
Újabban szkeccskomikusok, szitkomszínészek és youtuberek avanzsálnak horroristává. Mi áll a trend mögött?
Tanulmányok sokasága szól arról, hogy bár a horror és a humor céljai látszólag ellentétesek (az egyik borzongást, a másik nevetést akar kiváltani), ha a műfaji skálát körként képzeljük el, akkor ez a két végpont valójában összeér – vagy ahogy Robert Bloch, a Psycho szerzője fogalmazott: „a komédia és a horror ugyanannak az éremnek a két oldala.” Ugyanaz a mechanizmus működteti őket, feszültséget építenek az ismeretlennel, a váratlannal, a normától eltérővel való találkozásból, amely a vígjátékban a nevetéssel, a horrorban pedig a fenyegetés megszűnését követő fizikai és érzelmi felszabadulással oldódik fel. Vagyis mindkettő zsigeri zsáner: hasonló fiziológiai reakciókat váltanak ki a nézőkből: fokozott szívverés, szapora légzés, adrenalinlöket. Innen nézve nem is olyan meglepő, hogy több rendezőnek is sikerült kielégítő módon összehangolnia ezt a két minőséget (például Peter Jacksonnak, Sam Raiminek, Joe Dantenak vagy Edgar Wrightnak), az utóbbi években azonban egy új trendet figyelhetünk meg: szkeccskomikusok, szitkomszínészek és youtuberek avanzsálnak horroristává.
Ez a jelenség sem teljesen friss: a pályáját stand-up komikusként indító Bobcat Goldthwait 2013-ben rendezte meg első horrorfilmjét Willow Creek címmel, a havervígjátékok mestere, Kevin Smith is ekkoriban próbálta ki magát a műfajban az Agyarral, az Ananász expressz című stonerkomédia direktora, David Gordon Green pedig azóta levezényelt egy új Halloween-trilógiát és rebootolta Az ördögűzőt is. Jordan Peele (Tűnj el!, Mi), Zach Cregger (Barbár, Fegyverek), John Krasinski (Hang nélkül) és a Philippou testvérek (Beszélj hozzám!, Hozd vissza őt) pályamódosítása még váratlanabbnak tűnhet, de ha jobban megvizsgáljuk az előéletüket, mindegyikük esetében logikus ez a fejlemény.


FILM ÉS RENDSZERVÁLTÁS

