Ahogy itthon, úgy Olaszországban is a köztársasági elnök a nemzet egységét hívatott megtestesíteni. Paolo Sorrentino megálmodott egy államférfit, aki tényleg képes erre.

Képzeljünk el egy országot, ahol a köztársasági elnök kivívta a nép tiszteletét, nem pártérdekek mozgatják, hanem szuverén politikai szereplő, és gyarló emberként is próbálja a döntéseit morális megfontolások alapján meghozni. Ha a közelmúlt hazai eseményei miatt nehéz mindezt elképzelni, Frederico Fellini örököse (A nagy szépség), az olasz politikai elit krónikása (Il Divo - A megfoghatatlan , Silvio és a többiek), Paolo Sorrentino siet a segítségünkre. 

A kegyelem egy fiktív köztársasági elnök hivatali idejének utolsó fél évét öleli fel, aki mielőtt leköszönne, még két meglehetősen érzékeny kegyelmi kérvényt kell elbírálnia, valamint a parlament által továbbküldött eutanáziatörvény is az aláírására vár. (Ez a legnehezebben hihető része a filmnek, mintha laboratóriumi körülmények közé helyezték volna őt, ahol mindössze három üggyel kell foglalkoznia.) Sorrentino az elnyújtott búcsún keresztül azt vizsgálja, be lehet-e fejezni tisztességesen egy politikai karriert; van-e erre bármi esélye az elnöknek, ha közben a szigorúságáról híres büntetőbírói énjének – a háta mögött Vasbetonnak hívják –, római katolikus hitének, a családjának és az ország iránt érzett felelősségtudatának is meg akar felelni. 

Március 14-én, szombaton este a Friss Hús válogatásában a nézők négy Oscar-esélyes rövidfilmet láthatnak a Puskin moziban.

A programban szereplő filmek egészen különböző világokba vezetnek: egy váratlan barátság történetétől a disztópikus Párizson át egészen a Közel-Kelet társadalmi feszültségekkel teli térségéig. Az A Friend of Dorothy, a Jane Austen’s Period Drama, a Two People Exchanging Saliva és a Butcher’s Stain más-más filmnyelvi megközelítéssel, de hasonló érzékenységgel vizsgálják az emberi kapcsolatokat, a társadalmi tabukat és az előítéletek működését.

Lee Knight A Friend of Dorothy című filmje egy idős nő és egy fiatal fiú különös barátságát mutatja be, amely egy véletlen találkozásból születik. A humorral és empátiával elmesélt történet arról szól, mennyire alapvető emberi szükséglet a kapcsolódás még akkor is, ha a környezetünk furcsának tart bennünket.

A Filmrendezők klubjának következő vetítésén Kostyál Márk debütáló nagyjátékfilmjét, a Kojotot vetítik. A film után a rendezővel Till Attila beszélget.

Helyszín: Művész Mozi, Bunuel terem
Időpont: március 16. 19:00

Szinopszis:

Részlet a Filmvilág (szerző: Benke Attila) kritikájából:

"A direkten politizáló HBO-sorozat, az Aranyélet korában nem annyira különleges, ha egy alkotó szembesíti a magyar nézőt a kelet-európai korrupt pokollal. Azonban Kostyál Márk művének nagy erénye, hogy döbbenetes erejű pusztakezes összecsapásaiban, naturalista és elkeseredett akciójeleneteiben a csonttörés, a leszakadt szemhéjak vagy a csatakiáltás szerű ordítások nem öncélú túlzások. A Kojotban önkéntelenül robban ki az egytől egyig frusztrált szereplőkből az embertelen mennyiségű feszültség, mely a sokunk számára ismerős gáncsoskodások és igazságtalan gazdasági és társadalmi erőviszonyok miatt gyülemlett fel a történet hőseiben is."

Az esemény létrejöttét a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.

Már 100 ezernél is többen látták Holtai Gábor thrillerét a mozikban. Az Itt érzem magam otthont mi még február 16-án elemztük ki a Mammut moziban, közönség előtt - SPOILERESEN. Új adásunkban ez a beszélgetés hallgatható vissza, de előtte pár percben megpróbáljuk megfejteni a film sikerét.

Résztvevők: Baski Sándor, Pauló-Varga Ákos, Varga Dénes

Menetrend:

00:00:00 - Miért megy akkorát az Itt érzem magam otthon?
00:08:00 - Spoileres kibeszélő

TARR BÉLA
És megérkeztünk – Tarr kamerájának együttérzése máris kozmikussá lett. Pedig komolyan vettük a rendező intését, nem akartunk mindenáron történetparabolát értelmezni. Éppen csak hagytuk, hogy kínlódó szegény embereknek ajándékozott egyszerű együttérzésünk hullámtermészete érvényesüljön. Ha ez a hullámverés eszünkbe juttatja az összemberiséget, akkor magától kínálkozik kozmikus erőkre és tervekre gondolni.

Hirsch Tibor: Ív, út, pokoli protokoll (Tarr Béla második korszaka)
Rudas Dóra: Vánkos, sámli, szentkép, rongy (Tarr női)

Kovács Bálint: A hiányzó emberek (Tarr Béla pályakezdése)
Kozma Kriszta: A felszabadítás jegyében (Tarr Béla produceri munkái)
Az én Tarr Bélám (Filmesek, esztéták és ismerősök Tarr Béláról)

ÉLETRAJZI FILM KONTRA ADAPTÁCIÓK
Több tucatnyi rádió-, tévé- és filmadaptáció, képregények, ifjúsági átdolgozások és tengernyi popkulturális referencia után, úgy tűnik, ma sem lankad az Üvöltő szelek vonzereje. Ez a táj és ez a téma pedig tökéletes hátteret szolgáltat az életrajzi és a regényekből adaptált filmeknek is, nem csoda, hogy több feldolgozásban összemosódik a szerzők regényes(nek hitt) élete a műveikben leírt történetekkel.

Új tematikus adásunkat Paolo Sorrentino jövő héten mozikba kerülő filmjével (A kegyelem) indítjuk, amelyben Toni Sevillo alakít a gránitszilárdságú törvényekben rendíthetetlenül hívő köztársasági elnököt, majd három "anyafilm" következik: egy magyar (Mambo Maternica), egy amerikai független (Ha tudnék, beléd rúgnék) és egy koreai, az Oscar-díjas Pong Dzsunho 2009-es remekje, az Anya. Hogy mi az adás apropója (túl azon, hogy a négy filmből három friss bemutató), kiderül a felvezetésből.

Résztvevők: Varga Dénes, Pozsonyi Janka, Huber Zoltán, Baski Sándor

Menetrend: