A misszió - Halott üzlet

2019. február 04. 20:21 - Huber Zoltán

Eltűntnek nyilvánítva

the-mission2.jpg

Cheung foh (Mission) - hongkongi, 1999. Rendezte: Johnnie To. Írta: Nai-Hoi Yau. Kép: Siu-keung Cheng. Zene: Chi Wing Chung. Szereplők: Anthony Wong Chau-Sang, Francis Ng, Jackie Chung-yin Lui, Suet Lam, Simon Yam. 84 perc.

Ha tényleg olyan jó ez a film, miért nem hallottam eddig róla?

Johnnie To a hongkongi mozi John Woo utáni korszakának kulcsfigurája, a golyózáporos akcióballadák izgalmas megújítója. Ez a meghatározás persze legalább annyira leegyszerűsítő, mint egyenlőségjelet tenni a hongkongi filmgyártás és a heroic bloodshed közé, de a globális piacon kétségtelenül To izgalmas akciófilmes dekonstrukciói keltenek feltűnést. Bár a hazájában producerként is megkerülhetetlen rendező számos műfajban alkot, a nyugati közönség nyilvánvalóan az impozáns filmográfia exportképesnek gondolt töredékével találkozhat csak.

A kizárólag hivatalos csatornákon tájékozódó magyar néző a nívós fesztiválokon futó akciófilmes részhalmaz piciny szeletéből kaphatott csak ízelítőt. Egyetlen DVD-megjelenést leszámítva (Száműzöttek) To csúcsművei a Titanic programjában szerepeltek, illetve néha napján a hazai kábeltévéken is elcsíphető néhány filmje. A Mission nemzetközi címen futó, hol egy borzongatóan tékás szókapcsolattal (A misszió - Halott üzlet), hol egyszerű tükörfordítással (Küldetés) magyarított To-alapvetés eddig sajnos kikerült a honi szórásból.

A film relatív ismeretlensége nemcsak azért sajnálatos, mert a rendezői életmű és a hongkongi mozi csillogó gyöngyszeméről van szó. A Küldetés mindezektől függetlenül is rendkívül izgalmas műfaji kísérlet, tipikusan az a film, amit egyszer majd felfedez magának a Criterion Collection vagy más nívós, hiánypótlásra szakosodott forgalmazó. Aki nem várna erre, de megnézné a filmet, kantoni nyelven és angol felirattal jelenleg itt megteheti.

the-mission1.jpg
.
Oké, de miről is szól pontosan a film?

A Küldetés szándékoltan minimalista, visszafogott és szófukar film, így a története is nagyjából öt mondatban összefoglalható. A triád egyik főnökét megpróbálják megölni, ezért a védelmére testőröket fogad. Az öt férfi csendben végzi az alapvetően unalmas munkát, de a monoton megfigyeléseket és várakozásokat néha váratlan tűzpárbajok szakítják meg. Mikor kiderül, ki áll a merényletek hátterében, leszámolnak az ellenséggel. Mindenki menne a maga útjára, de utoljára rendezniük kell még egy kellemetlen ügyet. Egymás között.

A poént azért ne lőjük le… Szerepel benne valaki, akit érdemes kiemelni?

To filmjében valódi szupersztárok szerepelnek, igaz, a felbukkanó hongkongi színészóriások felénk kevéssé ismertek. Az egyes számú testőr (Curtis, alias Jég) szerepében Anthony Wong brillírozik, eszköztelen játékával most is hibátlanul kelti életre a látszólag passzív és egykedvű, ám valójában nagyon is ellentmondásos karaktert.

Wong elképesztően rutinos színész, a híres adatbázis szerint épp 206 (!) filmnél jár, de a hongkongi mozi akár csak felületes követői a többiket is láthatták már máshol. Francis Ng, Suet Lam és Roy Cheung szintén sokat foglalkoztatott arcok, de ennek ellenére a Küldetés egyáltalán nem az a film, amit a színészek miatt választ az ember. Itt most tényleg Johnnie To különleges rendezői megoldásai jelentik a fő attrakciót.

the-mission.jpg

Még mindig nem vagyok meggyőződve róla, hogy ezt a filmet nekem látnom kell. Valami egyéb érv?

Johnnie To az ezredforduló környékén producerként és rendezőként is friss vért pumpált az elfáradó hongkongi akciófilmbe. A Küldetés John Woo nagyívű tragikus férfibarátságait és Ringo Lam karcosabb, földszagú naturalizmusát is továbbviszi, de a rendező közben egészen új utakat jár be. A túlhabzó, operás erőszakszekvenciák helyett izzó feszültségbe merevedő statikus párbajokat rendez, a köréjük kanyarított filmet pedig csendes, monoton és néhol szinte teljesen eseménytelen epizódokból pakolja össze.

A figurák mintha terepasztalon mozgatott merev ólomkatonák lennének, a kamera lassan mozogva vagy mozdulatlanságba dermedve pásztázza őket. To gyakran egyetlen képbe komponálja az adott jelenet összes szereplőjét, a férfiak mindig felesleges mozdulatok és szavak nélkül teszik a dolgukat. E rendezői módszer zseniális csúcspontja az irodában unatkozó testőrök papírgalacsinos focizása, illetve a film ikonikus plázás összecsapása. A rideg fényekben fürdő rezzenéstelen tűzpárbaj túlzás nélkül az egyik legjobb akciójelenet, ami valaha vászonra kerül.

A Küldetés papíron szembe megy mindazokkal az előítéletekkel, amiket az akciófilmekkel kapcsolatban szokás emlegetni. A film hosszúra nyújtott, lassú jelenetekből és pillanatnyi kitörésekben tetőző diorámákból áll össze, és a visszafogottságból kovácsol erényt. To tudatosan dekonstruálja a vérzivataros hongkongi fegyverbalettet, majd a precízen átszelektált alkotóelemekből valami ismerőset, de mégis újat épít. A Küldetés egyszerre idézi Akira Kurosawa szamurájait és Takeshi Kitano zen yakuzáit, de ezer szállal kapcsolódik a heroic bloodshed nemes hagyományaihoz.

A tizennyolc nap alatt, uzsonnapénzből készült film szenvtelen minimalizmusa kezdetben elbizonytalaníthatja a nézőt. Az olcsó szintire komponált filmzene egyszerre működik vaskos viccként és a kéretlen dallamtapadást garantáló, végtelenül hatékony aláfestésként. A film szikár formája látszólag esetleges, ám To éppen ezzel húzza be a nézőt a nagy elbeszélői csapdába. A homályban hagyott vagy sokáig visszatartott információk, a látszólagos eseménytelenség az utolsó felvonásban többszörösen kifizetődik.

Az első egy óra lezárt történetszála után az utolsó huszonöt perc új bonyodalma teljesen új fénytörésbe helyezi a finom gesztusokkal kommunikáló férfiközösséget. Az addig egyszerűnek tűnő sztori összetetté válik, a felszínesnek ítélt karakterek komoly mélységekkel gazdagodnak, a film minden addigi eleme helyre kerül. To nem von le semmiféle erkölcsi tanulságot, nem jutalmazza vagy bünteti hőseit. Duplán elvégzik a küldetést, és a film végén a főhős egy apró mosolyt is megenged magának. Ez bizony jó mulatság, férfimunka volt.

the-mission3.jpg

Tegyük fel, hogy megnéztem, és tetszett. Következő lépésnek mit ajánlasz?

Ha valaki bővebben is érdeklődik a filmcézár eklektikus és izgalmas munkássága iránt, az kezdésnek mindenképpen lapozza fel a Filmvilágban Varró Attila hiánypótló To-portréját. Johnnie To burjánzó életműve számos gyöngyszemet tartogat, az akciófilmes vonalon maradva érdemes rögtön egy 2012-es darabot elővenni. A Drogháború elegáns műfaji gyöngyszem, amit az ingerelárasztásos hollywoodi akciófilmeken szocializálódott, a hongkongi vonallal még ismerkedő kezdők is élvezettel fogyaszthatnak.

A film összetettebb, realisztikusabb története remekül passzol To takarékos rendezői stílusához. A különös hangulatú leszámolások méregerős képekbe sűrűsödnek, a feszes bűndráma valósággal átrobog a nézőn. A szembenálló felek a felesleges fecsegés helyett itt is a végzetük ellen hadakoznak, de az ólomba áztatott végkifejletet természetesen ezúttal sem kerülhetik el.

A Quentin Tarantino által is méltatott Election inkább a szövevényes politikai thrillerekhez áll közelebb. A Keresztapa és a Kártyavár rajongói dörzsölhetik a tenyerüket, a szinte teljesen akciómentes karakterdráma az új maffiafőnök felemelkedését követi nyomon. A film a hatalomért vívott harc allegóriájaként is nézhető, a sötét játszmák az erkölcsi kódok és hagyományok eltűnéséről mesélnek.

Némileg hasonló húrokat pendít meg a jelképes áron még mindig beszerezhető, már említett Száműzöttek is. A kényszerű együttlétben egymásnak feszülő gengszterek csendes leszámolása a régi férfibarátság vérbe és könnybe mártott költői állapotrajza. Aki pedig a fentieknél valami harsányabb és morbidabb filmre kíváncsi, az Őrült nyomozó bizarr akcióthrillerével próbálkozhat. Az itt sorolt filmek egytől-egyig pompás kapudrogok, akár To életművébe, akár a hongkongi akciófilmek fantasztikus világába szeretnénk alámerülni.

1 komment

Az Egy nap a legjobb a magyar kritikusok szerint

2019. február 01. 16:55 - filmvilág

egy_nap.jpg

57. alkalommal adták át a Magyar Filmkritikusok Díját az előző év legjobbnak ítélt teljesítményeiért.
Az elismerésekről a Magyar Újságírók Országos Szövetsége film- és tévékritikus szakosztálya és a Magyar Filmművészek Szövetsége filmkritikus szakosztálya döntött.

  • B. Nagy László-fődíj: Egy nap
  • Legjobb rendező: Kenyeres Bálint (Tegnap)
  • Legjobb kisjátékfilm: Ostrom (Kovács István)
  • Legjobb dokumentumfilm: Könnyű leckék (Zurbó Dorottya)
  • Legjobb animációs film: Sellők és rinocéroszok (Traub Viktória)
  • Legjobb forgatókönyv: Remélem legközelebb sikerül meghalnod (Schwechtje Mihály)
  • Legjobb első film: Remélem legközelebb sikerül meghalnod (Schwechtje Mihály)
  • Operatőri díj: Máthé Tibor (A hentes, a kurva és a félszemű)
  • Legjobb női főszereplő: Szamosi Zsófia (Egy nap)
  • Legjobb férfi főszereplő: Hegedűs D. Géza (A hentes, a kurva és a félszemű)
  • Legjobb női epizódalakítás: Monori Lili (Rossz versek)
  • Legjobb férfi epizódalakítás: Kovács Zsolt (Rossz versek)
  • Legjobb vágás: Tálas Zsófia (Rossz versek)
  • Legjobb látványterv: Rajk László (Napszállta)
  • Legjobb filmzene: Melis László (Napszállta, A rossz árnyék, És a halottak újra énekelnek...)
  • Legjobb tévésorozat: Aranyélet
  • Különdíj: Ruben Brandt, a gyűjtő (Milorad Krstic)
  • Életműdíj: Ragályi Elemér operatőr
Szólj hozzá!

Itt a februári Filmvilág!

2019. február 01. 12:07 - filmvilág

1902.jpgMAGYAR MŰHELY
Hiába ígéri a film a festménnyel szemben a testiség tökéletes illúzióját, ennek az illúziónak komoly véráldozata van, az optikai rendszer radikálisan anyagtalanítja a testképet, „kiszívja” és élőhalottként termeli újra. A filmművészet időnként mégis szembesít azzal, hogy túlságosan higiénikus képet alkotunk saját magunkról.

Vincze Teréz: „Tízezer nap fényében” (Kósa Ferenc 1937-2018)
Szekfü András: A mécsestől a filmkameráig (Beszélgetés Kósa Ferenccel)
Kovács Ilona: A magyar Casanova (Magyar Pantheon: Deésy Alfréd)
Szíjártó Imre: Húsz év háború (Kovács István: Ostrom; Csuja László: Kilenc hónap háború)

TESTKÉPEINK
Nemes Z. Márió: A kép vérre szomjazik (Testkép a filmvásznon)
Zalán Márk: Testek és lelkek (Új raj: Małgorzata Szumowska)
Varga Zoltán: A vágy rebellisei (Jan Švankmajer-portré – 3. rész)

A HELY SZELLEME
A magyar film minden korszakából megtaláljuk azokat a látványban, miliőrajzban erős alkotásokat, amelyek megtestesítik a kor szellemét. A fiatal magyar filmeseknek is nagy erőssége az alapos helyszínelés képessége. Filmjeik jól tükrözik mai közérzetünket: fogy a szabadidőnk, szűkül a privát szféránk, személyes terünket mindinkább bekebelezi a külvilág.

Czirják Pál: Van térerő? (Színterek a kortárs magyar filmben)
Andorka György: Akció-redukció (Zárt helyszínek dramaturgiája)
Varró Attila: Gép a szellemben (Gyilkos házak

MENNYEI ÜDVÖZLET
A kereszténységre reflektáló kortárs szerzői filmek legtöbbje égetően hétköznapi problémák mélyére hatol. A Magdolna nővérek (Peter Mullan, 2002), a Requiem egy lányért (Hans-Christian Schmid, 2006), a Dombokon túl (Cristian Mungiu, 2012) és a Keresztút (2014) objektív realista stílusban elbeszélt, ítélkezést mellőző passiótörténetek.

Szabó Ádám: Itt, a Földön (Kortárs európai vallásdrámák)
Gelencsér Gábor: Graphic Noir (Will Eisner: Szerződés Istennel)
Benke Attila: Atya, fiú, világűr (Pálfi György: Az Úr hangja)

FESZTIVÁL
Barkóczi Janka: Kairosz gyermekei (Amszterdam)

KRITIKA
Pályi András: Az álmok tűzfészke (Paweł Pawlikowski: Hidegháború)
Vágvölgyi B. András: Odessa Blue (Radu Jude: „Bánom is én, ha elítél az utókor”)
Takács Ferenc: Háttér – előtér (Jorgosz Lanthimosz: A kedvenc)
Varró Attila: Kiszínezve (Raúl de la Fuente – Damian Nenow: Még egy nap élet)

STREAMLINE MOZI
Árva Márton: Történelem a cselédszobából (Alfonso Cuarón: Roma)
Roboz Gábor: Farkas, ember (Jeremy Saulnier: Hold the Dark)

A címlapon: Paweł Pawlikowski: Hidegháború (Tomasz Kot és Joanna Kulig) – A Mozinet februári bemutatója

Szólj hozzá!

Nyerj jegyet a Cinema Niche következő vetítésére!

2019. január 30. 19:24 - filmvilág

Jia Zhangke: A Touch of Sin

a_touch_of_sin3.JPG

Február 3-án és 4-én este a Bem moziban Jia Zhangke A Touch of Sin (Egy kis bűn) című filmjével folytatódik a Cinema Niche vetítéssorozata. A kortárs kínai film egyik legfontosabb alkotójának társadalomkritikus, markánsan egyedi hangvételű műve 2013-ban elnyerte Cannes-ban a legjobb forgatókönyv díját.

Jia Zhangke filmjében a kínai társadalom keresztmetszetét szövi egybe az ország négy sarkából (és négy bűnügyi hírből) kiindulva. Filmje egy hátborzongató nyomozás a kínai gazdasági csoda sötét oldaláról és annak brutális hatásáról a hierarchia alján élőkre. Egy olyan világról szól, ahol a kisemmizetteknek nincs más választása, mint erővel ellenszegülni az elnyomásnak.

A film magyar felirattal látható, és minden jegy mellé jár egy filmhez kapcsolódó meglepetéskiadvány.     

Tovább
Szólj hozzá!

Dušan Makavejev - Bizarr szentség

2019. január 29. 16:03 - filmvilág

makavejev.jpg

A filmes gondolkodást forradalmasító Dušan Makavejev szerb rendező 87 éves korában elhunyt. A Filmvilágban még 1990 augusztusában megjelent portréval emlékezünk meg róla.

A holt és eleven test a Makavejev-filmek kitüntetett tárgya. Felfedezésre váró terep, amit birtokba kell venni: ízlelni, harapni, simogatni, ütni vagy csókolni kell. Ahogy tetszik! 

Málló, oszló holttestek, formátlan koponyák, egymásra dobált hullák. Valaki finnyásán megfog egy szörnyűséges testroncsot, másvalaki a halottakon épen maradt egyenruha zsebeiben kutat. Német tisztek és civilruhás férfiak a felnyitott katýni tömegsír szélén bóklásznak, exhumált tetemeket vizsgálnak – közönyös, rutinos mozdulatokkal. Kétszer látjuk ezt a jelenetet Dušan Makavejev filmjében, a Sweet Movie-ban. Két képfoszlány abból a német híradóból, amely először mutatta be – még a második világháború idején – a katýni tömegsírt. Manapság, amikor a szovjet államfő elismerte, hogy a lengyel tisztek legyilkolása az NKVD kétes hírnevét öregbíti (bár felelősségről és erkölcsi teherről valamilyen oknál fogva nem beszélt), szóval most, amikor hivatalosan is tudjuk, hogy az a bizonyos 1943-as német propagandafilm nem hazudott, s valóban szovjetek lőtték tarkón a lengyel tiszteket, talán kevésbé döbbenünk meg Makavejev azon gesztusán (a)hogy, felhasználja ezeket a képsorokat? Borzongatóak a felvételek, s azok is lesznek mindaddig, amíg kiszolgáltatottságunkat és tehetetlenségünket kínzó élményként éljük meg. Amíg teher a sors, és nehéz a súlytalanság. Mert mivé lesz az ember? – orvul lelőtt tetemmé, bomló húscafattá, amit titokban elkaparnak, majd, ismét titokban kikaparnak és undorodva lökdösnek. A szétszórt koponyák, a rendetlen csonthalmok, a katonaköpenyekből előkerült családi fotók és használati tárgyak úgy vetülnek egymásra, mintha egy zavarodott elme kollázsai lennének. A „porból lettünk, s porrá leszünk” költői képe a Sweet Movie-ban vad realitássá, valós képpé válik. Különösen kegyetlen képpé, ami – éppen az exhumálás bemutatásával – a halál utáni mély sötétséget is felszakítja.

Tovább
Szólj hozzá!

Facebook-cenzorok és neonácik - Indul Budapest legjobb dokufesztje

2019. január 28. 08:08 - filmvilág

 cleaners-sundance-2.jpg

Január 28. és február 3. között 5. alkalommal rendezik meg a BIDF-et, a Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivált a Cinema City Aréna moziban. Mi már láttuk a versenyprogram javát, és olyan filmeket ajánlunk, amelyek garantáltan nem okoznak majd csalódást.

Tisztogatók 
Vetítések: 01.28 19:00; 01.30 13:15; 01.31 11:15; 02.02 21:00

Kevés aktuálisabb téma van jelenleg, mint a közösségi média erősen ellentmondásos hatása a szólásszabadságra és úgy általában a világ sorsára. A tartalomszolgáltatással foglalkozó tech-cégek vezetői sokáig azzal érveltek, ők csak a vasat adják az egészhez, a platformot, a vázat, de arról már nem ők tehetnek, hogy a feltöltött/megosztott tartalmak mifélék. Bár a Brexit, Trump vagy a rohingyák ellen elkövetett szörnyűségek után ez az álláspont nyilván nem tartható többé, a mai napig nem tudjuk biztosan, hogyan is működik a közösségi média (ön)cenzúrája. E tech-cégek ma már a világ legnagyobb hírszerkesztőségei, mégsem transzparensek. Nem árulják el, miféle alapelvek és módszerek segítségével szűrik a tartalmakat, kik és hogyan dolgoznak ezen a területen és úgy egyáltalán, pontosan mi alapján döntenek. 

A Tisztogatók címet kapott, igen felkavaró és fontos dokumentumfilmjükkel a német Hans Block és Moritz Riesewieck egyenesen a kérdéskör közepébe trafáltak. A Fülöp-szigetek fővárosában, Manilában több százan foglalkoznak a felkerülő tartalmak szűrésével. A rejtélyes cég hivatalosan ugyan nem a Facebook alá tartozik, és a megszólalók gyakran az arcukat sem merik vállalni, az elhangzottak alapján egyértelmű, ezek a fiatalok tisztítják a közösségi oldalakat a nemkívánatos tartalmaktól. Ami elvben akár jól is hangozhatna, csak épp az a hatalmas probléma vele, hogy tulajdonképp ők maguk döntik el, mi pontosan a nemkívánatos tartalom. 

Tovább
1 komment

Spielberg bárkája - Kertész Imre a Schindler listájáról

2019. január 26. 11:49 - filmvilág

schindlerlist5.jpg

Január 27-én vasárnap, a holokauszt nemzetközi emléknapján újra a mozikba kerül Steven Spielberg Oscar-díjas klasszikusa, digitálisan felújítva, a rendező bevezetőjével. A bemutató apropójából újraközöljük azt a beszélgetést, ami a Filmvilág 1994. áprilisi számában jelent meg.

Lehet-e a holocaustról hollywoodi filmet forgatni? A Schindler bárkája nyomán készült film botrány, hazugság, vagy ellenkezőleg, nemes és hatásos tett a gyűlölet elleni harcban? Kertész Imre, Balassa Péter, Szilágyi Ákos és Kovács András Bálint beszélget Steven Spielberg filmjéről. 

 Vágjunk a közepébe: Spielberg filmje számomra azt sugallja, hogy a holocaust borzalmai humanizálhatók az emberi jóság által. A humanizálást úgy értsék, hogy az nemcsak túlélhetővé, hanem akár elviselhetővé is teszi a népirtást. Vagyis bármely nagy kollektivista rendszer, amely arra rendezkedik be, hogy bizonyos ideológiák alapján emberek életét tömegesen elvegye, emberibbé tehető, bizonyos értelemben hatástalanítható azáltal, hogy szembeszegezzük vele az emberi jóságot. 

Kertész Imre: Szerintem a rendező őszinte filmjét láttuk: ennek a rendezőnek őszintén nincs fogalma arról, hogy mi történt. Vannak bizonyos témák, amelyekre jogosítványt kellene adni, nem lenne szabad mindenkinek mindenről filmet csinálnia. Ez a film mélységes tudatlanságról árulkodik. Spielberg nem tudja, hogy a holocausttal összedőlt az európai civilizáció. Azt persze nem állítom, hogy nem lehet filmet csinálni arról, hogy megmenekült 1100 zsidó, vagy hogy volt egy jó ember, aki megmentette őket, de ez nem változtat azon, hogy összedőlt a világ. Spielberg viszont olyan filmet csinált, amely azt mondja: lám-lám, nagyon sok aljasság történt, sok gonosz ember volt, de egy jó ember megmentett 1100 zsidót – holott a filmnek arról kellett volna szólnia, hogy összedőlt a világ, ennek ellenére megmenekült 1100 zsidó. 

Tovább
17 komment