Filmvilág blog

Magnum nélkül (Gran Torino)

Tévéajánló ma éjszakára

2011. április 08. - filmvilág

Gran Torino - amerikai, 2008. Rendezte: Clint Eastwood. Írta: Nick Schenk, Dave Johannson. Kép: Tom Stern. Szereplők: Clint Eastwood (Walt Kowalski), Bee Vang (Thao Vang Lor), Ahney Her (Sue Lor). 116 perc
Vetítik: HBO - 22:50

Clint Eastwood 2008-ban megint duplahatost dobott, a tét változatlan: a helyéről kizökkent Amerika.

Mindenkinek megvan a maga ideális életkora, van, aki tizenöt évesen futja csúcsformáját, más csak hatvan fölött kezd belelendülni. Clint Eastwood az utóbbiak közé tartozik. Most hetvennyolc éves (a kritika még 2009-ben készült - a szerk.), és az elmúlt nyolc évben nyolc filmet rendezett, és ez több mint fitneszrekord, mert közülük több is ott van az ezredelő amerikai mozijának klasszikusai között. A Mystic River, a Millió dolláros bébi és a Levelek Iwo Jimáról biztosan. És nem mellékesen: Eastwood színészként is derekasan helytállt az elmúlt húsz évben, a Nincs irgalom kiszuperáltan is közveszélyes fejvadásza, a Madison megye hídjai melodrámájának hősszerelmes klisék nélkül eljátszott fotográfusa vagy a Millió dolláros bébi olvasztófokozatra kapcsolt bokszedzője 100%-os alakítás volt.


És hasonló kihívás a legutolsó film, a Gran Torino roskatag, de harcra kész koreai veteránja is, akit hetvennyolc évesen épp szeretetotthonba édesgetnének be fiai, menyei, unokái. Walt Kowalskinak azonban más dolga van. Előbb el kell rendeznie egy-két becsületbeli ügyet. Ha már az életét kettébe cseszte az a férfiasnak induló kaland a koreai aknamezőkön. Eastwood tudatosan vele egyívású hősöket játszik már jóideje (több remek szerepet lemondott, mert túlkoros volt hozzá), biztosak lehetünk hát, hogy hőse a koreai háború kezdetén (1950-ben) épp húszéves lehetett, a filmbeli történet idején pedig 78. Minden történetben fontos a hősök életkora, de meghatározó dramaturgiai tényezővé viszonylag ritkán válik: itt igen. Kowalski sorsába dupla horrort csavar az idő: nem elég, hogy a fiatalkori háborús trauma még félévszázad múltán is megkeseríti, amit kudarcos életéből kiokoskodott, az sem kell senkinek. Merő anakronizmus, senki sem érti, mit akar, mi a baja, miért morog a felesége temetésére összesereglett rokonokra, a szomszédokra, egyáltalán mindenkire, aki él és mozog. Mi tagadás, a világ nagyon megváltozott körülötte.

A történet Detroit valaha jobb napokat látott kertvárosi részén játszódik, ahol jószerivel már Kowalski az egyetlen európai, nem annyira a fehérek, hanem a feketék, sárgák és hispanók között. Jó ideig megátalkodott rasszistának látjuk, aki legszívesebben a Koreából hazahozott M 1-sével ritkítaná meg a ferdeszemű szomszédokat. Aztán történik valami, aminek nyomán a dzsungellakó majomembereknek látott népség lassan kezd emberi arcot ölteni Kowalski számára. Előbb a szomszédban lakó hmong kamaszfiú tör be a garázsába, hogy ellopja 1972-es csodaautóját, a Dodge Gran Torinót. Majd a fiút vegzáló kamaszbandára ijeszt rá puskájával. Később Thao kedves, okos nővérét menti ki a feka rosszfiúk kezei közül. És így tovább… A mogorva fehér veterán végül ráébred, hogy „az idegen szép”? A film amerikai kritikusai közül sokan ezt a happy endet olvasták ki a történetből, míg mások a fegyveres igazságosztónak szurkoltak. Mindketten alaposan félreértik.


Nem először történik meg Clint Eastwooddal, hogy a rajongói elől kell menekülnie. Már Dirty Harryt is rosszul szerették, vagy épp gyűlölték, mint Pauline Kael a hetvenes évek vezető amerikai kritikusa, aki a keménykezű zsarut a „középkorias fasizmus” megtestesítőjének látta (ugyan kivel állíthatta párba? Roland lovaggal és Sir Galahaddel?), és a „liberális értékek elleni támadásnak” minősítette. Ez a döfés már közelebb jár az igazsághoz, de ma már – a politikai korrektség kártételei után – világosan látszik, ami akkor még nem volt egyértelmű, a Dirty Harry-sorozat nem az amerikai szabadságjogok, hanem a dogmatikus liberalizmus, a jogok bürokratikus értelmezése ellen kampányolt. Ha a törvény gondosabban ügyel egy tetten ért sorozatgyilkos jogaira, mint a potenciális áldozatok védelmére (ez veszi el Harry Callaghan nyomozó kedvét a píszí viselkedéstől a sorozat első epizódjában), ott a bűnözésnél is nagyobb baj van. Nem gondolom, hogy Piszkos Harry a filmtörténet legszofisztikáltabb hőse lenne, de nem mocskos zsaru, és nem is a nyers erőszak és „a cél szentesíti az eszközt”-elv megtestesülése. Eastwood rendőrfilmjeiben bőven akadnak mocskos és ostoba zsaruk (a Magnumban, a második epizódban egy egész halálbrigádra való), Harryt az különbözteti meg tőlük, hogy sem a hatalom, sem a pénz, sem a dogmák nem vakítják el, pragmatista, aki mindenkor mérlegel, és ennek megfelelően cselekszik. Méghozzá villámgyorsan. Egy zsaru nem habozhat, mint Hamlet, olykor csak 10 másodperce van, hogy döntsön (Az igazságosztóban ki is szórják a vizsgán az újoncot, aki még a 11.-ben is tanácstalankodik). Callaghan nyomozó nem azért győz, mert brutálisabb még a bűnözőknél is, hanem mert fejben nyeri meg a játszmát. Piszkos Harry elhíresült kérdése a pisztolyáért nyúló sebesült bankrablóhoz – „ugye most azon gondolkodol, ötször vagy hatszor lőttem-e?”– nem a cinizmus, hanem a szellemi fölény jele. Ha van hidegvérű gyilkos, miért ne lehetne hidegvérű zsaru is? Harry két perc alatt megold egy öt ismeretlenes egyenletet, megakadályozva egy másképp véres mészárlásba torkolló bankrablást.

A Gran Torino feladványa – hogyan tudja megvédeni a roskatag fehér veterán Thaót és családját az egyre inkább begerjedő hmong banda bosszújától – tulajdonképpen Piszkos Harry utolsó ügye. És ahogy Walt Kowalski eléri célját – ezúttal Magnum és vérontás nélkül –, az mind közül a legszebb és legnemesebb végjáték. Egyszersmind a majd negyven éve tartó Dirty Harry vita végére kitett pont: Eastwood demokrata.

Schubert Gusztáv

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr492809457

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Leadfoot 2011.04.08. 15:39:19

A Bridges of Madison County magyarul A szív hídjai.
A Grand Tornio nem Dodge, hanem Ford.
Piszkos Harry nem Callaghan, hanem Callahan.

2011.04.08. 18:51:45

erre az "Eastwood demokrata" mondatra szerintem nagyon sokan felkapják a fejüket.

köztük én is. Eastwood nem demokrata. :)

Beyonder 2011.04.08. 19:59:49

@valtine: Én inkább azt mondanám, hogy politikai nézeteit tekintve (is) öntörvényű. :)
en.wikipedia.org/wiki/Political_life_of_Clint_Eastwood

Ez alapján itthon még a liberális bélyeget is megkapná.

migueldiez 2011.04.08. 23:08:22

A Piszkos Harryre és az Eastwood által játszott karakterekre vonatkozó értelmezés nagyon találó és árnyalt, és talán nem csak rá, hanem magára Eastwoodra is. Ilyesféle figura / jellem rajzolódik szerepválasztásaiból is, például, A millió dolláros bébi - nem spoilerezném el - erkölcsi dilemmája a film végefelé, Will Munny ellentmondásos karaktere a Nincs bocsánatban.
Meg egyszer valami olyat is mondott Michae Moore-ra, hogyha az ő ajtaja előtt jelenne meg kampányolni, akkor simán csak keresztüllőné. :)
Szóval nem egyszerű. :)

manuva 2011.04.09. 15:23:08

Attól, hogy Eastwood demokrata (akár az, akár nem), attól még valóban ez a film (egyik) konklúziója: A mogorva fehér veterán végül ráébred, hogy „az idegen szép”. Olyan nagyon tehát nem tévedtek ezek a bizonyos kritikusok.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2011.04.10. 15:06:05

A Dirty Harry-vita alapja nem más volt, mint Pauline Kael egyik (szokás szerint) kretén cikke, amiben úgy dicsérte a filmet, hogy közben le is fasisztázta. A Piszkos Harry-filmekben Callahan a "nép ítéletét" hajtja végre, nem az egyszerű emberekkel (kvázi szavazókkal) van gondja, hanem a töketlen főnökeivel és a bűnözőkkel, tehát sokkal inkább demokrata, mint sem (az már más kérdés, hogy a nép is tévedhet, ahogy az már a demokráciákban is előfordult, és persze Harry nem azonos Clinttel). Eastwoodot nem érdemes leegyszerűsíteni a politikai témában (sem), de az biztos, hogy inkább demokrata, mint bármi más. Michael Moore pedig még azokból is kihozhatja az állatot, akik nem akciófilmek és westernek forgatásával keresték meg a zongorára valót. :)
süti beállítások módosítása