Filmvilág blog

A Harcosok

Tarantino nyomában - 38.

2011. augusztus 23. - P. Szabó Dénes

The Warriors - amerikai, 1979. Rendezte: Walter Hill. Írta: Sol Yurick regényéből David Shaber, Walter Hill. Kép: Andrew László. Zene: Barry De Vorzon, Joe Walsh. Szereplők: Michael Beck, James Remar, Dorsey Wright, Brian Tyler, David Harris. 93 perc.


Utazók útra fel!Mit kell tudni róla?

Walter Hill adrenalintól duzzadó kultfilmjében a New York-i bandák eposzi küzdelmét mutatja be egy éjszaka leforgása alatt. Az eposzi jelző pedig nem túlzás, ugyanis a direktor az ókori történetíró, Xenophón Anabasis című művének átiratát készítette el, melyben egy kisebb görög csapat az ellenséges perzsa hadsereg területére szorul. Walter Hill filmjének története viszont már a jövőben játszódik, melyben hőseinknek a furábbnál furább szerkójú gangekkel kell felvenniük a kesztyűt, hogy épségben hazaérjenek. A filmet 79-es bemutatása idején túlzott erőszakossággal vádolták, mondván A harcosokban látott jelenetek okolhatóak az akkori dél-kaliforniai és bostoni incidensekért. A történtek miatt a forgalmazó Paramount kénytelen volt beszüntetni a mozifilm rádió- és tévéreklámjait, de a pozitív kritikáknak és a magas nézőszámnak köszönhetően A Harcosok még így is nyereségesen zárt.

 


Egy táska rejtélyes fényeiMiről szól?

A legerősebb New York-i banda afroamerikai vezetője, a hírhedt Cyrus gyűlést szervez. A nagyváros többi bandájából kilenc-kilenc embert hívat meg, akik csak fegyver nélkül jelenhetnek meg az összejövetelen. Miközben Cyrus felvázolja őrült vízióját, miszerint a bűnözők együttesen képesek legyőzni a New York-i rendőrséget és átvenni a hatalmat a város felett, az egyik rosszarcú golyót ereszt belé. A tettes végül a Harcosok nevű, vörös bőrszerkós bandára keni az egészet, akiknek menekülniük kell, hogy hazaérjenek Coney Island-ra, ha még szeretnék látni a felkelő napot. Útjuk során egy dekoratív hölgyemény is hozzájuk verődik, de bárhova is meneküljenek – legyen az sikátor, metróaluljáró vagy park – a verőlegények a nyomukban vannak.


Apró különbségekHol jön QT a képbe?

Miután Cyrust eltették láb alól, csapatának új vezetője egy afroamerikai, női disk jockey-n keresztül üzen a Harcosoknak. A lemezlovasnak csak a vörösre kent, dús ajkait láthatjuk, amint laza, funky stílusban közli New York többi csapatával, hogy készüljenek a harcra. Tarantinónál ugyanezt a beállítást láthatjuk a Ponyvaregényben, amikor Mia Wallace (Uma Thurman) egy kis stúdióból üzen mikrofonon keresztül a házba éppen betoppanó Vincent Vegának (John Travolta). Szemfüles QT-rajongóknak pedig feltűnhet, hogy a beállítás még egyszer visszaköszön a Kill Billben, igaz némi módosítással. Mikor a Kék Levelek Házában O-Ren-Ishii (Lucy Liu) jelez yakuza-különítményének, majd a Menyasszonnyal még vált pár mondatot, az utolsó beállításban nagytotálban láthatjuk a száját, igaz, ezúttal mikrofon nélkül.


Csak ugatsz egész nap kicsi kutya…?Hommage, lopás vagy valami más?

A közelkép egyértelmű kalapemelés Walter Hill filmje előtt. Különlegessége pedig, hogy Tarantino a beállítást kiragadta eredeti kontextusából, és inkább annak erotikus, nőies jellegét hangsúlyozta ki. Nem csoda, hiszen a Ponyvaregényben mielőtt még Uma Thurmant megcsodálhatnánk, Tarantino operatőre (hogy felcsigázza a nézőket) csak a színésznő hátát és az említett képkivágást láttatja az egész testből. Mindez bevett fogás a filmtörténetben, kivált a film noir alkotások élnek ezzel a lehetőséggel, mielőtt teljes mellszélességében megmutatnák a veszélyt jelentő femme fatale-t. Ezzel ellentétben A Harcosokban a disk jockey arca végig rejtve marad, csupán a fülbemászó hangját halljuk, mely rádiós voltára utal.


Megmondom én nektek, miről szól a Like a Virgin!Verdikt

Aki rajong Tarantino filmjeiért, az valószínűleg A Harcosokban is megtalálja a számítását, mivel benne van mindaz a vagányság, amit QT mester immáron lassan két évtizede nyújt a filmjeiben: remek bunyók, funky zene és dögös macák. Mindehhez párosulnak a New York-i bandák eszement szerkói (a versenyt persze még így se vehetnék fel a Mechanikus Narancs Alexével és drugjaival) és a hozzájuk tartozó harcieszközök. Ráadásként az eredeti változatban Walter Hill olyan vizuális hatást akart elérni, mintha a néző egy képregényt lapozgatva, kockáról-kockára haladva „olvasná” a történetet. Tervét az idő rövidsége és az alacsony költségvetés miatt mégsem tudta megvalósítani, így arra csak a rendezői változatban került sor. Az utóbbit megtekintve azonban még ma sem a comic-hatás, hanem Sol Yurick regényének eszement alapsztorija és a kigyúrt hősök komikus egysorosai viszik a pálmát.



 

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr663172228

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása