Filmvilág blog

Nextgen - Avatar

Tévéajánló ma estére

2011. március 23. - Sepsi László

AVATAR­ – amerikai, 2009. Rendezte és írta: James Cameron. Kép: Mauro Fiore. Zene: James Horner és Simon Franglen. Szereplők: Sam Worthington (Jake Sully), Sigourney Weaver (Dr. Grace Augustine), Zoe Saldana (Neytiri), Giovanni Ribisi (Selfridge), Michelle Rodriguez (Trudy Chacon). 166 perc.
Vetítik: HBO - 21:20


A négyszázmillió dolláros költségvetésből készült monumentális fantasy a filmtörténetet nem írja újra, viszont szemkápráztató utazásra invitál.

A körülötte kialakult hype ígéretével ellentétben James Cameron Avatarja korántsem paradigmaváltó mozi vagy a filmkészítés reformja: kétségkívül a 3D- és a CGI-technológia eddigi talán leghatásosabb alkalmazása, amely lehengerlő látványvilágával nem csupán a játékidő alatt képes transzban tartani nézőjét, hanem akár órákkal utána is, ám magas hatásfoka ellenére sem sokkal több már meglévő technikai eljárások csúcsrajáratásánál, rátapasztva egy szintén nem elsődleges frissességű történetvázra. Eközben a csaknem három órás Pocahontas-újraírás szinte minden percében saját megváltó-tudatának fényét küldi nézője felé: Cameron gerincsérült főhőse és az általa irányított háromméteres avatár híven tükrözi a „régi” és „újfajta” filmkészítés vélt viszonyát, miközben a Pandorának elkeresztelt keresztelt bolygó technokrata földi megszállói és a planéta egyetlen hatalmas hálózatként működő CGI-bioszférájának szerves részeként létező Na'vik szembenállásából sem nehéz kiolvasni a technikai paradigmaváltás metaforáját, ahol a transzcendencia, a színtiszta (mozi)mágia Cameron prófétatudatának megfelelően az utóbbiak oldalán áll.


Habár a CGI-történetmesélés megreformálásától meglehetősen távol áll, jelen szimbolika mégis Cameron filmjének egyik legkidolgozottabb része, ahol a hálózatelmélettel és biológiával racionalizált panteizmusnak vagy a főhős és avatárjának finálé-beli szintézisének köszönhetően minden apró részlet a helyére kerül, finoman utalva arra, hogy talán mégsem az asztal teljes lesöpréséről van szó – a mágia tudományos alapokon nyugszik, és a digitális leképezés sem önjáró varázslat.
Mindannak ellenére, hogy a legtöbb kritika éppen a sematikus történetet érte (mely az elhasznált alapötlet ellenére éppoly precízen kidolgozott, mint maga a látvány vagy a Pandora különleges élővilága), Cameron választása nem csupán azért kézenfekvő, mert az újragondolt indián- illetve pionírwestern-narratíva már magában önreflektív metaforák sokaságát rejti – különös hangsúllyal az új világok meghódításán – hanem mert az amerikai filmgyártás egyik legalapvetőbb műfajáról van szó. Magából a paradigmaváltás igényéből következik, hogy az Avatarnak valamilyen módon viszonyulnia kell elődjeihez, s mivel már a vállalás is a filmtörténet újraírása, kevés egyértelműbb választás akadhatott volna a legmeghatározóbb hollywoodi mozimítosznál. Cameron érzékenységét jelzi, hogy nem szimplán egy westernsémát, hanem a revizionista western egyik legfontosabb alműfaját vette alapul és öltöztette fantasy-köntösbe: az indiánwestern már megjelenésének idején változást jelzett, amely során az elkötelezetten demitizáló modernista tömegfilm felülírta az amerikai mitológia egyik legfontosabb elemét, és a gyöngyvászonra is kivetítette a rézbőrű őslakók és a fehér telepesek közös történetének mocskosabb epizódjait. Miközben a műfaj eddigi posztmodern olvasatai – legyen szó olyan ünnepelt alkotásokról, mint a Farkasokkal táncoló vagy a már említett, a tragikus történetet a Disney-cukormáz ellenére is megtartó Pocahontas – tiszteletben tartották a hatvanas-hetvenes években kialakult közmegegyezést (amely felvállalja, hogy az Újvilág valóban népirtás és egy másik kultúra eltörlésének árán jött létre), Cameron megteszi egyetlen igazán merész lépését: a megváltozott műfaji közeg védőszárnyai alatt felülírja a tragédiát, és a kötelező kataklizmák után az őslakók győzelmét viszi vászonra. A fantasztikum és a grafikus leképezés általi történelem-újraírás – amúgy nem teljesen újkeletű, lásd a második világháborúra reflektáló science-fiction animék példáját – gesztusa kevésbé provokatív, mint például Hitler arcullövése a Becstelen brigantykban, ám egyszerre világít rá a posztmodern tömegfilm egyik felettébb látványos tendenciájára, és támasztja alá Cameron filmjének öndefinícióját, miszerint itt éppen a tömegszórakoztatás megújulását láthatjuk.


Annak, hogy az Avatar szemkápráztató félsiker, az egyik legfontosabb oka, hogy az utóbbi évek 3D-technikát használó filmjeihez hasonlóan elsősorban attrakciós moziként működik. A filmtörténet eddigi talán legfontosabb paradigmaváltása, a hangosfilm elterjedése új műfajok és történetsémák tömegének létrejöttét implikálta, elsősorban annak köszönhetően, hogy az alkotók letettek arról, hogy pusztán a hanggal képesek lesznek hosszú távon a mozitermekbe csábítani a közönséget. Ezt a lépést a háromdimenziós mozi nem tette meg, ahogyan az Avatar sem. Napjainkban a leginkább invenciózus és újszerűségre törekvő, 3D-technikát alkalmazó alkotások a leképezési forma újszerűségén már túllépett animációs stúdiók (elsősorban a Pixar és a Sony) vagy már jelentős múltú animátorok (mint Henry Selick) kezei közül kerülnek ki, de ezen kívül a motion capture bűvöletében leledző 3D-s CGI-mozik vagy az ezzel a technikával felpörgetett horrorfilmek ritkán vállalnak többet másfél-két órás hullámvasútnál. Habár – mint a fentiek is mutatják – Cameron teljesen logikus módon nyúlt az adott történetsémához, valójában éppúgy csak kizsákmányolja azt, miképp a 3D-s slasher-remake-ek és folytatások sora is csupán alibiként használja az egyik legegyszerűbb műfaj narratíváit, vagy ahogy a Karácsonyi ének és az Utazás a Föld középpontja felé sem tesz mást, mint egy eleve adott és mindenki által ismert cselekménymodellt adaptál egy újszerűnek ható mediális közegre – abban bízva, hogy a technikai újításon alapuló puszta attrakció képes lesz sikerre vinni az alkotást. Míg az igen nagy számban jelen lévő remake-eket a korai hangosfilm idején például a musical frissen létrejött zsánere ellensúlyozta, addig a mai háromdimenziós mozi – hasonlóan az ötvenes évek hollywoodi válságát enyhíteni hivatott színes-szagos-szélesvásznú, de minden ízükben sematikus nagyeposzaihoz – a valódi újszerűség igénye nélkül próbálja a multiplexekbe csábítani a letöltésvezérlők és fájlmegosztók előtt ragadt közönségét.


Az Avatar utóbbi miatt jelent csalódást, annak ellenére, hogy egyik vállalását – az ezzel a technikával készített mozifilmek leglátványosabb és legmonumentálisabb darabja, mind a játékidő, mind pedig a megteremtett fantáziavilág szempontjából – sikerrel teljesítette. Cameron kultikus státuszát éppen azzal érte el, hogy képes volt szintetizálni az önmagában is érvényes történetet a technikai leleményekkel – lásd például a Terminátor 2 és a morphing esetét – ám az Avatar képtelen meghaladni a 3D-s mozi eddigi hibáit, és megragad egy hatásos és emlékezetes techdemó szintjén. Ezáltal a címben és az alapszituációban is reflektált videójáték-ipar legfontosabb buktatóját ismétli meg, ahol a gyártók minduntalan az egyre realisztikusabbá látványtól és az újgenerációs („nextgen”) hardverektől várják a megváltást – az eddigi tapasztalatok alapján mindhiába.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr342764549

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

agresszív hájfej, legalább mozgott aznap valamit 2011.03.23. 14:47:31

Nekem egy nagy csalódás volt. Félig rajzfilm abból is gyenge. A district 9 lényei sokkal kevesebből voltak életszerűbbek. A navik borzalmasan néznek ki, borzalmas a kinetikájuk, borzalmas a mimikájuk és a gesztusaik. Nem tudnak egy olyan CGI filmet csinálni ahol érezhető tömeggel és reális kinetikával mozdulnának teremtmények, ahol a textúrák élnek, nem csak ráfeszített gumik. Egész egyszerűen nem alkalmaznak fizikusokat, csak rajzolás és rajzolás + butítás. A történet kb. olyan, mint egy ált. iskolás 4-5 osztályos fogalmazás.

algi 2011.03.23. 14:57:00

Egyvalamit magyarázzon meg valaki! Cameron mikor felejtett el forgatókönyvet írni?

Baski Sándor · http://filmvilag.blog.hu 2011.03.24. 10:07:19

@algi: Nem gondolnám, hogy az Avatar forgatókönyve sokkal gyengébb lenne, mint a korábbi Cameron-opuszoké.

2011.03.24. 10:09:18

@algi: és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy mennyi ideje volt (lett volna) a forgatókönyvön dolgozni.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2011.03.24. 10:30:35

@algi: @[bs]: Ezzel nem értek teljesen egyet, viszont azt se gondolom, hogy elfelejtett forgatókönyvet írni. Inkább arról lehet szó, hogy jó ideje nincsenek korlátok, amikre tekintettel kéne lennie, és ez annyira nem tesz jót a filmjeinek a megalomániája miatt. Régebben 2 óra körüli filmeket kellett készítenie limitált költségvetés és korlátos technikai lehetőségek mellett. A Titanic óta azt csinál, amit akar, szó szerint: a játékidő akár 4 óra is lehet, pénz van mindenre dögivel, a számítógép bármit legyárt. MINDEN sorát megvalósíthatja a szkriptjeinek, gondolkodnia se kell azon, mit kéne esetleg kihagyni, ami nem feltétlenül annyira jó dolog (ld. már A mélység titka rendezői változata is inkább giccsessé, mint jobbá tette a filmet).

algi 2011.03.24. 10:36:02

@[bs]: Hasonlítsuk össze a Terminator 1-gyel! Mondjuk példának okáért kezdjük az expozícióval! Vagy akárhogy hívják, szóval ahogyan a karakterek elmesélik a nézőnek, hogy miről szól az egész.

- A Terminatorban Kyle Reese gyakorlatilag elrabolja Sarah Connort, hogy megmentse az életét a halálosztótól, fél kézzel vezet, fél kézzel az ülésbe szorítja a nőt, miközben elmagyarázza, hogy ki az ellenségük - párhuzamos vágásokkal az üldözés külső jeleneteire. Az apokalipszis utáni történtekről a parkolóházban bújkálva fejezi be, miközben megpróbálja beindítani a kocsit, és bármelyik pillanatban lebukhatnak, a végén le is buknak.
- Az Avatarban Giovanni Ribisi karaktere Sigourney Weaver karakterének valamilyen központban, parancsnoki hídszerűségen elmagyarázza azt, amit mindketten tudnak, és amit már a néző is kilogikázott, sőt, már azelőtt tudott, hogy létezett volna a film: a bányászok azért érkeztek, hogy bányásszanak. (Nem tudom, miért gondolta bárki is, hogy olyan hatásos lesz az, hogy megmutatnak egy darab ércet ekkor.)

Hullámvölgyek:
- Az Avatarban a főhősnek az a legnagyobb problémája, hogy a főnök kedvenc fiacskája pikkel rá, és hogy vajon be fog-e jönni a navi csajnak, vagy meg fogja-e lovagolni a sárkányt. A főhősnek szinte minden mindig sikerül: tehetséges tanuló, a sárkányt is elsőre meglovagolja. A legszörnyűbb dolog, ami történik vele, későn ér oda Sigourney Weaver karakterének megmentésére, de az már a film végefelé van, amikor ugye már illik meghalnia karaktereknek.
- A Terminatorban a főhősök élete szinte folyamatosan veszélyben forog, amikor nem, akkor azért, mert van egy szusszanásuk két életveszély között. Sarah Connornak már a film elején szar melója van, a pasija is ejti, és amint beindul a cselekmény, gyakorlatilag mindent elveszít a puszta életén kívül. A film közben mindenért meg kell küzdeni, semmi sincs ingyen.

Narratíva:
- A Terminatorban feszültségfokozó narratíva van, a rendőrök tanácstalansága, és az, hogy látjuk, hogy a halálosztó a holtidőben mit csinál, továbbfokozza a feszültséget. A film elején, amikor nincs akció, akkor pedig flashbackekkel kapunk karakterizálást, amit robotháborús akciójelenetekkel oldanak meg.
- Az Avatarban semmit se mutatnak meg, ami érdekelne. Nyilak vannak a kerékgumiban? Na, és? Hol vannak a kegyetlen bennszülöttek, akik megskalpolják a betolakodó fehéreket? Vagy a kegyetlen őröket, akik lelőnek minden őslakót, akik közel merészkedik a munkagépekhez? Az főhős bennszülötté válásának legfontosabb, legnagyobb küzdelmét, a nagy sárkány betörését se látjuk. Ez az a momentum, amikor a főhős kiérdemli a bennszülöttek megváltójának a címét, ekkor válik a vezérükké, mahdivá vagy Neóvá, ahogy tetszik, és ezt nem látjuk. Karakterizálás gyakorlatilag nincsen. A karakterek megjelennek, betöltik a különböző közhelyeket, mi elfogadjuk, hogy az a szerepük, de a narráció első pár mondatát leszámítva semmit nem tudunk meg a főhősről. Milyen kapcsolatban volt a testvérével? Miért vállalta el az avatar programot? Mi van a Földön? Vagy legalább azt hadd tudjam meg, hogy az űrhajón mi volt a légkör, amíg ébren voltak, vagy akármit a múltjából ezen a két mondaton kívül, ami az elején elhangzik!

Na, mélyebb elemzés sajnos most nem lesz, mert csak egyszer láttam az Avatart moziban, és egy rendes fikához többször meg kéne nézni. Azért írtam pár evidens ötletet, ami gyakorlatilag minden forgatókönyvírási 101-ben benne kellene legyen, és ami húszcsilliószorosan feljavította volna a forgatókönyvet:

blog.algi.hu/node/1033

sep · http://prizmafolyoirat.com/ 2011.03.24. 10:43:54

@algi: MInden, amit leírtál, abból fakad, hogy a Terminátor egy akcióthriller, ami per definitionem a feszültségkeltésre van kihegyezve, párhuzamos montázsokkakal, késleltetéssel, suspense-el. Az Avatar egy sci-fi western, aminek nem alapelemei ezek a fogások, mert teljesen más az elérni kívánt hatás.
Még mielőtt az is felmerülne, hogy a Terminátor mennyivel eredetibb, mint az Avatar:
prizmafolyoirat.com/2010/10/30/motw9/

algi 2011.03.24. 11:11:16

@sep: Tisztában vagyok vele, hogy az alapötlet honnan származik, a DVD-s változat végén meg is köszönik szépen. De akkor nézzük sci-fi westernnek. Hol vannak a westernre oly jellemző beállítások helyzetek? Hol volt párbaj? Hol lőttek le kegyetlenül bárkit is a "fehérek"? Hol nyilvánult meg az "indiánok" vadsága (nem véletlenül kértem számon a skalpolást az előző kommentemben)?

Nem kell, hogy minden suspense legyen, de valamit meg kell mutatni. Az Avatar nem mutatott meg semmit. Illetve két-három dolog volt, amit megmutatott, de azokban sem volt semmilyen drámai feszültség. Ugyanis akármilyen zsánert készítünk, ha nem is félelemnek, de legalábbis drámai feszültségnek jelen kell lennie a konfliktusokban. Ott van pl. az, hogy a főhős a film elején simán elárulja a navikat. És mi lett ennek a következménye? Mivel fizetett meg ezért? Semmivel. Persze, törvényszerű volt, hogy a navik közül a riválisa az ki akarja majd tagadni, dehát ez az árulás nélkül is megtörtént volna. Az emberi szövetségesei se tették számkivetetté az árulás miatt, egyszerűen megúszta az egész dolgot - anélkül, hogy a filmben megmutatták volna nekünk, hogy megúszta. Egyszerűen megfeledkezett Cameron a forgatókönyv írása közben, hogy a film elején elárulta a navikat. A film elején még fontoskodva megkérték rá, aztán meg semmi.

Ha ez tényleg western volt, akkor ugye illett volna lennie mondjuk egy elszigetelt fehér településnek a vadonban, nemcsak a szuperkatonai bázisnak. Jut eszembe: a bányákat se láttam soha a büdös életben. Pedig az aztán westernes hangulatú lett volna. Milyen izgalmas kaland lett volna végre nem a dzsungelben látni egy navit, hanem tőle idegen környezetben, egy sziklás barlangban. Ott mondjuk szabotálhatták volna a termelést. Vagy Cameron a film első harmadára már elfelejtette azokat a nyílvesszőket, amik a film elején a munkagép gumijából kiálltak? Hogy a navik ugyebár támadásokat intéztek az emberek ellen. De nem, amint megérkezett a főhősünk, máris békeszerető nép lettek. Az egész bolygó legbékésebb navi törzsével találkozott. Sőt, mi több, az a számtalan másik törzs, amik csakúgy a semmiből csöppentek oda, azok közt se volt egy olyan se, amelyik hadat üzent volna a betolakodóknak.

Szóval hol itt a western? Hol itt a dráma? Én csak egy 3D-s fiktív természetfilmet láttam, amiben volt összesen kb. 3 akciójelenet. A westernnek semmilyen stíluselemét nem fedeztem fel.

algi 2011.03.24. 11:16:23

@sep: Az meg végképp túlzás, hogy minden a zsánerkülönbségből fakadna. Azt nem magyarázod el, hogy egy western sci-fiben unalmasnak kell lennie az expozíciónak. Azt nem fogadom el, hogy bármilyen filmben úgy kell elmagyarázni a hátteret, hogy egy karakter, aki mindent tud a dologról elmondja egy másik olyan karakternek, aki szintén minden tud a dologról. Ilyen nincs. Ez szar. Mackendrick erre azt a példát szokta mondani, amikor egy dráma elején van egy olyan párbeszéd, hogy "XY, aki - mint tudod - az unokahúgod." Bakker, akkor miért mondja neki, hogy az unokahúga, ha úgyis tudja?

sep · http://prizmafolyoirat.com/ 2011.03.24. 11:47:22

@algi: Amiket a hosszú posztban felsoroltál, azok nagyrészt zsánerkülönbségekből fakadnak, azt nem tartom kizártnak, hogy találni olyan minőségbeli különbségeket a két forgatókönyv között, amiknek nincs köze a műfajisághoz, de amiket te felsoroltál, az akarva-akaratlanul erről szól:

"Terminatorban Kyle Reese gyakorlatilag elrabolja Sarah Connort, hogy megmentse az életét a halálosztótól, fél kézzel vezet, fél kézzel az ülésbe szorítja a nőt, miközben elmagyarázza, hogy ki az ellenségük - párhuzamos vágásokkal az üldözés külső jeleneteire."
Ez thriller.

"A Terminatorban a főhősök élete szinte folyamatosan veszélyben forog, amikor nem, akkor azért, mert van egy szusszanásuk két életveszély között. "
Ez is tisztán thriller.

"A Terminatorban feszültségfokozó narratíva van"
Dettó.

Azt elfogadom, hogy Cameron az Avatarban nem sokat pepecselt az információátadás dramatizálásával, és ez számonkérhető a szkripten. Viszont az indiánwestern alműfaja épp arról szól, hogy a bennszülöttek, mint természeti nép sokkal kifinomultabbak, mint a gyarmatosító fehérek, így a a skalpolást meg a vadságot felesleges hiányolni, mert ennek a szubzsánernek ez nem sajátja.
Magányos lelövés nem rémlik, viszont elég keményen ledózerolják a navik szent helyét, ami az indiánwesternek egyik állandó motívuma, ha jól emlékszem, némi népirtással kombinálva, ami szintén alapkellék.
Azt mondják a film elején azt mondják gyarmatosítók, hogy a bennszülöttek vadállatok, közben meg nem. Hol itt a hiba?
A főgenyó katona és a főhős filmvégi összecsapása egyértelműen betölti a végső párbaj szerepét.
A kenyértörés az emberekkel, a szent hely leigázása, majd a főhős kiközösítése a törzsből mintha a cselekmény kb. kétharmadánál bekövetkezne, ezután kell visszaszereznie a navik bizalmát, így ezt a problémádat nem igazán értem.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2011.03.24. 11:58:11

@algi: "Oh, Steven!"

Sepinek van igaza, de ettől függetlenül is ez a vita csodásan bizonyítja, mennyire értelmetlenek és túlértékeltek a mostanában annyira trendi és "megkerülhetetlen" forgatókönyvírási főmegmondások, különös tekintettel a Nagy Varázsszavakra. :)

algi 2011.03.24. 12:36:56

@sep: Tudod, mit? Menjünk végig egyenként.

Az nem a thriller jellegzetessége, hogy az expozíció nem egy semmitmondó párbeszéd, hanem egy izgalmas jelenet szerves része kell legyen.

Az nem a thriller jellegzetessége, hogy a hullámvölgyeknek minél mélyebbeknek kell lennie. (És az isten szerelmére, az annyira triviális, hogy erre talán nincs is szabály: a legmélyebb hullámvölgyből, amikor visszajön a karakter, azt MUTASD MEG az ég szerelmére!)

Az nem a thriller jellegzetessége, hogy egy filmben feszültség van. A drámai feszültség a hagyományos hollywoodi forgatókönyvírás alfája és omegája. Hogy csinálsz olyan romantikus filmet, amiben nincs feszültség? Hogy csinálsz olyan westernt, amiben nincs feszültség? Nem lehet.

Azt meg ugye nem gondolod komolyan, hogy azért ilyen primitív a forgatókönyve, mert műgonddal lemásolt egy klasszikus zsánert. Könyörgöm! Ez már nagyon nyakatekert érv. De tudod, mit? Elfogadom. Csak az a baj, hogy a többiek, akik ezt csinálják (Coenék, Raimi stb.) ezzel együtt is élvezhető filmeket csinálnak.

És tényleg nem érted a problémámat? Mármint: komolyan neked bejött a forgatókönyv? Vagy csak úgy véled, hogy az elméleti matek szerint minden a helyén volt, úgyhogy biztos jónak kellett lennie? Akkor mondok egyetlen aprócska problémát: nem láttuk, hogy hogyan állt talpra a nagy hullámvölgyből! Biztos már nagyon unta Cameron a sok sárkányosdit, azért hagyta ki a nagy sárkány betörését. De egyébként én is untam volna, így viszont becsapva éreztem magam. Vagy ezt komolyan katartikus élménynek szánta, amikor feltűnt a kivágott jelenet után a sárkányt lovagolva?

Gyakorlatilag nincs olyan része a filmnek, aminek jó lenne a dramaturgiája.

algi 2011.03.24. 12:38:54

@Orosdy Dániel: Értem, tehát ez egy izgalmas, magávalragadó film volt, és azért nincs igazam, mert ismerek egy vagy két szakkifejezést, amivel kommunikálni tudom egy-két problémámat?

Várj csak! Nekem is van egy ütős érvem: Nekem van igazam. Ebből is látszik, hogy mennyire túlértékeltek ezek a túlhájpolt filmek, amiket annyira divatos szeretni, miközben 0 érték van bennük.

algi 2011.03.24. 12:45:24

Na, jó, feladom, srácok. Ahol arról van szó, hogy az Avatar egy olyan művészi alkotás, amely a hollywoodi módszerek felett áll, és ezért nem tartja be azokat, ott én inkább nem vitatkozom filmekről.

sep · http://prizmafolyoirat.com/ 2011.03.24. 13:06:06

@algi: ezt itt nem állította senki. Azt sem állította senki, hogy az Avatar forgatókönyve hibátlan lenne, csak azt, hogy az "elfelejtett forgatókönyvet írni" az enyhe túlzás.
Mikor klasszikus forgatókönyvírói fogásokat kérsz számon az Avataron - amiket valamilyen oknál fogva kőbe vésett szabályokként fogsz fel - akkor elfeledkezel arról, hogy ez nem a klasszikus Hollywood, ugyanis akkor még nem igazán létezett olyan film, aminek elemi lényege, hogy minden aspektusát a látványnak rendeli alá. Az Avatar pedig ilyen film - ebből a szempontból napjainkban még csak nem is egyedülálló -, aminek a dramaturgiája egy az egyben alárendelődik a látványnak,így eleve nem indíthat egy ütős akciójelenettel, mert azzal már az első tízpercben ellőné a puskaporának nagyrészét. A feszültségkeltés itt abból áll, hogy Cameron arra apellál, hogy te, mint néző, várod a következő eyecandy-t - és ezt jó érzékkel késlelteti is.
Abból a szempontból, hogy az Avatar egy, a tisztán technikai újításoknak mindent alárendelő mozi, a dramaturgiájával semmi baj sincs, ahogy azzal sem, hogy nagyrészt alibinek használ egy műfaji narratívát. Ha valami harmincas évekbeli westernről lenne szó, talán állnának az érveid - ha kizárjuk azt az eshetőséget, hogy létezik olyan, hogy műfajdekonstrukció, ami éppen az ilyen szabályok megszegésén alapszik - de az Avatar nem egy harmincas években készült western, csak te próbálod beleszuszakolni egy olyan rendszerbe, amiben nem reflektál a médium változásnak és a történetmondás módosulásainak összefüggéseire.
Ha a látványnak alárendelt filmként tekintesz rá, a sárkányos visszatérés kihagyása is határozott dramaturgia döntés, ami azt szolgálja, hogy még kielégületlenebbül várd a végső kurvanagy finálét. Oldschool forgatókönyvben ez lehet, hogy hiba, itt logikusan fakad mindabból, amit fentebb leírtam.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2011.03.24. 13:14:55

@algi: Mindig elfelejtem, hogy annak van igaza, aki hisztizik, ó én balga. :) Mint a Sanyi megjegyzésére adott válaszom is jelzi, nem tartom jónak az Avatar forgatókönyvét, a filmnaplóban konkrétan le is húztam a filmet. A szakkifejezéseket én is ismerem, csak éppen nem gondolom, hogy az ezekkel való bűvészkedés különösebben sokat jelentene. (A műfajismeret annál inkább, ld. Sepi kommentjeit.)
Az ütős érvedben akkor lenne irónia, ha nem tudtunk volna érveket felhozni a véleményünk mellett, de -- sajnos -- tudtunk. Szerintem egyikünk sem gondolja, hogy az Avatar nem túlhájpolt és túlértékelt film, de ettől még nem kell kötelező jelleggel úgy gondolnunk, hogy "Cameron elfelejtett forgatókönyvet írni" és minden szar, ami ezzel a filmmel kapcsolatos.

Ami a hollywoodi módszerekkel kapcsolatos víziódat illeti, erre nehéz bármit is mondani, mert nem sok köze van ahhoz, amiről eddig szó volt, de sebaj. Ha ettől jobban érzed magad: az Avatar monnyonle! :D

Csövi.

2011.03.24. 13:22:46

a forgatókönyvvel nekem is vannak problémáim, nagyrészt algi-val értek egyet.

hiába volt hosszú a film, mindent a 3D-nek rendelt alá, de a karakterek hátteréről, motivációról semmit nem mondott. egyszerűen nehéz volt főhőssel azonosulni, gyakorlatilag csak a látvánnyal lehetett. viszont ha lemegyek a Szent István parkba, akkor is szép képeket látok magam előtt 3D-ben.

ezért sem fogom letölteni a filmet, mint fájlmegosztó előtt ragadt közönség. minek is tenném?

jó dolog a 3D, de ennyire öncélúan, a forgatókönyvet gyakorlatilag mellőze alkalmazni már kicsit "gáz".
süti beállítások módosítása