
A True Detective harmadik évada az átlagosnál jóval intenzívebb figyelmet kíván a nézőtől, de a befektetett energiánkat és türelmünket egy lélegzetelállító rejtéllyel hálálja meg. Nic Pizzolatto impozáns narratív építményében az az igazán lenyűgöző, hogy a kész válaszok helyett nyugtalanító kérdéseket szegez nekünk. Innen nézve maximálisan hálásak lehetünk a túlgondolt második évad kilengésének, hiszen az első felvonás túlhabzó sikere után a törvényszerű fanyalgás mintha visszalökte volna az írót a kezdőpontra, ahonnan ezúttal egyértelműen tovább tudott lépni. Felületesen szemlélve az új sztori tulajdonképpen az első variációja és finom továbbgondolása, földszagú, rozsdás helyszínekkel, egy inkább csak lokális hírértékű bűnténnyel és újabb aprólékosan árnyalt karakterekkel. Közelebb lépve persze hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a hangsúlyok ezúttal azért máshol vannak, mint korábban.
Az eltűnt kislány és a meggyilkolt kisfiú esete azért igazán formabontó, mert az évtizedeken átívelő nyomozás legfőbb drámája, hogy a két rendőr képtelen megoldatlanul hagyni az ügyet. A krimikben mindez általában fordítva szokott történni: a megszállott nyomozó addig kutakodik, míg végül összerakja az esetet, megnyugvást hozva az érintetteknek és persze önmagának is. Pizzolatto azonban megfordítja a dolgot, és azt járja körbe, ahogyan a bűntény szép lassan mindent felzabál maga körül. A hajszolt megoldás nemcsak az áldozatok és a nyomozók emberi kapcsolatait mérgezi, de a jövőjüket is determinálja. Mint egy láthatatlanul izzó, mégis feltartóztathatatlanul terjedő tűz, amiben akár minden megsemmisülhet.



Február 27. és március 8. között kilencedik alkalommal rendezik meg a Frankofón Filmnapokat. Premierek, premier előtti vetítések, cannes-i, berlini, torontói fesztiválsikerek bő egy hétig Budapesten a Corvin, Toldi és Puskin moziban, a Széchenyi Fürdőben, illetve a Francia Intézetben, valamint az ország 12 városában. 19 film – 8 országból.
A hatodik