Filmvilág blog

Játsz/ma

Tévéajánló ma estére

2009. szeptember 14. - filmvilág

The Game - amerikai, 1997. Rendezte David Fincher. Szereplők: Michael Douglas (Nicholas Van Orton), Sean Penn (Conrad Van Orton), Deborah Kara Unger (Christine). 128 perc
Vetítik: Viasat3 - 21:00


Mizantróp milliomos negyvennyolcadik születésnapjára készül. Baljós dátum, ennyi idős volt apja is, amikor szerény castellója ormáról a mélybe vetette magát. Így aztán érthető, ha ünnepi vacsoráját, bigmac és másnapos muffin, a lehető legexkluzívabb társaságban óhajtja elfogyasztani, egymagában. Ha hagynák. Súlytalan életét hamarosan elsodorja a játék, amire öccse befizette a titokzatos CRS társaságnál. Már az antré is kedves: a kastélykertben kificamodott tagokkal bohócarcú bábu hever, rajta apa hálókabátja, amiben azon a végzetes napon elszállt a felhők közé. A bábu szájában kulcs, CRS felirattal. Az élvekbe vont mágnás még nem sejtheti, kapóra jön majd, amikor egy álkór-ház sötét alagsorából kell menekülnie egy álpincérnővel egy mozdulni nem akaró ál-liftben. De a szép lassan eldurvuló játék hamarosan kiműveli: a balsorsban kulcsfontosságúak a finom részletek, egy ablaktekerő kurbli, egy olvasólámpa füstölgő árcédulája életet menthet. Hogy miképpen, azt nem volna ildomos idejekorán elfecsegni.


Elég legyen annyi, annak az izgalmas kirakósjátéknak a hívei, amelyet Fincher a Hetedikben, a forgatókönyvíró Ferris A hálózat csapdájában mesterfokon játszott, most sem fognak csalódni. Talán még azok sem, akik Borges fantasztikus sorsnovelláit tartják a kalandjáték magasiskolájának. Akár A babilóniai sorsjátékban, a forgandó szerencse itt is a gőg tompasága ellen dolgozik, az összeomlásban ott a felemelkedés: „Voltam prokonzul, mint mindenki Babiloniában, s mint mindenki, rabszolga; ismertem a hatalmat, az elnyomatást, a börtönt.” C’est la vie, mondanánk, így kerek, csakhát az élet cseppet sem hasonlít a babilóniai sorsjátékra, a milliomos talán még ébredhetne vagyonából kiforgatva egy poros mexikói temetőben, a vizeshátú peón azonban a legritkább esetben találja magát reggelre kelve baldachinos ágyban. Életfogytig, belebutulásig daráljuk a szerepünket, a sors nem forog. Most két órában eljátszhatunk a gondolattal, hogy mégis.

Schubert Gusztáv

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr491380756

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2009.09.14. 17:21:46

Ez a film fantasztikus, izgalmas, handulatos. A vége pedig totális meglepetés

Beyonder 2009.09.14. 20:40:22

@koimbra: Nekem speciel pont a vége nem tetszik: (SPOILER)az még oké, hogy kisakkozzák, hogy ugrani fog, de hogy még azt is pont ki tudják találni, hogy honnan, az elég abszurd. Igaz, az addigi történések sem kevésbé hihetetlenek.
süti beállítások módosítása