Új salátaadásunkban 12 (viszonylag) friss filmet mutatunk be, főként a Netflix, az HBO és a torrentéka vonzáskörzetéből, de ajánlunk egy olyan remekművet is, ami még látható a mozikban. A legtöbb műsoridő természetesen Charlie Kaufman filmjének (A befejezésen gondolkozom) jutott, de az is kiderül a podcastből, hogy melyik lengyel rendezőre érdemes most nagyon odafigyelni, illetve, hogy létezik-e erotikus thriller erotika nélkül, hogy néz ki a Budapesti Iskola New Yorkban, mi a baj a Hamiltonnal, és milyen az orosz Alien.

FONTOS SZOLGÁLATI KÖZLMÉNY! Mostantól a podcast rendszeres időközönként jelentkezik: minden második hét keddjén.

Menetrend:

A FREESZFE Filmfesztivál szervezői maximum 3 perces alkotásokat várnak az autonómia, a szolidaritás vagy a diákmozgalom témakörében. Műfaji követelményeket nem támasztottak, annyit kérnek, hogy a beküldött alkotások legyenek ellátva angol felirattal.

"Szeretnénk, ha titeket is inspirálnának az elmúlt hetek eseményei, amik nem csak bennünk hagytak mély nyomot, hanem a világ számos kiemelkedő alkotójának figyelmét is felkeltették" – írják a diákok a közleményükben. Példának Cate Blanchettet, az Ida és a Hidegháború rendezőjét, Pawel Pawlikowskit, Helen Mirrent, Eddie Redmayne-t, Eva Greent, Joe Wrightot és Sir Ian McKellent hozták fel, akik nyilvánosan biztosították szolidarításukról az egyetemet.

Izgalmas (és érdemes) megfigyelni a rendezői karaktereket a filmes új hullámokban. Jönnek az ifjak (persze nem a semmiből), egyet akarnak, újat a régi helyett: egy korosztály, egy raj, egy mozgalom, egy hangütés, egy szándék, egy szenvedély. Mégis: ahány alkotó, annyi karakter. Az egyéni variációk között a két fő típus: a radikális és a mérsékelt. Az újító és a „konzervatív”. (Az utóbbinál az idézőjelet az indokolja, hogy hiszen „a papa mozijával” szemben mindannyian nóvumot hoznak, arra törekednek.) A polgárpukkasztó és a békéltető. A „mizantróp” és az „filantróp”. Az első típus reprezentatív műfaja a szatíra, a másodiké az életkép, az első stílusa avantgarde, a másodiké nézőbarát. [Harmat György írása először a Filmvilág 2016 októberi számában jelent meg.]

JÓRAVALÓ FICKÓ

A mintát természetesen a nouvelle vague adja: a vad Godard mellett a szelíd Truffaut. Vagy a francia új hullámmal nagyjából egy időben (az 1950-es évek második felében) jelentkező brit Free Cinema Lindsay Andersonja és Tony Richardsonja. E tipizálás időtlennek tűnik: évtizedekkel később a dán Dogma 95 mozgalmában a provokatív Lars von Triert Lone Scherfig megszenvedett derűje ellenpontozza. Visszatérve az 1960-as évekhez: a cseh új hullám „könyörtelenje” történetesen egy nő, Věra Chytilová, „jóravaló fickója” pedig Jiří Menzel. Az ő pompás figuráját annál is könnyebb elképzelnünk, mert színész is (messze nem csak a saját filmjeiben): élet- és emberszerető, kedvesen kajla, szomorkás bohócnak látjuk.

Túlcsavarta Nolan vagy megcsinálta a saját Torinói lovát? Új adásunkban a nyár premierfilmjeit szemlézzük, első körben természetesen Nolan Tenetjét, de mellette még két másik időkavarós premierfilm is belefért.

Menetrend:
4:40 - Tenet (spoileres!)
57:00 - Bill & Ted Face the Music
1:18:05 - Palm Springs

MAGYAR MŰHELY
Gelencsér Gábor: Örök varázs (Tóth János kinematográfus – 1. rész)  
Horányi Péter: Az objektív személyessége (Rendezői jelenlét a dokumentumfilmben)  
Somlyai Fanni: Közönyös ügyeink (Párhuzamos montázs: Cséplő Gyuri//Csak a szél)
Soós Tamás Dénes: „Mosolygós film lett” (Beszélgetés Lakos Nórával) 

A TÖRTÉNELEM ÁRNYÉKÁBAN
Hiába került át Trianon a személyesből a kulturális emlékezetbe, máig élő, égő, és megosztó téma. Az 1918-20-as korszak mélyen átpolitizált emlékezete ma is velünk van. A balosok, szabadkőművesek veszítették el az országot, halljuk az egyik oldalról, Trianon nem trauma, hanem neurózis, halljuk a másikról. Eközben a felejtés prédája lesz a korszak valósága.

Várkonyi Benedek: A történelem unokája (Beszélgetés Sipos Józseffel)
Soós Tamás Dénes: Emlékezetmítoszok (Beszélgetés Hatos Pál történésszel)

FASSBINDER ÖRÖKSÉGE
„Filmcsináló” élete vége felé lett csak Rainer Werner Fassbinderből. Addig élte a filmjeit – és saját életét filmszerűen alakította. Jelenkorunk nagy filmcsinálóit ugyanis éppenséggel az ellentéte jellemzi Fassbinder módszerének: a hűvös, ironikus, kritikus távolságtartás – a világgal és saját munkájukkal szemben egyaránt.

Georg Seessen: A csodás játékrontó (Rainer Werner Fassbinder) 

NEMEK HARCA
Miként a klasszikus noir táptalaja a frusztráció, tehetetlenség, elidegenedés alapérzése volt a világháború utáni férfilélekben, úgy a női noir felvirágzása is egy komplett generáció csalódásából fakad: ezúttal a másik nemnél, az ultrakonzervatív Reagan-érában, egy hősies küzdelem után, amely az előző évtizedben átformálni látszott az évezredes gender-tradíciókat. 

Vajda Judit: Gender és groteszk (Marco Ferreri filmjei a MeToo tükrében)
Varró Attila: Gyengébb igen (Rendőrnők és homme fatalok) 
Varga Zoltán: Végső állomás: Hårga (Kultmozi: Fehér éjszakák) 

KÉPREGÉNY LEGENDÁK
Géczi Zoltán: Lángolva buknak alá az angyalok (James O’Barr: A holló) 

ÚJ RAJ
Kovács Kata: Boldogtalan ifjúság (Jan Komasa) 

KÖNYV
Kelecsényi László: Gyászmunka (Pintér Judit és Kincses Károly szerk.: Sára Sándor)

MAGYAR RÖVIDFILMEK
Szivák Bernadett: Ámokfutás (Beszélgetés Vigh Bálinttal)
Szivák Bernadett: Rododendron (Beszélgetés Kovács Leventével és Törcsi Leventével) 

TELEVÍZIÓ
Fekete Tamás: Nagy-Oroszország (Nagy Katalin tévésorozatok)

KÍSÉRLETI MOZI
Szász Csongor: „Nincs értéktelen kép” (Beszélgetés Lichter Péterrel)

KRITIKA
Gelencsér Gábor: Szív és vese (Buvári Tamás: Magdolna)
Schubert Gusztáv: A szelídek ereje (Beszélgetés Buvári Tamással)
Fekete Tamás: Betörni a profik közé (Lóth Balázs: Pesti balhé)
Kovács Bálint: A felszín túszai (Niels Arden Oplev: Daniel) 

STREAMLINE MOZI
Lichter Péter: Természets fény (Terrence Malick: A Hidden Life) 

A címlapon: Horvát Lili: Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre (Stork Natasa) – A Mozinet szeptember 24. bemutatója

Augusztus 31-én este tüntetést tartottak a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói, amelyen az egyetem modellváltása ellen tiltakoztak. (Az előzményekről: itt.) „A Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóságának egy része az augusztus 31-i demonstráció után bevonult az Egyetem épületébe, szimbolikusan elfoglalta azt, és deklarálta, hogy a várható új vezetőség tagjait az épületbe be nem engedi” – írják a Hallgatói Önkormányzat közleményében. A diákok egy videóban foglalták össze az éjszakai eseményeket.

Szeptember 17-től látható a mozikban Szalay Péter dokumentumfilmje, a Nincs parancs, amely az 1989-es Európa sorfordító pillanatait mutatja be. 

A film Bella Árpád és Harald Jäger határőr alezredesek kísértetiesen hasonló történetét meséli el. Bella Árpád hatáskörét túllépve átengedte a keletnémet tömeget a magyar-osztrák határon, és Harald Jäger hasonlóan cselekedett a Berlini Falnál, amikor puskalövés nélkül kelet-berlinieket engedett Nyugatra. Bátor fellépésükkel felgyorsították a 20. század végi történelmi események menetét, és megakadályozták egy tömeges tragédia bekövetkeztét. 

„Magyarország ütötte ki az első téglát a Berlini Falból” – mondta erről a tettről Helmut Kohl, volt német kancellár