Filmvilág blog

Tíz másodperc az élet

Bonnie-akták 7.

2012. május 08. - Orosdy Dániel

52 Pick-Up – amerikai, 1986. Rendezte: John Frankenheimer. Írta: Elmore Leonard regénye alapján Elmore Leonard és John Steppling. Kép: Jost Vacano. Szereplők: Roy Scheider (Harry Mitchell), Ann-Margret (Barbara Mitchell), Vanity (Doreen), John Glover (Alan Raimy, a magyar szinkronban Alan Erdős), Robert Trebor (Leo Franks), Lonny Chapman (Jim O'Boyle), Kelly Preston (Cini), Doug McClure (Mark Arveson), Clarence Williams III (Bobby Shy), valamint Tom Byron, Herschel Savage, Ron Jeremy, Amber Lynn, Sharon Mitchell, Lorrie Lovett, Barbara Summers, Barbara Dare, Jamie Gillis, Cara Lott, Randy West, Blackie Dammett. 110 perc.

Utazók, útra fel!Mit kell tudni róla? 

52 pickup.jpgJohn Frankenheimer a hatvanas években gyors egymásutánban remekművek tömegét rendezte meg, ám az évtized végére (nem utolsósorban közeli barátja, Robert Kennedy meggyilkolása miatt) megtört a lendülete, és csak utolsó alkotásai egyikével, a Roninnal jött össze neki a nagy visszatérés az ezredforduló táján. Figyelemreméltó filmeket persze készített a hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes évek során is (többek között a Francia kapcsolat II., A szamurájkard és a Dr. Moreau szigete fűződik a nevéhez), ám a nagy sikerek elkerülték, általában a szakma sem értékelte a munkáit. A rosszul fogadott Frankenheimer-mozik körébe tartozik a Tíz másodperc az élet is, amely ugyan kivívta pár kritikus (pl. Roger Ebert) elismerését, de a maga korában hamar leírták. Talán túl hamar is.

Érdekes módon e mű egy (akkor) friss thriller, az 1984-ben bemutatott A nagykövet remake-je, méghozzá olyan feldolgozás, amely elődjénél sokkal szorosabban követi az alapanyagot, Elmore Leonard 52 Pick-Up című regényét (ez a körülmény nyilván összefügg azzal, hogy maga az író is dolgozott a forgatókönyvön). A Golan-Globus producerpáros sosem a pazarló költségvetéseiről volt ismert, viszont volt szemük a tehetséghez: éppúgy esélyt adtak a megkopott renoméjú művészeknek (Frankenheimer mellett ilyen volt akkoriban Roy Scheider és Ann-Margret is), mint az ifjú titánoknak (azaz többek között John Glovernek és a leendő Mrs. Travoltának, Kelly Prestonnak), akik jó munkával hálálták meg a bizalmat. De akkor miért nem kellett szinte senkinek ez az erotikus thriller?

Az egyik ok minden bizonnyal magában az alműfajban keresendő: Adrian Lyne és Joe Eszterhas ekkoriban még a naiv-romantikus Flashdance-en dolgozott, a Playboy-etűdök és slasherek közös halmazába tartozó mozikra még éveket kellett várni, konkrétan a Veszedelmes vonzerőre (rendezte: Lyne) és – leginkább – az Elemi ösztönre (írta: Eszterhas). Egy hasonló jellegű, de elhasznált sztárokkal készített low-budget produkció legfeljebb a sleazy (kb. ’mocskos és olcsó’) címkére tarthatott igényt 1985-ben, nem egy jó helyezésre a nézettségi lista élbolyában.

A részleges kudarc másik oka Frankenheimer nem túl joviális hozzáállása. A Fekete vasárnap anyagi kudarca miatt éveken át alkoholproblémákkal küzdő rendező következetes maradt a regényhez, amely hűtlen férjet, sértett feleséget és pornósokból snuff filmesekké avanzsáló zsarolókat tett meg főszereplőnek – a nyolcvanas évek közepén, egy évvel a csillagos-sávos Top Gun bemutatása, egyben a füligvigyor Tom Cruise nagy áttörése előtt ez nem lehetett garancia a kasszarobbantásra. A talmi csillogás, emberfeletti hősök és flitteres műbőr fénykorában egy realisztikus, értelmes, de lehangoló bűnfilm nehezebben találkozott a nagyközönség ízlésével, mint valamely nem túl színvonalas horrorszéria sokadik epizódja.

52 pick-up1.jpg

Egy táska rejtélyes fényeiMiről szól?

Egy üzletember, Harry Mitchell (Scheider) fiatal táncosnővel (Preston) csalja idősödő, de még csinos nejét (Ann-Margret). A liezon nem kerüli el a lány alvilági barátainak, néhány prostik futtatásával és pornófilmekkel is foglalkozó úriembernek (Glover, Robert Trebor, Clarence Williams, III) a figyelmét sem, akik választás elé állítják a hűtlen férjet: vagy fizet, vagy tönkreteszik. A férfi nem adja magát könnyen, ám ezzel nem csak a saját életét sodorja közvetlen veszélybe. 

Apró különbségek Hol jön QT a képbe?

Mint az közismert, Tarantino nagy rajongója Elmore Leonardnak, akinek egyik regényéből remek feldolgozást is készített Jackie Brown címen. Emellett nagyra értékeli a profizmust, az ütős akciójeleneteket, az erőteljes drámaiságot, és a B-kategóriás, exploitationbe hajló, kevert műfajú filmeket, vagyis szinte mindent, ami – elsősorban Frankenheimernek köszönhetően – a Tíz másodperc az élet sajátja. És a kapcsolat nem is áll meg itt, ugyanis a Jackie Brown apropóján interjúkat adó QT 1998-ban mindössze két korábbi Leonard-adaptációt talált igazán értékesnek: a Szóljatok a köpcös!-nek mellett a 52 Pick-Up második filmváltozatát. 

52 pick-up3.jpg

Megmondom én nektek, miről szól a Like a Virgin!Verdikt

Túlzás lenne elveszett klasszikusnak beállítani, de a Tíz másodperc az élet jóval színvonalasabb film a hírénél, és sok szempontból a korát is megelőzte (talán ezért is nőtt jelentősen az ázsiója az elmúlt években, szemben a nyolcvanas évek jó pár rosszul öregedő sikerfilmjével).
A színészek egytől-egyig remek alakítást nyújtanak, Jost Vacano kameramunkája kiváló, Frankenheimer pedig éppen annyi túlzást enged a felkavaró és akciódús jelenetekbe, amennyit a korszak eleve megkívánt. Negatívumként elsősorban a főcím és a stáblista alatt hallható, valószínűleg slágergyanúsnak gondolt filmzenét említhetjük, és az ideálisnál valamivel hosszabb játékidőt. Izgalmas apróság lehet a klasszikus hardcore barátai számára, hogy a 52 Pick-Upból nem hiányzik a tabudöntögető merészség sem: a pornóközegben játszódó jelenetek statisztái a hitelesség és a poén kedvéért valódi pornósztárok (többek között Jamie Gillis, Amber Lynn, Honey Wilder, és a rendező állandó tettestársa, a mainstreambe gyakran kiránduló Ron Jeremy), ami már akkor sem minősült bevett gyakorlatnak a jegyzett filmesek köreiben.

52pickup2.jpg

Végül essék pár szó a rejtélyes eredeti címről, mely valójában kettős jelentésű: részben arra az összegre utal, amit Scheidernek a hosszas „alkudozás” után át kell adnia (52.000 dollár), részben egy mókás játékra, amelynek áttételesen van köze a cselekményhez – ez az „52 lapos felkapós”. Búcsúzóul ennek szabályait osztom meg a Kedves Olvasókkal. 

52 lapos felkapós

 A játékot ketten játszák, nevezzük őket Q-nak és T-nek. A kezdeményező legyen Q.

Q: Játsszunk 52 lapos felkapósat?
T: Persze, nagyon jól hangzik! Hogyan kell játszani?
Q: Nagyon könnyű, a legegyszerűbb, ha játék közben tanulod meg. Kell hozzá egy pakli kártya. Vegyük ki belőle a jokereket, ezekre nincs szükség.
Q jelentőségteljesen eltávolítja a jokereket a pakliból, majd hosszan és alaposan megkeveri a lapokat.
Q: Kezdődhet az 52 lapos felkapós?
T: Igen!
Q ekkor hirtelen mozdulattal feldobja a levegőbe a teljes paklit.
Q: Most te jössz, T, kapd fel szépen a földről mind az 52 lapot.

Jó szórakozást a játékhoz és a filmhez!
 


A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr464495295

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása