Öt évvel ezelőtt kezdett a Speak Easy Project csapata, vagyis Józsa László, Imre Loránd Balázs és Hernáth Csaba a külföldön dolgozó magyarokról forgatni. A független gyártásban, önerőből és közösségi finanszírozásból készített dokumentumfilm-sorozat első állomása New York volt, után London majd Hollandia következett, a legfrissebb epizódban pedig a gazdasági migrációból hazatérőkkel foglalkoznak.
A projektet bízvást lehet hiánypótlónak nevezni, az ország uniós csatlakozása óta több százezer honfitársunk vállalt külföldön munkát, de mindennapi tapasztalataik, a beilleszkedés és az újrakezdés nehézségei nincsenek agyontárgyalva, mármint a dokumentumfilm eszközeivel (sem). A sorozat első, New Yorkban játszódó részének még csak két szereplője volt, vagyis reprezentatívnak aligha lehetett nevezni, a második, londoni epizódnak már sikerült szélesebb keresztmetszetet bemutatnia hat különféle foglalkozású és státuszú migráns magyar mindennapjainak dokumentálásával. A harmadik, Hollandiában játszódó epizód ehhez a tablóhoz nem sokat tett hozzá.
Az Édes otthon, ami egyfajta lezárásnak is tekinthető (bár korábban tervbe volt véve egy berlini epizód, főszerepben az egyik rendezővel, aki azóta – stílszerűen – maga is elhagyta Magyarországot), több szempontból is figyelemre méltó. Egyrészt láthatóan beletanultak a műfajba az alkotók, feszesebb a tempó, szigorúbb a szerkesztés, és kevesebb a spontánnak álcázott, de beállított szituáció. Másfelől a téma aktuálisabb, mint valaha. A kivándorolás jelenségére ma már kevesen csodálkoznak rá, elvégre mindenki ismer rokonok vagy ismerősök révén személyes történeteket, az első nagyobb hazatérési hullám ellenben mostanában tetőzik. Ahogy a bemutatott három sztoriból kiderül, ennek (mármint a visszatérésnek) nem anyagi, politikai, hanem személyes okai vannak, amelyek minden esetben a gyerekvállaláshoz vagy -neveléshez köthetők. A késő harmincas szereplők eljutottak arra a pontra, amikor végleges választ kell adniuk a menjek vagy (kint) maradjak kérdésre, mert a gyerekeik további sorsa, identitása múlik rajta.
Az Édes otthon egyik szereplőjét, Mirjamot már ismerhetjük a New York-i epizódból, ott még magányos és boldogtalan volt, ma már (brazil) férje és egy kislánya van, de ugyanúgy döntés előtt áll. Magyarországon, Brazíliában vagy az USA-ban folytassák? A másik történetben Ausztriából költözik haza egy család (egyelőre csak félig), itt a nagymama reakciója az igazán érdekes (örül, hogy többet láthatja az unokáját, de nem biztos benne, hogy hosszú távon ez a legjobb döntés), míg az utolsó fejezetben előkerül az aktuálpolitika is. A Londonból hazatérő fiatal házaspár nehezen tudja megszokni a menekültekkel riogató óriásplakátokat, ők nem divatból szolidárisak és empatikusak, „kint” tényleg megtapasztalták, milyen lehet idegenként egy befogadó országban létezni. Az Édes otthonnak ezzel a fináléval sikerül az, ami a korábbi részeknek nem: globális kontextusba helyezni a migráció jelentőségét.
Vetítik a Verzión:
11.18. szombat 20:00 - Művész