszerben.” 

A legjobb magyar animáció Andrasev Nadja Szimbiózis című alkotása lett:  „Lebilincselő, költői és érzelmes részletekben gazdag film, amely a féltékenység egyszerű témáját a nőiesség és közösségvállalás vizuális ünnepévé emeli” – hangzott az indoklás. 

Október 22. és 25. között rendezik meg a X. Mozinet Filmnapokat Budapesten és 14 további magyarországi városban. Idén a járvány miatt sok film nemzetközi bemutatóját elhalasztották, de a Filmnapok válogatásába így is bekerült nyolc alkotás, amelyeket akár hónapokkal a hazai mozibemutató előtt tekinthetünk meg. Ezúttal is a legnagyobb nemzetközi filmfesztiválok – Sundance, Velence, Berlin és Cannes - címeiből állt össze a program. A magyar közönség többek között láthatja a filmtörténet talán legambiciózusabb művészeti projektjének első darabját, az Ezüst Medve-díjas DAU. Natasa című orosz alkotást, a Gunda című filmet, melynek producere az Oscar-díjas Joaquin Phoenix, vagy az idei cannes-i válogatás egyik legnagyobb visszhangot kiváltó filmjét, a Sweat-et, mely letaglózó betekintés egy influenszer életébe. 

A négy Oscar-díjra jelölt A messzi dél vadjai rendezője, Benh Zeitlin az előző film spirituális folytatásaként újabb, képzelet és valóság határán egyensúlyozó történetet tár elénk. A Sundance-ről érkező Wendyben a Pán Péter történetét értelmezte át, egyértelműen a felnőtt közönség számára adaptálva azt. 

Szeptember 17. és 20. között a Filmtekercs Egyesület Rendszerváltó Filmnapok elnevezésű rendezvénysorozata a hazai történelem jelentős eseményének 30. évfordulóján filmekkel emlékszik vissza a sorsfordító történésekre.

A program fő helyszíne a korábbi Örökmozgó Filmmúzeum, ma Art+ Cinema mozi, ami csütörtöktől vasárnapig minden nap két filmet vetít, az este 7 órai után pedig közönségtalálkozót tart.

A program csütörtökön a Rendszerváltás képekben című, eddig máshol nem vetített dokumentumfilmmel kezdődik, majd este héttől Fekete Ibolya Bolse vita című filmje érkezik, melyet a rendező részvételével közönségtalálkozó követ. Pénteken délután Török Ferenc kultikus filmje, a Moszkva tér, azt követően pedig Almási Tamás Miénk a gyár című emlékezetes dokumentumfilmje kerül műsorra, ami után a rendező maga mesél alkotásáról.

Új salátaadásunkban 12 (viszonylag) friss filmet mutatunk be, főként a Netflix, az HBO és a torrentéka vonzáskörzetéből, de ajánlunk egy olyan remekművet is, ami még látható a mozikban. A legtöbb műsoridő természetesen Charlie Kaufman filmjének (A befejezésen gondolkozom) jutott, de az is kiderül a podcastből, hogy melyik lengyel rendezőre érdemes most nagyon odafigyelni, illetve, hogy létezik-e erotikus thriller erotika nélkül, hogy néz ki a Budapesti Iskola New Yorkban, mi a baj a Hamiltonnal, és milyen az orosz Alien.

FONTOS SZOLGÁLATI KÖZLMÉNY! Mostantól a podcast rendszeres időközönként jelentkezik: minden második hét keddjén.

Menetrend:

A FREESZFE Filmfesztivál szervezői maximum 3 perces alkotásokat várnak az autonómia, a szolidaritás vagy a diákmozgalom témakörében. Műfaji követelményeket nem támasztottak, annyit kérnek, hogy a beküldött alkotások legyenek ellátva angol felirattal.

"Szeretnénk, ha titeket is inspirálnának az elmúlt hetek eseményei, amik nem csak bennünk hagytak mély nyomot, hanem a világ számos kiemelkedő alkotójának figyelmét is felkeltették" – írják a diákok a közleményükben. Példának Cate Blanchettet, az Ida és a Hidegháború rendezőjét, Pawel Pawlikowskit, Helen Mirrent, Eddie Redmayne-t, Eva Greent, Joe Wrightot és Sir Ian McKellent hozták fel, akik nyilvánosan biztosították szolidarításukról az egyetemet.

Izgalmas (és érdemes) megfigyelni a rendezői karaktereket a filmes új hullámokban. Jönnek az ifjak (persze nem a semmiből), egyet akarnak, újat a régi helyett: egy korosztály, egy raj, egy mozgalom, egy hangütés, egy szándék, egy szenvedély. Mégis: ahány alkotó, annyi karakter. Az egyéni variációk között a két fő típus: a radikális és a mérsékelt. Az újító és a „konzervatív”. (Az utóbbinál az idézőjelet az indokolja, hogy hiszen „a papa mozijával” szemben mindannyian nóvumot hoznak, arra törekednek.) A polgárpukkasztó és a békéltető. A „mizantróp” és az „filantróp”. Az első típus reprezentatív műfaja a szatíra, a másodiké az életkép, az első stílusa avantgarde, a másodiké nézőbarát. [Harmat György írása először a Filmvilág 2016 októberi számában jelent meg.]

JÓRAVALÓ FICKÓ

A mintát természetesen a nouvelle vague adja: a vad Godard mellett a szelíd Truffaut. Vagy a francia új hullámmal nagyjából egy időben (az 1950-es évek második felében) jelentkező brit Free Cinema Lindsay Andersonja és Tony Richardsonja. E tipizálás időtlennek tűnik: évtizedekkel később a dán Dogma 95 mozgalmában a provokatív Lars von Triert Lone Scherfig megszenvedett derűje ellenpontozza. Visszatérve az 1960-as évekhez: a cseh új hullám „könyörtelenje” történetesen egy nő, Věra Chytilová, „jóravaló fickója” pedig Jiří Menzel. Az ő pompás figuráját annál is könnyebb elképzelnünk, mert színész is (messze nem csak a saját filmjeiben): élet- és emberszerető, kedvesen kajla, szomorkás bohócnak látjuk.