A Cormac McCarthy regényeiből készült filmek nem csupán a déli gótika jegyében demitologizált vadnyugatról, hanem az enyészetre ítélt emberiségről is átfogó – de nem mindig tökéletes – képet adnak.
Nyolcvankilenc éves korában elhunyt az amerikai próza egyik legfontosabb képviselője, Cormac McCarthy. A regényeiből készített adaptációkról először a Filmvilág 2015 áprilisi számában írtunk.
A Vad lovak elégikus szövegfolyamával McCarthy megkoszorúzta a vadnyugat mítoszának sírját. A cowboyok ideje elmúlt, a coltok helyett robbanómotorok hangja rázza meg a frissen aszfaltozott prérit. McCarthy Határvidék-trilógiájában – melynek nyitódarabja a Vad lovak – az évek során felépített mesterséges western-tipológia sosem létezett. John Grady Cole története ugyanis a vadnyugat romantikájának hamvába holt kutatása. Ha voltak is arra mutató jelek, hogy egy-két cowboy felemelő szájharmonika-melódia kíséretében lovagolt el a naplementében, McCarthy súlyos szavai ezeket földbe tiporták. A fejlődés zajától messze hajtott John Grady viszont még hisz abban, hogy a szabadság legkönnyebben lóháton közelíthető meg. A Billy Bob Thornton által rendezett filmváltozat egyik emlékezetes vágóképén – John Grady (Matt Damon) elvágtat egy teherautó mellett – rendkívül jól észlelhető ez a naiv elvágyódás a mitikus western világába. McCarthy könyvében John Grady karakterét átjárja valamiféle önként vállalt és aszkétikus ragaszkodás felmenői erkölcs- és életrendjéhez. A mexikói határ átlépésével azonban hirtelen egy ismeretlen és kiszámíthatatlan táj kebelezi be, melynek életjelein száraz por ül, végtelen ege pedig ősi civilizációk csendjére borul.
