Filmvilág blog

Ő tette

Abner Pastoll: A Good Woman Is Hard to Find

2020. június 04. - Szabó G. Ádám

Ki gondolta volna, hogy egy színész az Amerikában érzékeny gyerekalakításától A Spiderwick krónikák, majd a Tudorok fő- és mellékszerepein, felejthető kacatokon (Menőkor, A Lazarus-hatás) és a forgatókönyv-fejlesztési pokolban hánykolódó It's Showtime Siberia I. világháborús Csárdáskirálynő-variánsán át a Kemény motorosok spin-offjának (Mayans M.C.) kartellfeleségéig jut? Sarah Bolger végrehajtotta ezt a bravúrt. Ritkán méltatott képességeire óriási szükség van, és az ír színésznő meg is hálálja a lehetőséget: az A Good Woman Is Hard to Find számos kihívást rejtegető, komfortzónából kizökkentő munka, melynek súlya a főszerepben tündöklő aktor vállaira nehezedik. [spoileres elemzés]

Bolger fiktív alteregója, Sarah Collins egy lepukkant, bűnfészekké aljasult, meg nem nevezett északír (ám félig Liége-ben forgatott) lakótelepen egyedül neveli kislányát és fiát, miután drogkereskedő férjét, Stephent fényes nappal leszúrták. Kisfia a sokk óta képtelen beszélni, az őt hellyel-közzel támogató édesanyjával ingatag viszonyt ápol, ráadásul anyagi gondokkal küszködik. Monoton hétköznapjai gyökeres fordulatot vesznek, amikor a lakásába ront Tito, a helyi gengsztertől drogot csenő kispályás. A díler rögtön bizniszre kényszeríti a nőt: hallgatásáért cserébe részesedik az eladott kokainért járó pénzből. Természetesen a dolgok hamar eldurvulnak, és Sarah-nak lépnie kell.

Pastoll kisrealista bűnthrillert skiccel, otthonosan mozog a nehéz sorsúakat nyomon követő, talajközeli szociodrámában (a Greens-áruház kijáratánál például választási szórólapokat osztogatnak) és mozija a színész-karakter-párhuzamokat sem maszatolja el. Főalakja ugyanis bírhatatlan terhet cipelő, gyerek-, illetve kamaszkorból épphogy kikászálódott, hamar anyaszerepbe kényszerült lány, aki radikális körülmények között kénytelen felnőni, és az anyja régi mesekönyvéből a saját utódainak olvasni. Elénk tárul a színész teljes életkorát lefedő pályakép: az A Good Woman Hard to Find vízválasztó, a  pszichopata babysitteres Emelie-t követő lassú, de biztos átmenet újabb allegorikus műfajátirata. 

Traumafeldolgozásról, gyászmunkáról ugyancsak hitelesen elmélkedik a cselekmény: Abner Pastoll és a hátrányos helyzetű gyerekeket oktató Ronan Blaney forgatókönyvíró rávilágítanak, Sarah leírhatatlanul magányos, így nehezen lendül túl imádottja meggyilkolásán. 4 és 6 éveseire nem számíthat, az anyukája szerint elfecsérelte a jövőjét, de intézményi síkon sem vall szégyent a mozi genderpolitikája. A férjhalál ügyében Canossát járó Sarah-ra, bandaháborúra hivatkozva, ügyet sem vet a rendőrőrs adminisztrátora, a fián segítő pszichológus enyhén ostobának tartja, a kirendelt szociális munkás nem igazán érti, min megy keresztül, a lakására érkező rendőrök problémaforrásként írják le, és 18 fontot sem tud előhalászni a zsebéből a szupermarket kasszájánál, ahol a biztonsági őr is halk verbális-szexista abuzúsoknak veti alá.

Szürke, olykor feketében és olajbarnában úszó jeleneteket látunk, a nélkülözést szituációk, nem kamerába néző sanyarúak révén tapasztaljuk, így Pastoll és az író Ken Loach szocreál hagyományait ültetik át egy Mike Hodges társadalmi elkötelezettségét, bűndráma-affinitását kamatoztató dolgozatba. Az A Good Woman Is Hard to Find baloldaliságát Sarah, a nincstelen munkásosztálybeli helytállása biztosítja. Példaképpé nő, miután embert próbáló zűrök közben vet véget egyedüllétének. (Ugyanakkor a melósnézőpontot erős kritikával is illeti a film, miután Sarah a narkóbevételből vásárol / spagettit eszik a gyerekeivel egészen addig, amíg a kis Ben nem dézsmál a fürdőszobafal mögé rejtett zacskókból.) Nem véletlen, hogy Bolger elsősorban kékgalléros édesanyja beszámolóival készült a szerepre: a távol maradó hentespapa és a lányaiért aggódó cukrászmama befolyása nem tűnt el nyomatalanul, Pastoll - Tito behatolásával - a gyerekek, a család és a betört ablakú otthon oltalmazásáról szóló home invasion thrillerek motívumait is felhasználja, ráadásul a nő-férfi-dinamikát sem hagyja parlagon heverni.

Generációs különbségekkel, veszélyes erotikával operáló és a B-királynő Barbara Cramptont felvonultató gótikus horrorvígjátéka (Road Games - nem keverendő a Vágóhíd négy keréken című ozploitationnel) után Pastoll még inkább centrumba helyezi a female gaze-t, lévén az A Good Woman Is Hard to Find férfikarakterei többnyire rosszindulatúnak, inkompetensnek vagy gonosznak ábrázolt, periférikus alakok. A nyelvtannáci, toxikus maszkulinitásával védekező, ironikusan épp Tito marsall diktatúráját és Szaddam Husszein rezsimét idolizáló kiskirály, Leo Miller (Edward Hogg a 2015-ös elsőmozi hullacameója után a Mission: Impossible 5-6. Sean Harrisét idéző szereppel törleszt) rajzfilmfigurákra hajazó főnemezis, míg a Sarah-t napokig sakkban tartó Tito (Andrew Simpson a Road Games főszereplőjeként lehet ismerős) földhözragadt, csak a maga boldogulásával törődő, baj esetén artikulátlanul beszélő, szexuális ragadozóként viselkedő, dühöngő lúzer.

Beavatási rítuson megy át a hősnő, fűrésszel, baltával, fóliával rendezett darabolása, szimbolikus férficsonkítása jelenti az igazi fordulópontot. Rettegést elfojtó szubliminális képeivel az A Good Woman Is Hard to Find örökre elbúcsúztatja a nyárfalevélként didergő, idegesen beszélő Sarah-t egy fekete ruhás, oroszlánysörényű, rúzsozott, pisztolyt és kalapácsot szorongató femme fatale-anyatigrisért. Bolger zseniálisan ragadja meg a Sarah Connor-pillanatot: kezdeti bizonytalan ábrázata szitokszavakat egyre határozottabban kieresztő dühös, ám határozott tekintetre cserélődik. (Metamorfózisa újra a színész-szerep-analógia mentén értelmezhető, mivel aki eddig úgy hitte, Bolgernek nem állnak jól a sötétebb karakterek, a színésznő ugyanúgy bizonyítja az ellenkezőjét, mint a törékenyből vasakaratúvá keményedő Miss Collins, átlényegülése pedig legalább olyan hiteles, mint a bájgúnárból koponyaroncsolóvá vedlő Vince Vaughné a Büntető ökölben.) Ronan Blaney és Abner Pastoll azonban nem radikális feminizmusként tolmácsolják a pálfordulását. Biológiai szükségszerűségből generálódó, állatias házvédelmezésként realizált hímimágó (Szalmakutyák), időskori elégia (Harry Brown), földesúr kontra farmer-alapállású, bunyóként kivetülő konzervatív örökségőrzés (Kojot) után az A Good Woman Is Hard to Find emancipatív revansa azért katartikus, mert addigra ránk telepedett a félresiklott élet és a megalázottságból eredő néma tűrés fájdalma.

Matthew Pusti pulzáló-zúgó, gyors, de annál nyersebb erőszakszcénákat aláfestő elektronikus zenéje, a rózsaszín vibrátort csehovi puskaként bevető fekete humor, illetve a Peckinpah, Scorsese, Ferrara, Refn és Park-referenciákkal dúsított finálé új embert teremtenek, a biliárdteremben zajló végső leszámolás és a kurta, végefőcím utáni easter egg 2019 legintenzívebb She did that-momentumát eredményezik. (Pastoll a Road Games "Thanks for watching... but it's not over!"-felirata után "Thanks for watching."-gal és újabb nagytotálokkal köszön el a publikumtól.) Noha olykor direct-to-DVD silányságú beállítások piszkolják az összképet és a Pastoll-Blaney-duó lemondhatott volna a lakótelepet pásztázó temérdek establishing shotról vagy biztosabb kézzel vezényelhetné Sarah és anyja összeborulását, az elesettségre apelláló, gyengeséget erővé desztilláló A Good Woman Is Hard to Find egyszemélyes Nyughatatlan özvegyekként, plusz a világjárvány miatt dobozban tartott Ígéretes fiatal nő ikerfilmjeként szorult partvonalra. Húsbavágóan naprakész, alulprivilegizáltakat felkaroló darab, amely a #MeToo után a George Floyd-ügy miatt is előveendő. A rendező által beharangozott tévésorozat-folytatásra azonban nincs szükség. 

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr3315730194

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása