TARR BÉLA
És megérkeztünk – Tarr kamerájának együttérzése máris kozmikussá lett. Pedig komolyan vettük a rendező intését, nem akartunk mindenáron történetparabolát értelmezni. Éppen csak hagytuk, hogy kínlódó szegény embereknek ajándékozott egyszerű együttérzésünk hullámtermészete érvényesüljön. Ha ez a hullámverés eszünkbe juttatja az összemberiséget, akkor magától kínálkozik kozmikus erőkre és tervekre gondolni.

Hirsch Tibor: Ív, út, pokoli protokoll (Tarr Béla második korszaka)
Rudas Dóra: Vánkos, sámli, szentkép, rongy (Tarr női)

Kovács Bálint: A hiányzó emberek (Tarr Béla pályakezdése)
Kozma Kriszta: A felszabadítás jegyében (Tarr Béla produceri munkái)
Az én Tarr Bélám (Filmesek, esztéták és ismerősök Tarr Béláról)

ÉLETRAJZI FILM KONTRA ADAPTÁCIÓK
Több tucatnyi rádió-, tévé- és filmadaptáció, képregények, ifjúsági átdolgozások és tengernyi popkulturális referencia után, úgy tűnik, ma sem lankad az Üvöltő szelek vonzereje. Ez a táj és ez a téma pedig tökéletes hátteret szolgáltat az életrajzi és a regényekből adaptált filmeknek is, nem csoda, hogy több feldolgozásban összemosódik a szerzők regényes(nek hitt) élete a műveikben leírt történetekkel.

Új tematikus adásunkat Paolo Sorrentino jövő héten mozikba kerülő filmjével (A kegyelem) indítjuk, amelyben Toni Sevillo alakít a gránitszilárdságú törvényekben rendíthetetlenül hívő köztársasági elnököt, majd három "anyafilm" következik: egy magyar (Mambo Maternica), egy amerikai független (Ha tudnék, beléd rúgnék) és egy koreai, az Oscar-díjas Pong Dzsunho 2009-es remekje, az Anya. Hogy mi az adás apropója (túl azon, hogy a négy filmből három friss bemutató), kiderül a felvezetésből.

Résztvevők: Varga Dénes, Pozsonyi Janka, Huber Zoltán, Baski Sándor

Menetrend:

Már mozikban Holtai Gábor első filmje, amelyet az első hétvégén több mint 30 ezren láttak a magyar mozikban.  A közvetlen állami támogatás nélkül, független összefogásból és finanszírozásból készült Itt érzem magam otthon pszichothrillerként indul, főhősét, Ritát (Lovas Rozi) egyik napról a másikra elrabolják. Az Árpád család lakásában tér magához, ahol azt állítják róla, hogy ő Szilvi, a család régen eltűnt lánya. A további szerepekben Molnár Áron, Gryllus Dorka, Simon Kornél, Szervét Tibor, Znamenák István, Józsa Bettina és Zsurzs Kati láthatók.

A rendezővel még tavaly tavasszal beszélgettünk a Filmvilágban az akkor még utómunka fázisában lévő filmről.

Mondhatjuk, hogy az Itt érzem magam otthon egy abszurd thriller, vagy ennél rétegzettebb a műfaja?

Röviden mondhatjuk úgy, ahogy a kérdés állítja. Pszichológiai thriller és abszurd családi dráma: ez pedig lehet egy rétegzettebb megfogalmazás. Az volt a célunk, hogy a film klasszikus thrillerként is működjön, a szerzői elemek pedig egy plusz, hozzáadott rétegként jelenjenek meg a műfajiság mellett.

Március 4-14. között rendezik meg a 16. Frankofón Filmnapokat, ahol idén kiemelt hangsúlyt kapnak a női rendezők alkotásai. Az esemény fő védnöke ezért a francia kultúrához több szálon is kötődő Enyedi Ildikó lesz, akinek három filmje is szerepel majd a kínálatban. Összesen kilenc női rendező munkáit láthatja majd a közönség. Jön a Magán-ügy című thriller Jodie Foster és Daniel Auteuil főszereplésével, az Öltések Angelina Jolie-val és a Cannes-i Filmfesztiválon a legjobb női alakítás díját és a Queer Palmot nyert alkotása, A legkisebb lány. Érkezik többek között egy kamionos road movie Kanadából, egy halottnak hitt anya története Marokkóból és egy mély szegénységet ábrázoló film Svájcból. A Nemzetközi Nőnap alkalmából pedig kerekasztal-beszélgetés lesz Nők, média és film címmel. A Francia Intézet szervezésében az Uránia Nemzeti Filmszínházban és a Francia Intézetben 23 kortárs frankofón alkotást nézhet meg a hazai közönség eredeti nyelven, magyar felirattal. Jegyek már kaphatóak.

Március 4-én 19.30-kor a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban a tavalyi Cannes-i Filmfesztivál nyitófilmje, Amélie Bonnin Élvezd a pillanatot!-ja nyitja a 16. Frankofón Filmnapokat, mely egy gyerekkori szerelemmel való újratalálkozásról szól. Keserédes, lírai road movie, egy apa-lánya kapcsolat mélyére utazó film a kanadai Joëlle Desjardins Paquette Rodeó című alkotása, melyben egy kamionsofőr egész Kanadát átszeli. A baj csak az, hogy az útra a kilencéves lányát is magával viszi, akit elvileg nem is láthatna.

Hírmagyarázó magazinműsorunk legutóbbi adásában többek közt az Odüsszeia színvak castingjáról, az új Beatles-filmekről és a magyar filmkritikusok díjáról beszélgettünk. (Az adás eredetileg február 9-én került fel a támogatói oldalunkra, így bizonyos részei, például a vetítésajánló, már csak mérsékelten aktuálisak. Aki szeretné minél hamarabb meghallgatni az aktuális epizódot (vagy az élő eseményeinken felvett adásokat), az a Donablyn tudja ezt megtenni.)

Menetrend:

00:00:00 - Magyar Filmszemle
00:06:50 - A hét témája: Lupita Nyong'o esete az Odüsszeiával
00:32:45 - A hét külföldi híre - Érdekelnek valakit a Beatles-filmek?
00:39:45 - A hét magyar híre - Kiosztották a Magyar Filmkritikusok Díját
00:45:50 - Hírek, amelyeknek örültünk a héten
00:51:45 - Dénes elmesél egy trailert
00:57:35 - Vetítésajánló

Egyetlenegyszer voltam a nagymamámmal moziban, de azt a meghatározó élményt biztos, hogy sosem felejtem. „Ó, ha én még egyszer 70 éves lehetnék!” – mondta sokszor a nagymamám, hiszen ő a hetvenes éveiben még egyedül utazott hátizsákkal Európában. Minden nyarat egy vitorláshajón töltött, még élete utolsó évében, 93 évesen is. Lilla egészen különleges valaki volt, akit én csak Lillának hívtam, hiszen a Nagymama megszólítás öreges lett volna, gondolta, és az biztos, hogy ő nem volt soha öreg.

Tízéves lehettem, amikor Lilla kitalálta, hogy elvisz moziba, mert a Cirko-Gejzírben adnak egy fantasztikus filmet, amit ő még régen Párizsban látott, és ezt a filmet látni kell. Marco Ferreri A nagy zabálás című filmje volt az a bizonyos fantasztikus film. Egy történet arról, hogy egy társaság összegyűlik, hogy halálra zabálja (és közben nem utolsósorban szexelje) magát. Mentünk tehát a 4-6-os villamoson a 85 éves nagymamámmal a Cirkóba A nagy zabálást nézni. Azt a botrányos filmet, aminek a főszereplőit a Cannes-i bemutató után hónapokig nem engedték be éttermekbe, és amire maga a zsűri elnöke, Ingrid Bergman is azt mondta, hogy alantas. 

Új adásunkban az egyik idei Oscar-esélyes filmet (Marty Supreme) tárgyaljuk ki részletesen a mozikban méltatlanul megbukó 28 évvel később - A csonttemplom mellett. Plusz meghallgatható az a kibeszélő is Park Chan-wook új filmjéről (Nincs más választás), amit még decemberben vettünk fel a Corvin mozi Korda termében. Az adásból kiderül többek közt, hogy

• erősebb volt-e idén Sundance, mint tavaly,
• az első két rész alapján ajánljuk-e a Kovács Kovi István pornóbirodalmáról készített sorozatot,
• miről szól A csonttemplom, ha nem a fertőzöttekről,
• mitől izzasztó film a Marty Supreme,
• hogyan lehetett volna még jobb,
• és mit (nem) tennénk meg álmaink állásáért?
  
  

Menetrend: