Filmvilág blog

Lucio Fulci zombitrilógiája 1.

Filmek az alsó polcról - különkiadás

2014. augusztus 29. - Orosdy Dániel

„Így kezdődött!” – Az alábbi szöveg 2005. május 8-án jelent meg a Sokk Magazin hasábjain. Akkor még nem gondoltam, hogy békaemberekkel fogok találkozni egyszer majd könyvet írok Lucio Fulciról, egyszerűen csak érdekelt néhány (horror)filmje, amelyek aztán meglepően színvonalasnak és érdekesnek bizonyultak, ezért leírtam róluk pár dolgot – néhány szükséges javítástól eltekintve szó szerint az alábbiakat. Bár ezekkel a sorokkal ebben a formában már nem értek 100%-osan egyet, úgy gondolom, érdemes ismét közreadni őket, már csak azért is, hogy felhívjam rá a figyelmet: jóval több van ebben a témában, mint hinné az ember. Hogy pontosan mi, és hogy mennyiben tér el a mai véleményem a 9 évvel ezelőttitől, kiderül A modern horror mesterei: Lucio Fulci & George A. Romero című kötetben olvasható monográfiából. – OD

A halottak is spagettit esznek 1.
Lucio Fulci zombitrilógiája: Zombi + A pokol hét kapuja + Zombik városa

A Sikoly hatására újra eszmélni kezdő horror az utóbbi években szerencsésen megszabadulni látszik a Kevin Williamson-féle önreflektív poénkodások sorozatától. Az eredeti ötletek hiányát mostanában egészen máshogyan próbálja orvosolni a mainstream horrorszakma: egymásnak eresztik a különböző franchise-okat (Freddy vs. Jason, Alien vs. Predator – A Halál a Ragadozó ellen), vagy egyszerűen csak feldolgoznak valami régi klasszikust, amelyre eredeti formájában úgyis csak a rajongók emlékeznek (pl. Texasi láncfűrészes mészárlás).

A feldolgozási láz hamar elérte az olyan fakuló hírnevű horrorgurukat is, mint amilyen az olasz Dario Argento vagy az amerikai George A. Romero. Míg közös dobásuk, a társadalmi horrorszatíra alapműve, a Holtak hajnala feldolgozásként is nagyon sikeres, addig a nagy nevek árnyékában tengődő sok kisebb mester talán sohasem kapja meg azt az elismerést, amelyet egyébként megérdemelne.

zombie1979.jpg

Lucio Fulci neve a nagyközönségnek nem sokat jelent, a horrorrajongóknak azonban kultuszfigurája, életművének darabjai mellett nem lehet szó nélkül elmenni, sőt, a „b-kategóriás Dario Argento”-nak is nevezett olasz rendező fő művei, különösen A pokol hét kapuja és a Zombi egyes rajongók szerint műfaji csúcspontok.

Fulci nevével leginkább a „trash”, a „gore” és az „exploitation” szakkifejezések kapcsán találkozhatunk, jogosan. Ennek ellenére hosszú pálya állt már mögötte, amikor megrendezte első „durva” horrorját, az 1979-es Zombit. A többek közt musicalek, vígjátékok, giallók és westernek tömegét dirigáló Fulci véletlenül került a projektbe, amely meghozta számára a kései sikert.

Az olasz filmesekre különösen jellemző tudathasadásos szakmai állapot alól nem kivétel Fulci sem. A „csizmalakó” színészek, operatőrök, rendezők pályáját megvizsgálva feltűnő, hogy sok b-(c-, d-... z-) filmes híresség a világ legünnepeltebb rendezőinek munkatársaként kezdte pályáját. Például a Fellini Satyriconjában Minotauruszként feltűnő Luigi Montefiori később George Eastman néven – a mellesleg Jean Renoir mellett is dolgozó – Joe D’Amato (Aristide Massaccesi) operatőr/író/rendező (pornó-)horrorjaiban alakított kannibálokat, zombikat, esetleg ezek kombinációját (ld. az önnön belsőségeiből lakmározó őrült görögöt D’Amato hírhedt klasszikusában, avagy hogyan lesz valaki Minotauruszból Antropophagus).

zombik városa.jpg

Így igazán nem meglepő, hogy a filmes vérontásairól elhíresült Lucio Fulci eredetileg Luchino Visconti tanítványa volt, akinek szimpátiáját azzal nyerte el, hogy a felvételin egy kérdésre válaszolva nyíltan kijelentette, a mester Megszállottság című klasszikusában egyértelmű Jean Renoir-„nyúlásokat” vél felfedezni.

A szamárlétra megmászása során Fulci az olasz kommerszfilm olyan jeles képviselőivel dolgozott együtt, mint Steno, Sergio Leone, Sergio Corbucci vagy Mario Bava,  és pályája is az utóbbiakéhoz volt hasonló sokáig (…) Olcsó, megbízható szalemberként számtalanszor dolgozott együtt Totóval (pl. rendezői debütjében, a Tolvajokban), ám valószínűleg különösebb feltűnés nélkül száll a sírba, ha Argento (későbbi riválisa) és Romero nem készítik el 1978-ban az Olaszországban Zombi címen forgalmazott Holtak hajnalát.

Fabrizio De Angelis producer a film váratlan sikere láttán villámgyorsan megteremtette a nem hivatalos folytatás (rip-off) forgatásának feltételeit: a Dardano Sacchetti – Elisa Briganti író-házaspár lóhalálában leszállította a karibi környezetben játszódó forgatókönyvet, amely a Zombi 2 címet kapta az olasz keresztségben. Egyedül rendező nem akadt: a kiszemelt Enzo G. Castellari (az „olasz Sam Peckinpah”) a honoráriumot keveselve kilépett a projectből. Az így keletkezett űrt töltötte be a mindenféle műfajba belekóstoló és mindenre kapható Fulci. Az irányításával elkészített Zombi (alternatív címek: Zombie, Zombi 2, Zombie Flesh Eaters, Island of the Dead stb.) bőven beteljesítette a hozzá fűzött reményeket (Nem jelent ugyan semmit, de Naplója tanúsága szerint még Tarkovszkij is látta a filmet. És természetesen gusztustalan szemétnek tartotta). Amerikában megbukott ugyan, ám volt olyan európai ország, ahol nagyobb bevételt könyvelhetett el, mint Romero filmje. De Angelis pedig nem engedte szétszéledni az aranytojást tojó produkciós csapatot.

pokol 7 kapuja.jpg

A váratlan sikernek és e produceri döntésnek köszönhette Fulci a karrierje igazi beindulását. Ha nem is számított korábban sztárrendezőnek, egyes filmjei, így különösen a nevéhez fűződő giallók (pl. Don't Torture a Duckling) és westernek (Massacre Time, Fehér Agyar) már felkeltették számos szakmabeli és a közönség figyelmét. Az első zombifilmjével látszólag a horror zsánerébe „süllyedő” rendező valójában ekkor vívta ki a szélesebb közönség elismerését, a zombifilm és a gore horror gyorsan népszerűvé váló műfajának új, igaz, nem túl fiatal reménysége lett.

De Angelis elfogadható költségvetést, tűrhető színészeket (elfelejtett sztárokat, illetve nagy sztárok rokonait) és tehetséges munkatársakat biztosított a rendezőnek, aki a lehetőségeket maximálisan kihasználva készítette el munkáit, karrierje hanyatlásáig. Az explotation-producer védőszárnyai alól néhány év múlva (főleg a Manhattan Baby bukása miatt és után) kikerülő direktor nem felejtette el ugyan a szakmát, de a 80-as évek közepétől már nem tudott komolyabban labdába rúgni, így a folyton anyagi zavarba kerülő, romló egészségű Fulci végül 1996-ban úgy halt meg, hogy karrierjének utolsó harmadában már nem rendezett semmi igazán emlékezeteset. (Az ifjú szerző ebben tévedett. – OD)

Az általa és rajongói által fő műveként tisztelt A pokol hét kapuja (L'aldilà, The Beyond, The Seven Gates of Hell stb.) minden idők egyik legdurvább filmjeként épült be a rajongói köztudatba. Hatása kimutatható többek között Peter Jackson filmjeiben, Sam Raimi kulthorrorjaiban, sőt a Coen testvérek cannes-i nagydíjas Hollywoodi lidércnyomásának szállodai belsőiben is. Az Egyesült Államokban a film újraforgalmazója Quentin Tarantino Rolling Thunder nevű cége volt, a Ponyvaregény rendezőjét még a remake megrendezésével is hírbe hozták. Bár ez nem valósult meg (és minden bizonnyal nem is fog), Tarantino gyakran tiszteleg Fulci emléke előtt (ld. a Kill Billben előforduló szemkinyomásokat és -kitépéseket), a konkrét hommage-okról (Kill Bill, Vol. 2. végén a „R. I. P. Lucio Fulci” látható, illetve a The Psychic című Fulci-film zenéjét is átemeli) nem is beszélve.

A pokol hét kapuja hamisítatlan B-film: a gusztustalan ötletekben („gore”) tobzódó, alantas emberi ösztönöket kihasználó („exploitation”) mozik egy tipikus darabja. Ahogy Roger Ebert is kifejti kritikájában: öncélú, értelmetlen, sztori nélküli fércdarab. Celluloidpocsékolás.

Másrészt viszont egy kivételes vizuális érzékenységgel elkészített horrorfilm, egy egyéni látásmóddal felvértezett ember beteg agyszüleménye, szürreális hitvallás a földi pokolról.

Mindkét szélsőséges vélemény túlzó valamilyen szinten, ám A pokol hét kapuja egy szempontból biztosan nem szorul védelemre, és ez a vizuális aspektus. Fulci egyedi látásmódja a fantasy-horror filmjeiben mutatkozik meg legnyilvánvalóbban. Korábbi munkáinak jelentős része anyagi okokból, forgatókönyvi megkötések miatt, vagy egyszerűen csak a kidolgozatlan ötletek miatt nem volt képileg eléggé kidolgozott, kései filmjein pedig már nyomot hagy romló egészsége, az egyre szűkösebb költségvetés; a tehetséges kollégák hiánya.

A tehetséges kollégák emlegetése némiképp furcsának tűnhet már A pokol hét kapuja kapcsán is, hiszen a film megtekintésekor az első dolog, ami egyértelművé válik, az a történet teljes értelmetlensége. Dardano Sacchetti forgatókönyve gyakorlatilag egy innen-onnan összerántott fércmunka Eibon könyvével (lovecraft-i utalás), zombikkal (Fulci első nagy sikerének akaratlan öröksége), Bibliával, valamint a logika teljes hiányával. A szkript egyetlen szempontból nevezhető kielégítőnek: tehetségesen szolgálja a rendező bizarr fantáziáját, melyen nem kevés nyomot hagyott befejezetlen orvosi pályája.

Fulcit a film horrorjelentei közötti narratív részek szemmel láthatóan nem érdeklik különösebben – igaz, a nézőt se nagyon. A forgatókönyv nem ad különösebb okot arra, hogy törődjünk a szereplőkkel és aggódjunk a sorsuk miatt, de a rendező még ilyenkor is fölényes szakmai profizmussal ér el egyedi fény-árnyék hatásokat, állít be hangulatos színvilágú jeleneteket, eredeti módon használja a mélységélességet. Filmje képi szempontból modernebbnek tűnik a mai horrorfilmek jelentős részénél.

A rendező azonban igazán a sokkolásra épülő jelenetekben van elemében, ilyenkor kibújik belőle az elnyomott medikus és tobzódik a gondosan kivitelezett, irreális vér- és bélontásokban. A pokol hét kapuja nem kevesebb, mint három hangsúlyozott szemkinyomást kínál a lelkes nézőnek, továbbá kampós lánccal verést, savban maratást, kutyás marcangolást, persze mindezt gondosan beállított premier plánokban, a lehető legalaposabb, legkomótosabb zoomokkal megsegítve.

A folytatás itt olvasható.

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr556623663

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

SzamárCsacsi · http://kinoglaz.blog.hu/ 2014.08.29. 13:27:47

Nem tudom, hogy tévedések-e, vagy már 2005-ben több információval rendelkeztél, mint én, de:

A szövegben az van, hogy a Dawn sikerére íratta meg a producer a forgatókönyvet. Én eddig úgy tudtam, hogy a Zombi 2 az amerikai filmtől teljesen függetlenül íródott, mindössze a kezdő és záró jelenetet csapták hozzá sebtiben, hogy lehessen valahogy kötni az "elődhöz".

A másik, hogy Fulcinál legtöbb helyen a Gates of Hell trilógiát emlegetik, amibe a House by the Cemetery tartozik bele, a Zombi 2 viszont nem. Mivel a Cemetery-t pont nem láttam a négy film közül, ezért nem tudom eldönteni mennyire szoros a kapcsolat; mégis a Beyond és a City között sokkal szigorúbb konnekciót éreztem, mint a Zombi 2-vel. Utóbbi nagy kedvencem is, míg előbbi kettőt konkrétan gyűlöltem. Szerintem semmiképp sem szerencsés zombitrilógiáként tárgyalni, mert amit már ebben a szövegben is megállapítasz, hogy a Beyond forgatókönyve gyakorlatilag minden logikát mellőz, plusz a City is hasonlóan inkább a hangulatával imponál, mintsem egy épkézláb sztorival, addig a Zombi 2 egy egész korrekt és érthető történet. Az élőhalott elem is sokkal központibb ebben a filmben, míg a másik kettőnél a "pokol" főmotívum.

Persze nem tudom, hogy azóta mennyit változott a megítélésed ezekről a kérdésekről, így hogy jobban elástad magad a témában. Kíváncsi leszek a könyvre.

clive. 2014.08.29. 15:06:13

Kedves SzamárCsacsi: én láttam a House by the cemeteryt. Szerintem igen jól sikerült horror, érdemes megnézni. Kár, hogy nem jelent meg Dvd-n akkor, mikor kijött az a 4 darab fulci-film, amik megjelentek. Viszont tartalmilag szerintem nem lehet kötni a Gates of hellhez vagy a Beyondhoz, így szerintem ezeket trilógiába rendezni nem igazán érdemes. Egyedül hangulatilag alkothatna trilógiát e filmekkel, mivel itt is az a fajta álomszerű képi világ a domináns, mint mondjuk a Beyondban.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2014.08.29. 15:09:01

@SzamárCsacsi: Valószínűleg sohasem fogjuk megtudni, hogy ezek tévedések-e, mert a források abszolút ellentmondásosak, de az mindenképpen igaz, hogy 2005-ben még kevesebb infóm volt, a könyvben már jelzem a kétségeimet/ellenvéleményeket is. Konkrétan:

- Ez a sztori az utólag odabiggyesztett jelenetekről valószínűleg az írók "legendája" a munkájuk viszonylagos eredetiségének megvédésére, mindenesetre én a másik verziónak _valamivel_ több hitelt adok (a cikk 2005-ös változatának szerkesztője pedig csak annak adott hitelt).

- Több trilógia is van a Fulci-életműben, konkrétan legalább kettő:
* Élőhalottak-trilógia, ld. fent (Zombi, Zombik városa, A pokol hét kapuja - ugyanis ebben a sorrendben készültek el, de néha még Fulci is korábbra datálta a Beyondot),
* A Pokol Kapui-trilógia, azaz a „barokk filmek”
hármasa (Zombik városa, A pokol hét kapuja, The House by the Cemetery).
Annyi biztosan közös mindkettőben, hogy egyik sem "szándékos" trilógia. Még Catriona MacColl is úgy emlegeti a Gates of Hell-filmjeket, mint amik teljesen függetlenül készültek egymástól, és csak utólag, talán pont a rajongóknak köszönhetően "váltak" trilógiává (ezt alátámasztja az is, hogy nem Fabrizio De Angelis volt a Zombik városa producere, az ezzel kapcsolatos sztori is bekerült a könyvbe).

A House by the Cemetery -- amiről lesz még cikk is -- kilóg a csoportosításból, csak hangulatban passzol a másik kettőhöz, ahogy egyébként mindegyik trilógiával vannak ilyen gondok: a Zombival az, amit írsz is (nem elég szürreális), a Zombik városa a címe ellenére sztem inkább "szellemes", mint klasszikus értelemben zombis, ahogy a Beyond is csak a végén megy át "valódi" zombifilmbe stb. Ezek a kérdések is előkerülnek a könyvben.

A véleményem (ma már) röviden annyi, hogy nem érdemes feltétlenül trilógiákat látni ezekbe a filmekbe. Van köztük kapcsolat, adott esetben nem is kevés, de ahhoz azért túlságosan eltérnek egymástól, hogy kvázi önkényesen trilógiákat (vagy akár tetralógiákat) jelölhessünk ki közülük. A Zombi tképpen kalandfilm, a Zombik városa és a Beyond szürreális horror, de azon belül eléggé különböznek, a House-ban még slasher is van, A fekete macska néha egész giallós... Azonos alkotók így-úgy hasonló filmjei ugyanabból a pár évből, kb. ennyi az érdemi kapcsolat

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2014.08.29. 15:10:08

@clive.: Köszönöm, kb. ugyanezt próbáltam én is kifejteni. :)

jasszgeri 2014.08.29. 16:31:32

nehany eve talaltam ra a zombik varosara - ujra.
olyan 7-10 eves lehettem, a kilencvenes evek elejet irjuk, vhs-en, nemet nyelven - akkor (sem) beszeltem ezt a nyelvet. volt egy spanom, akinek a szulei ket tekat uzemeltettek, emelett rengeteg filmet szereztek be. egyfajta batorsag proba volt, h ki tud vegig nezni 1-1 ilyet anelkul, h eltakarna a szemet. mindegy, "zombi log a harangkotelen" volt rairva a note matricara. majd egy evtizedig kerestem, mire ratalaltam ismet. katartikus elmeny volt.

most, h igy ez eszembe jutott, felkutatok egy masik klasszikust is. talan "vak vegzet"-kent lattam, de az elobbi story utan nem vagyok biztos benne, h ez lenne az eredeti cime is. csontvaz-szeru, csuhas alakok henteltek benne, ha minden igaz latni nem lattak, a hangok alapjan tajekozodtak az erdoben es a nyito jelenetben egy nagyon csinos, mezitelen, karjan beklyot viselo holgy mellett vagja le az egyik rituale szeruen, karddal. ez a jelenet beleegett a memoriamba cirka 20 ev tavlatabol is, akarcsak a holtak varosanak "furogeppel lobotomiat" kepkockai.
p.s.: ha vkinek van informacioja ez utobbirol, ne tartsa magaban, koszonom!

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2014.08.29. 16:36:07

@jasszgeri: Ez a Vakvégzet-sorozat ("Blind Dead"-tetralógia) valamelyik része, de fejből meg nem mondom, melyik. Még jelentkezem.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2014.08.29. 16:38:52

@jasszgeri: Bocs, Vakrémületet akartam írni, az volt a magyar cím.

Keresztény szellemiségű luxuskurva 2014.08.30. 11:11:26

jasszgeri:

A geekzen teljes cikksorozat is volt róla, az 1. rész: geekz.blog.hu/2011/03/01/vakremulet

jasszgeri 2014.08.30. 14:15:15

koszi mindenkinek, igen ez lesz az! most mar csak be kene szerezni valahogy. :)

The Man Who Laughs · http://trashneveles.blog.hu/ 2014.08.30. 14:40:36

Remek cikk, érdeklődve várom a folytatást és természetesen a könyvet is. Fulcitól egyelőre csak a Zombit láttam, ami nem volt rossz, kellemesen elvoltam rajta. Nem volt olyan félelmetes, mint vártam, de újranézéshez majd más szemmel ülők le elé és úgy szerintem jobban fog tetszeni. Ősszel meg majd elkezdem pótolni a többi filmjét is.

Azt kérdezném a szerzőtől, hogy a Franco Nero-s Fehér Agyart érdemes megnézni?

Huber Zoltán 2014.08.30. 22:02:25

@jasszgeri: Amikor úgy '90 táján a haverom bátyja meghozta az Akai videót Bécsből némi kalózkazikval, az első adag film között ez is ott volt. Tisztán emlékszem, a Sárkány közbelép mögé volt másolva és kurvára beszartunk. Mivel alig volt film, mindent állandóan újranéztünk, kivéve ezt, talán ez volt az egyetlen, olyan nagy sokk volt...helyette az Őrült küldetés ment, amit egy hónap alatt vagy 20x megnéztünk...

bocs az offért, de nagy nosztalgia-flash volt, ahogy felidéztétek itt ezt a templomos lovagos cuccot :)

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2014.08.30. 23:04:00

@The Man Who Laughs: Köszi! A Zombi tényleg kicsit "hagyományos", sőt, lassú mai szemmel, de a hangulata sztem jól eladja, és újra is lehet nézni (azért nem túl gyakran :) ).

A Fehér Agyar teljesen korrekt film a maga kategóriájában, még a "fulcis" erőszak sem hiányzik belőle, de azért mindenképpen gyerekfilmre készülj, ez leginkább azért az. (Hasonlóan jó egyébként a folytatása is.)

@jasszgeri: @Huber Zoltán: Még mindig nem jöttem rá, melyik Vakrémület-film kezdődik kínzással, de könnyen lehet, hogy a hangalámondás az első rész brit változatához készült, azt ugyanis újravágták úgy, hogy a kínzási jelenet kerüljön az elejére. Ezzel együtt nekem a 3.-4. rész is gyanús. (A 3.-at régen láttam, a 4.-et még talán nem is, szóval kicsit már összefolynak az emlékek.)
süti beállítások módosítása