Filmvilág blog

Ponyvaportré

Wensley Clarkson: Quentin Tarantino

2013. február 06. - Baski Sándor

Tarantino legendáriumát az akadémikus professzortól a sarki hentesig mindenki ismeri. Ő az egyszeri videótékás, aki befutott Hollywoodban. Története a megtestesült amerikai álom filmszakmára adaptált verziója. Személyében nem az istenadta géniuszt ünnepli a nagyérdemű – persze azt is –, hanem saját magát. Ő az, aki úgymond helyettünk is megcsinálta. Egy néző, aki egyszer csak körön belül találta magát, és ehhez még csak filmes kurzusokra se kellett járnia. Több ezren vagy inkább több millióan vannak, akik ugyanerről ábrándoznak – mindhiába. Tarantinónak sikerült. Ma ő a filmes világ legnagyobb rendezősztárja, nem mellesleg pedig egyetemi kurzusokon elemzett jelenség, miközben maradt, aki volt: egy fanatikus mozibuzi.

Wensley Clarkson könyve már a címével azt sugallja (Quentin Tarantino – Az ember, a mítoszok és a filmek), hogy felfedi, mennyi igaz ebből a mítoszból. Minden – így összegezhető röviden a végeredmény. Tegyük persze hozzá, hogy Clarkson nem esztéta, inkább bulvárban utazik, és szemben Vágvölgyi B. Andrással, aki az eddigi egyetlen magyar nyelvű QT-monográfiát jegyezte (Tarantino mozija), nincs sem elemzői vénája, sem ilyen irányú ambíciója. A két könyv ugyanakkor nagyon is hasonlít egymásra, amennyiben mindkettő rajongói pozícióból közelít tárgya felé, és így – akarva-akaratlan – a rendező legendáját építi.

Clarkson szerencsére nem gonzo-stílben meséli el Tarantino élettörténetét, hanem, ahogyan az az angolszász biográfiákban bevett szokás, regényszerűen, rekonstruált dialógok segítségével, a fikciós elbeszélés eszközeit fel-felvillantva. A szerző forrásai között a rendező gyerekkori barátaitól a videótékás ex-kollégákig szerepel mindenki – egyedül az nem világos, hogy maga a főhős részt vett-e a munkálatokban. A legtöbb információt nyilván az édesanya szolgáltatta, akiről egyébként kiderül, hogy még fiánál is nagyobb képregényrajongó. A kötet első felében egymás után sorjáznak a hasonló triviák („kis színesek”), amelyek korántsem csak a rajongók számára jelentenek igazi csemegét. A rendezői pálya tükrében aligha érdektelen, ha tudjuk, hogy anyja már a 6-7 éves Quentint korhatáros filmekre ültette be, vagy hogy első forgatókönyvét is ekkor kezdte el lekörmölni. A kultusz – na meg Tarantino életútja – szempontjából meghatározó állomáshelyekre is precízen kitér a szerző, kezdve a Pussycat pornómozitól, a legendás Videó Archívumon át Los Angeles Megye börtönéig, ahol a kifizetetlen parkolócédulák miatt kellett egy héten át vendégeskednie a leendő rendezőnek.

A könyv lendülete, stílusa a Ponyvaregény utáni időszak, tehát Tarantino hivatalos megdicsőülése után törik meg. Clarkson láthatóan nem tud mit kezdeni azzal, hogy immáron források tucatjaiból dolgozhat, próbál szemlézni a különböző interjúkból és a fontosabbnak vélt kritikákból, de ez már meghaladja a tehetségét. A szöveg csapongóvá válik, eltűnik a koncepció és fejezeteket összetartó egységes narratíva. Fontos dolgok, mint például a Robert Rodriguezzel kötött barátság története, elsikkadnak, a Jackie Brown és a Kill Bill pedig szinte már csak az epilógusban kapnak helyet.

Becsülendő ugyanakkor, hogy a rajongói indíttatás ellenére a szerző nem hallgatja el QT gyarlóságait, apróbb jellemhibáit sem. Régi barátok, egykori menedzserek panaszkodnak, hogy a befutott kultrendező már feléjük sem néz, mintha a bankszámlájával együtt az egója is megnőtt volna. Modora közben ugyanolyan nyers maradt, mint volt, az asztali illemet nem ismeri, klasszikus műveltsége továbbra sincs.

A könyvet olvasva nem lehet kétségünk afelől sem, hogy Tarantinóból hiányzik mindenféle magasztos művészi ambíció – ezt persze nagyjából eddig is sejtettük –, nem akar semmit elmondani a világról, ami a vásznon vagy a képernyőn kívül van, az soha nem is érdekelte. Életcélja kimerül a gyorséttermi kaják és a különféle mozgóképek mértéktelen habzsolásában, illetve filmélményeinek audiovizuális – és kétségkívül zseniális – visszaböfögésében, miközben magasról tesz az írott és íratlan esztétikai-dramaturgiai szabályokra vagy a műfaji határokra.

Rajongói persze nem a felsoroltak ellenére, hanem éppen ezekért szeretik, Clarkson könyvéből pedig jelentős muníciót kapnak a kultusz további ápolásához. A Vágvölgyi-féle Tarantino-kötettel kapcsolatban leírtak itt is érvényesek, jelesül, hogy a popkultúra prófétájához talán jobban is illik egy ponyvából szőtt életrajz, mint egy fajsúlyosabb, a mítosz mögé tekintő monográfia, noha nem kétséges, hogy utóbbi is izgalmas vállalkozás lenne.

Saxum Kiadó, 2008.

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr211306293

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2013.02.06. 12:13:08

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Huber Zoltán 2013.02.06. 15:46:09

Olvastam a könyvet, és valóban az jön le belőle, mintha QT "nem akarna semmit elmondani a világról" - de azért jegyezzük meg, hogy ez az egyébként erősen vitatható állítás a Becstelen Brigantyk és a Django fényében már teljességgel tarthatatlan.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2013.02.07. 13:12:42

Köszi az ajánlót el fogom olvasnia könyvet.

@Huber Zoltán: Pont ezen filmek miatt is tartható az állítás.

Egy fiktív második világháborús filmben ahol a bosszú a lényeg, illetve egy amerikai polgárháború előtt játszódó film ahol szintén a bosszú a lényeg.

Mit akart elmondania világról?

Hogy az ember az egyetlen bosszúszomjas állatfajta?

Hogy képes a történelmet is átírni (brigantik) az egyszemélyes vendetta kedvéért?

Vagy, hogy az emberi jogoknál erősebb a pisztoly (django)?

Huber Zoltán 2013.02.07. 14:04:35

@doggfather: azért jóval többről van itt szó, mint a szimpla bosszúnál. QT pimaszul játszik a történelemmel, a sztereotípiákkal és a kulturális különbségekkel és igenis markáns van véleménye a holokausztról vagy a rabszolgaságról is. Míg a Becstelen Brigantyk nyíltan rákérdez az eltérő nyelvű és szokású emberek közötti kommunikáció határaira, a Django a megalkuvás, a tolerancia és a rasszizmus témáját pedzgeti.

lásd pl itt:
filmvilag.blog.hu/2009/10/07/ami_a_becstelen_brigantik_kritikakbol_kimaradt

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2013.02.07. 14:40:40

@Huber Zoltán: A django nem feszeget semmit.

A doki vesz magának egy feketét, mert szüksége van a tudására, aztán cserébe a segítségért felszabadítja. Nem megszabadítja, nem ölné ő meg a gonosz rabszolgatartókat, simán kifizetné őket, sőt ragaszkodik a szerződéshez!

Ő az egyetlen a filmben akinek van véleménye a rasszizmusról, a feketékről, de gyorsan meg is hal, mikor azt kifejti.

A többieket (még djangot se) "zavarja" a rabszolgaság. Eszébe se jut tenni valamit a többi feketéért, őt csak a saját nője, a saját bosszúja érdekli.

Mikor Tarantinótól szabadul ki, otthagyja a többit, de még annyit se mond nekik, mint az elején a doki az ő "társainak" mondott. Még ennyit se fejlődik a karaktere.

A többi szereplő se fejlődik semmit. Nem akarnak a keretből kilépni nem akarnak változtatni.

Nincs tolerancia django se fogadja el, hogy mit akar a másik, se candy, se a doki senki.

Megalkuvás? Hol?

A brigantik se akartak, kilépni a "keretből" ugyanazzal a módszerrel harcolnak, mint a nácik, elfogadják a szabályokat, mint a fogorvos, vagy django.

Én elhiszem, hogy van véleménye a holokausztról is, meg a rabszolgaságról is, de, hogy a filmjeiben nem foglalkozik ezzel a véleménnyel, csak a bosszúval az tuti.

És ez nem baj! Senki (én se) várja azt tarantinótól, hogy nagy megfejtéseket mondjon, meséljen.

Ahogy a posztoló is írta "nem akar ő mondani a világról" semmit.

Ezért írtam, hogy ha mond is valamit Tarantino a filmjeiben akkor az pusztán az, hogy az ember az egyetlen bosszúszomjas állatfajta. És minden filmjében ezt mondja el.

Huber Zoltán 2013.02.07. 15:01:15

@doggfather: tehát szerinted ha valami nincs a történet szintjén ábrázolva, vagy a párbeszédekben szó szerint kimondva, akkor nincs is ott? Nem mondtam, hogy Tarantino megoldásokat mond, sem azt, hogy a toleranciát ábrázolja, hanem hogy rákérdez és felvet bizonyos nézőpontokat - és ez nagy különbség!

Csak a bosszúval foglalkozna QT?! Akkor minek a filmbe Samuel L. Jackson ellentmondásos szolgája? Egyszerű dramaturgiai fordulat lenne, hogy még izgalmasabb legyen a vérengzés? Miért hangsúlyos a Becstelen Brigantykban a többnyelvűség? Meg amúgy is, ezek szerint nyilván a véletlen műve, hogy a spagetti westernes alapra pont southernt húz, a világháborús-küldetéses ponyvára pedig egy Hitler-kivégzős mesét?

Amúgy meg aa Tarantino nem akar semmit mondani a világról, akkor mégis mi a francért rendez filmeket?!

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2013.02.07. 15:27:03

@Huber Zoltán:

Mondjuk, mert:

1. vannak kedvenc jelenetei/dumái/zenéi amit egy filmben szeretne látni. :D

2. Szeret mesélni. Ahogy a horrorfilmrendezők is mesélni szeretnek, nem akarnak megfejteni a horrorral semmit.

(nem, ezzel nem azt akarom mondani, hogy tarantino is egyszerű/kommersz/könnyű filmeket csinál)

Én se megoldást szeretnék, de, hogy felvet nézőpontokat azt megkérdőjelezem. vagy, hogy rákérdezne.

Azzal, hogy kifordítja az alaphelyzetet (néger veri/lövi a fehéret, vagy zsidók ölik a nácikat) még nem kérdez rá semmire.

Az alaphelyzet, hogy durvák/erőszakosak/igazságtalanok a fehérek/nácik. Erre a "válasza", hogy a feketék/zsidók is lehetnek azok.

De a céljuk ugyan az.
A bosszú.
Nem több, nem kevesebb.

Huber Zoltán 2013.02.07. 15:49:32

@doggfather: mit értessz pontosan azon, hogy egy rendező meg akar fejteni valamit?
Megfejtés gondolom az lenne, ha egy alkotó közli veled, hogy valami így meg így van...de ilyet csak az olyan didaktikus iparosok csinálnak, mint mondjuk Spielberg.

Ennyi erővel a Dr Stangelove sem akar semmit elmondani a hidegháborúról, csak Kubricknak támadt néhány vicces ötlete a témában, amit szeretett volna a vásznon látni.

Azt hiszem, egészen máshogy nézzük a filmeket...szerintem a horror igenis a világról mesél, ahogyan az akciófilm is és Tarantino is, de kizártnak tartom, hogy erről meg tudnálak győzni addig, amíg nem vonatkoztatsz el a filmek szó szerinti szüzséjéről.
Innen nézve a Keresztapa is a bosszúról szól, meg a Leone-westernek is, sőt, még a Star Wars is...

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2013.02.07. 16:09:22

@Huber Zoltán: másodszor próbálsz "lenézni" azzal, hogy csak akkor érteném meg/fogadnám el ha a számba rágnák, holott kétszer leírtam, hogy nem, nem azt várom, hogy a számba rágja, hogy figyelj, tanulság, vagy üzenet jön ahogy spike lee csinálta minden "fekete filmjében" és ahogy a wayansék jól ki is röhögték az első ne légy baromban.

Tényleg le kell írjam még egyszer, hogy a brigantykban is, meg a djangoban is az ember bosszúszomjas állatfajta, nem több, nem kevesebb?

Igen a keret más(fekete vs fehér, náci vs zsidó), és igen a keret hasonló (történelem tarantinosan) és igen tarantino zseniálisan használja, hogy elmondja...

mit is?!

Az én válaszom, hogy a bosszúmeséjét (ahogy minden filmjében teszi).

A tiéd, hogy a megalkuvás, tolerancia, rasszizmus kérdéseit feszegesse.

Próbáltam rámutatni, hogy ezeket NEM teszi a film, mire az volt a válasz, hogy nem értem, mert nem rágják a számba?!

Abból indultunk ki, hogy állításod szerint az utolsó két filmjére már nem igaz, hogy:

"nem akar semmit elmondani a világról, ami a vásznon vagy a képernyőn kívül van, az soha nem is érdekelte."

Szerintem meg igaz. :D

De úgy látszik tényleg nem fogjuk meggyőzni egymást.

(NEM akarok megsértődni, meg bunkó se lenni, mert nem szeretem, meg nem is tartom célravezetőnek, csak jelzem, hogy egyszer sem próbáltam kétségbe vonni, hogy érted e amit látsz a vásznon, egyszer se írtam, hogy "beleokoskodsz" olyan dolgokat amik nincsenek is benne ELLENBEN te kétszer is azt feltételezted rólam, hogy csak azt értem meg ami a vásznon történik)

Huber Zoltán 2013.02.07. 17:05:23

@doggfather: nem, nem nézlek le, távol álljon tőlem (ahogyan azt sem állítottam sehol, hogy nem érted, mi lenne a vásznon)! Ellenben te alapvetően és kategórikusan kizártad, hogy esetleg a bosszúnál több is lehet ezekben a filmekben (amivel azt is elhárítod, hogy mérlegeld az érveimet, arról nem is beszélve, hogy az elvi lehetőségét sem teremted meg, hogy esetleg van abban valami, amit írok)

Én eközben a kérdéseimmel és a példáimmal megpróbáltam valahogyan megfejteni, miért és hogyan jutottál erre a markáns következtetésre...az ugyanis nem érv, hogy azért, mert "szerintem így van" (most vágjam rá, hogy szerintem meg nem?! :) Eddig annyit írtál, hogy azért nincs ezekben a filmekben semmi több a szimpla látványos bosszúnál, mert kizárólag erről szólnak, semmi többről, ergo Tarantino nem a világról mesél (ajánlom, nézz meg/olvass el néhány interjút a mesterrel!)

Én csak annyit mondtam, hogy ha elvonatkoztatnál a fekete/fehér/zsidó/náci gyilkolja egymást alapvető dramaturgiai sémájától, talán megfontolhatnád, hogy a bosszú motívumán keresztül Tarantino igenis hatásosan ábrázolja a rabszolgaságot, megpendíti a feketék eddig általában elhallgatott felelősségét és végre nem a "nagy fehér ember felszabadítja a szerencsétleneket" elvét tolja. QT nem feltétlenül azért választotta előképnek épp a Birth of a Nation híres jelenetét, nem azért idézi fel az Elfúja a szelet vagy a Mandingot, mert ezek annyira szerinte annyira jól néznek ki, hogy muszáj viszonta látnia őket a saját filmjében. Azzal, hogy pont ezeket választotta és ahogyan felhasználta őket, igenis mesél a világról!

Nem, nem mondtam, hogy nem érted, nem értheted meg ezeket a vonatkozásokat, csak annyit próbáltam jelezni, hogy talán nem vetted észre őket...de gondolom, most is körben forgunk, mert erre a válaszod az lesz, azért nem veheted észre, mert nincsenek ott :)

Hangsúlyozom, nem gondolom, hogy nekem lenne igazam, csak jelzem, csúnyán elbeszélünk egymást mellett...a kategórikus tagadás ugyanis nem vita, csak tagadás :) Szerintem viszont illene vigyázni az olyan kijelentésekkel, hogy "a horrorfilmrendezők is mesélni szeretnek, nem akarnak megfejteni a horrorral semmit"...és ezt nem azért mondom, mert lenéznlek, nem is azért, mert elitista sznob okoskodó vagyok, hanem azért, mert ez egy alapvetően hibás egyszerűsítés.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2013.02.07. 17:27:25

@Huber Zoltán: jaj, a horrorfilmrendezők csak egy szemléletes (értsd.: könnyen érthető, hamar befogadható) példa akart lenni, írhattam volna tini vígjátékrendezőt/pornófilmest etc... is nah. :D

Csak azt akartam vele jelezni, hogy nem több, nem kevesebb a horror, mint horror. Tarantino se több, se kevesebb, mint tarantino. DE ezt hozza minden filmjében.

Nem forgunk körben, mert igen, igazad van, ott vannak az általad említett vonatkozások, én se állítom állítottam (vagy nem akartam), hogy nincsenek ott, csak én azt állítom, hogy ezek "csupán" keretek.

Keretek, hogy elmondhassa minél érzékletesebben a bosszútörténetet. :D

Nem zártam ki, hogy ne lehetne benne több, azt jeleztem, hogy ahogy a posztoló szerint sincs más csak "tarantino maga", szerintem sincs.

Nem csak a djangoban, de az összes filmjében.

Huber Zoltán 2013.02.07. 17:38:34

@doggfather: oké, Tarantino az tarantinós, csak mást értünk ezen...én a bosszút gondolom keretnek, te meg fordítva. Világos :) A különbséget meg nem a horror/tinifilm mentén, hanem alkotói látomás vs iparosmunka vonalon kell megzúni...szerintem legalábbis :)

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2013.02.07. 18:07:15

@Huber Zoltán: ott nem is különbséget akartam tenni, csak a mesélésre akart példa lenni. :D

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2013.02.07. 21:46:31

@doggfather: @Huber Zoltán: Zolival értek egyet. (Ha ez egyáltalán érdekel valakit. :) )

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2013.02.08. 09:22:45

@doggfather: Mert jól elvagytok nélkülem is, mondjuk. :)

Baski Sándor · http://filmvilag.blog.hu 2013.02.08. 10:38:41

@doggfather: A Brigantykkal lehet, hogy ezt (is) el akarta mondani:
filmvilag.blog.hu/2009/10/07/ami_a_becstelen_brigantik_kritikakbol_kimaradt

Ahogy Huber kolléga rámutatott, a könyvkritika még a BB és a Django előtt íródott. Ezzel a két filmmel bebizonyította, hogy akar és tud is reflektálni a "közügyekre". Ezek után legfeljebb azon lehet vitatkozni, hogy ez a reflexió milyen mértékű. Én továbbra is azt látom, hogy a legfontosabb számára a szokott QT-kellékek (duma, menő zenék, bosszúmotívum stb.) felvonultatása, minden más csak másodlagos.

"A többieket (még djangot se) "zavarja" a rabszolgaság. Eszébe se jut tenni valamit a többi feketéért, őt csak a saját nője, a saját bosszúja érdekli.
Mikor Tarantinótól szabadul ki, otthagyja a többit, de még annyit se mond nekik, mint az elején a doki az ő "társainak" mondott. Még ennyit se fejlődik a karaktere."

Ezzel szépen ellentmondasz magadnak. Django az elején valóban nem egy Martin Luther Kingként viselkedik, a végén viszont Candieland felgyújtása nem csak a saját bosszújának a része, hanem egy szimbolikus tett is. Amikor ellovagol az asszonnyal az éjszakába, már nem csak egy fekete a sok közül, hanem a feketék hőse. Ez fejlődés.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2013.02.08. 11:11:19

@[bs]:

Miért mondtam ellent?!

Előtte konkrétan szarik a rabszolgákra a kocsiban, a szakácsnőt, meg a khm, mondjuk ágyast, elengedi, de nem azért, mert feketék/rabszolgák (szerintem) hanem ,mert ártatlan nők. Jacksont nem engedi el, pedig ő is áldozat/rabszolga/fekete.

@Orosdy Dániel:

dehogy is, minél többen vagyunk annál jobb.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2013.02.08. 12:17:02

@doggfather: Ez esetben megerősítem: sztem Zolinak van igaza. :) De hogy idézzek magamtól is:

"...és persze az a saját út, egyéni megközelítési mód, ami az első perctől jellemzi Tarantinót, bár sokan tagadni próbálják a létét, mondván, a rendező csak mestertolvaj, jobb esetben tehetséges mixer. Jó látni, hogy a Becstelen brigantyk után már a második filmjében foglalkozik a maga igencsak szórakoztató módszerét felhasználva ún. komoly témákkal. A becsület, bűn, bizalom, szerelem, hűség, barátság, bosszú stb. már az életmű korábbi szakaszában is fontos összetevő volt, de Hitler lemészárlása a BB-ben már egyértelműen jelezte, Quentinnek véleménye van, és – ha nem is szájbarágósan, de – örömmel közli azt közönségével „a sorok között”. A Django elszabadul ezen az úton fontos lépés, a mű elsősorban a rasszizmus és tolerancia kérdését járja körül egy meglehetősen komoly élvezeti értékkel bíró, remek színészi alakításokkal és emlékezetes jelenetekkel teli, véres-humoros western kulisszái között."

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2013.02.08. 12:22:17

@Orosdy Dániel: okés, végképp kiderült, hogy kisebbségben vagyok. :)
süti beállítások módosítása