VALÓSÁG ÉS FIKCIÓ
A forradalom leverését követően a frissen berendezkedő Kádár-kormány gyors léptekben megteremtette a maga verzióját az 1956-os eseményekről, amely aztán évtizedekre kikezdhetetlen tabuként uralta a társadalmi emlékezetet. Az igaz történeten alapuló Árva jócskán elszakadt a múlthamisító propagandafilmektől, az egyszemélyes dokumentumfilmekben viszont alany, tárgy és alkotó egybeolvadásával a magánvalóságból teremtenek fikciót.
Gyenge Zsolt: Mindenki árva (Nemes Jeles László: Árva)
Soós Tamás Dénes: „Nehéz volt elválasztani a zenét és a zajt” (Beszélgetés Nemes Jeles Lászlóval)
Murai András: Múlthamisítás (Az első filmek ’56-ról)
Simonyi Balázs: A megforduló kamera (Egyszemélyes dokumentumfilmek)
KOSZTÜMÖS NŐK
Kiss Dalma: Visszatérés Austen balzsamos világába (Jane Austen-adaptációk)
Pazár Sarolta: A jövő megelevenedése (Cédric Klapisch: Rokonidők)
Kovács Bálint: Nem öregedett (Sally Potter: Orlando)
Vajda Judit: Válás a legfelső körökben (Simon Curtis: Downton Abbey – A nagy finálé)