Tizenhat szál gyertya (1984)

Eltűntnek nyilvánítva #14

2013. augusztus 09. - Huber Zoltán

Ha tényleg olyan jó ez a film, miért nem hallottam eddig róla?

Hollywood a nyolcvanas években hamisítatlan szórakoztatóipari gigavállalattá nőtte ki magát, a mozitermek pedig a nagy sikerkovácsok újabb és újabb dobásaitól voltak hangosak. Míg Joel Silver, Andy Vajna vagy a Simpson/Bruckheimer páros dübörgő blockbusterei elsősorban a jól fésült sztárokra, a humoros egysorosokra és a férfias akciókra építettek, addig a John Hughes képviselte tini-irányvonal a fizetőképes célcsoportként komolyan vett fiatalság szívét, azaz a Reagen-korszakban felcseperedő kamaszok érzéseit vette górcső alá. Hughes korai munkássága nemcsak a gimifilmes műfaj szempontjából kulcsfontosságú, de a mai komédiák ünnepelt királya, Judd Apatow is az ő köpönyege alól bújt elő. A felnőtté válás kilátástalansága, a család nyomasztó súlya és az ügyetlen szerelmi próbálkozások tetszőleges kombinációja jelenti egy Hughes-film gerincét. A mai utánzók és újragondolók túlnyomó többsége csak merészebb felvételekkel, gusztustalan altesti poénokkal és az f-betűs szó hangsúlyos használatával bővítik a bevált receptúrát.

16szálgyertya3.jpg

Hughes nemcsak az akkori tinédzserek lelki világát ragadta meg, de e különleges nézőpontjából sikerrel konzerválta a Reagen-éra sajátos atmoszféráját is. A néhány évvel később kibontakozó X-generációs jelenség megértése a filmjei nélkül elképzelhetetlen, hisz a kilencvenes évek hajnalán passzívan sodrodó nagyvárosi huszonévesek korábban az ő képzeletbeli gimnáziumában értek fiatal felnőtté. A kiforrott filmes eszköztárral, markáns alkotó szemlélettel levezényelt tinimozik egyértelműen kiállták az idő próbáját, a legsikeresebb darabok a tengerentúlon ma kikezdhetetlen kult-státusznak örvendenek. A Nulladik óra és a Meglógtam a Ferrarival itthon is kedvelt és viszonylag népszerű alkotásnak számítanak, ám a csúcsműveket megelőző, szintén kiváló Tizenhat szál gyertya sajnos teljességgel ismeretlen.

Oké, de miről is szól pontosan a film?

Samantha várva várt tizenhatodik születésnapja tragikusan indul, a nővére esküvőjére eszelősen készülő család nemes egyszerűséggel megfeledkezik róla. A lány peches szériája a suliban is folytatódik: titkos szerelme, a végzős Jake rá sem hederít, sőt, egy viccből kitöltött szex-kvíz is a lehető legrosszabb kezekbe kerül. Samantha este az iskolai buliba is hivatalos: ekkor határozza el, hogy ha törik, ha szakad, mindenképp emlékezetessé varázsolja ezt a szimbolikus értékű napot.

16szálgyertya.jpg
A poént azért ne lőjük le… Szerepel benne valaki, akit érdemes kiemelni?

Hughes egy teljes színész-generáció pályáját indította el, a “Brat Pack” néven emlegetett csapat túlnyomó többsége az ő műveiben debütált először a vásznon. Bár a Tizenhat szál gyertya két főszereplője, Molly Ringwald és Anthony Michael Hall a legendás Nulladik óra gimis könyvtárában is feltűnik, ők később inkább mellékszereplőként váltak ismerté. Fordított a helyzet Joan Cusack és John Cusack esetében, Hughes debütfilmjében ugyanis még csak egy-két mondat jutott a két, ma már neves holywoodi sztárnak.

Még mindig nem vagyok meggyőződve róla, hogy ezt a filmet nekem látnom kell. Valami egyéb érv?

Bár a Tizenhat szál gyertya Hughes bemutatkozó rendezése, mégis olyan, mintha egy rutinos mester jegyezné. A film teljes fegyverzetében mutatja az író-rendezőt: a Chicago környéki, gazdag kertvárosi környezet, a fehér, felső-középosztálybeli nagycsalád, a munka és a testvérek miatt lanyhuló szülői figyelem egyszerre idézik a Meglógtam a Ferrarival magukra hagyott tinédzsereit és a Reszkessetek betörők véletlenül otthon felejtett lurkóját. A tizenhatodik születésnapját sorsfordítóként megélő tinilány keserédes útkeresésével Hughes még nem vállalkozik olyan összetett nemzedéki analízisre, mint az ezt követő főmű, a Nulladik óra gimnáziumi tablója esetében - a későbbieknél egy fokkal talán játékosabb és szertelenebb hangulatjelentés mégis elemi erővel javítja a néző kedélyállapotát. Molly Ringwald kirobbanó tehetséggel mutatja meg a fiatal lány érzelmi káoszát, de Hughes messzebb merészkedik a főhős részletgazdag bemutatásánál. A péntek esti iskolai buli érzékletes ábrázolása már pontosan arról az útkereső életérzésről mesél, amivel a későbbi pályafutása során is előszeretettel foglalkozott.

16szálgyertya2.jpg
A Tizenhat szál gyertya imponáló arányérzékkel vegyíti a humort és a komolyságot, a populáris elemeket és a kritikusabb társadalmi megfigyeléseket. A vicces mellékfigurák, a burleszk-mozikat idéző audiovizuális gegek tökéletesen keverednek a látszólag könnyedre festett, mégis igen pontos és találó generációs problémákkal. Hughes sikerének titka, hogy megértő, személyesen is érintett alkotóként közeledik a célközönséghez, az alapvetően konzervatív, a családi összetartás fontosságát megpendítő tanulságot pedig szókimondó őszinteséggel és lázadó pimaszsággal tálalja. A videoklippes megoldások, a vaskos dumák és a giccs határáig merészkedő, ám onnan mindig visszatáncoló érzelmek gyorsan megolvasztják a szívünket, a feszes tempó, a jól adagolt fordulatok és a hitelesnek tűnő szereplőgárda pedig garantálják a minőségi szórakozást. A Tizenhat szál gyertya fésületlenebb története a következő filmeknél egy fokkal talán kontrasztosabban emeli ki, miért John Hughes lett a nyolcvanas évek egyik legsikeresebb, legmeghatározóbb hollywoodi alkotója.


Az Eltűntnek nyilvánítva rovatunk további epizódjai itt olvashatóak.

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr235453398

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2020.01.19. 22:47:50

sokan hozzászóltak, na ezért ismeretlen, szerintem inkább azért, mert pl. a Nulladik órát szarásig vetítették anno, nekem is úgy tetszett meg hogy totál ellenszenves volt... de megkedveltették, mint a szar slágereket

a 16 gyertyát amúgy azóta akartam megnézni, mióta Jay cikizte vele Csendes Bobot (szóval én onnét hallottam róla) :D

amúgy nem tartom nagyra ezt a Hughest, lényegében neki köszönhető hogy egy rakás szar tinivígjáték előbújt a köpönyegéből (és azért ő is rendezett ám igazi mocsok filmeket, pl a Huncutkát, vagy a Belevaló papapótlót) ez inkább azért lehetett ismert, mert még nem volt ehhez fogható

ebben is alpári poénok vannak, hihetetlen ciki néhány jelenet ma már, amit nem is értem hogy gondolhattak komolyan

arról meg ne is beszéljünk hogy a film humorának 90%-a abból táplálkozik, hogy a nők hülyepicsásan viselkednek (amit ma már nem lehetne bemutatni nagyvásznon), a fiúk csak azt akarják tőlük, bódult állapotukat minden téren kihasználják

10%-ban pedig egy ázsiain lehet röhögni, ahogy sütik el rajta a rasszista és sztereotip poénokat (és még bele is rúgnak)

szóval nem baj, hogy megnéztem, de az se lett volna baj ha kimarad, a Nulladik óra ehhez képest egy kiforrott mestermű