Úgy tartják, a filmkritikusok olyanok, mint a nőgyógyászok: ott keresik a problémát, ahol más az örömet. Az év végi listázásnál ettől azonban nem kell tartani, ugyanis ez a modulálatlan, nettó laudáció ideje. Az Élősködők kivételével olyan alkotásokra fókuszálok, amelyeket jellemzően elkerült a nemzetközi hype-cunami, ugyanakkor több mint érdemesek a figyelemre.
Mozikban a harmadik Star Wars-trilógia befejező epizódja, és ha már az előző kettőről megemlékeztünk egy-egy külön adásban, akkor a Skywalker korát sem hagyhattuk ki. Utána a Mandalorian szóba kerül, majd a végén, az új rovatunk keretében kielemezzük a frissen újranézett, idén 25 éves Féktelenült. Az adásból kiderül többek közt, hogy:
Közreműködők: Varga Dénes, Huber Zoltán, Baski Sándor.
A Filmvilág támogatói számára készített bónuszpodcast, amelyben az Akik maradtak Oscar-esélyeit vitatjuk meg, itt hallgatható meg / tölthető le.
Mától egészen január 5-ig 66 film nézhető ingyenesen, online a Filmarchívum és a Filmalap jóvoltából.
Az ünnepek alatt a közönség ismét szabadon élvezheti a Filmarchívumban megőrzött és felújított filmkincsek karácsonyi csomagját: klasszikusokat és kultfilmeket, örök közönségkedvenceket és újrafelfedezésre váró értékeket. A 66 filmajándékot tartalmazó listán a hagyományokhoz híven jelen van minden filmtípus: játék- és dokumentumfilmek, rövidfilmek és animációk egyaránt.
Filmtörténeti utazást tehetünk az első Magyarországon forgatott filmfelvételektől (Lumière felvételek 1896 Budapestjéről) a némafilmeken és háború előtti vígjátékokon át a hetvenes évek Balázs Béla Stúdióban készült avantgárd kísérleti filmjeiig. A válogatásból a nyolcvanas évek emlékezetes sikerei, köztük a Dögkeselyű és az Egészséges erotika, valamint a kilencvenes évek kultfilmjei, a Roncsfilm és a Sose halunk meg sem maradtak ki.
December 14-én, 79 éves korában elhunyt Anna Karina, a francia új hullám emblematikus színésznője, a Bolond Pierrot, a Külön banda, az Éli az életét, Az asszony az asszony, az Alphaville vagy a Made in U.S.A. főszereplője. Ádám Péter írása Karina és Godard összefonódó szakmai és magánéleti kapcsolatát idézi fel.
Az Éli az életét emlékezetes jelenetében egy fiatalember könyvet tart maga elé, miközben Jean-Luc Godard – képen kívül – Edgar Allan Poe Az ovális arcképének utolsó bekezdését olvassa. A novellában egy ritka szépségű lány megismerkedik egy festővel, és hozzámegy feleségül. A festő szeretne valósághű portrét alkotni feleségéről, de mintha az imádott modelltől rabolná el az életet, amivel a képet ecsetvonásról ecsetvonásra felruházza (nem csoda, hogy az asszony a festmény elkészültének pillanatában holtan rogy össze). A felolvasás alatt mindvégig Anna Karinát látni; a színésznő pontosan úgy áll, forgatja fejét, mozog, rúzsozza magát a vakítóan fehér háttér előtt, mintha ő maga is modell volna. Okkal, hiszen a tragikus végű novella az ő filmbeli sorsát is előlegezi.
A beállítás sűrítetten foglalja magában annak a párkapcsolatnak a bonyolult drámaiságát, amely egyszerre volt ihletője és nyersanyaga a kritikusok és maga Godard által is „Karina-éveknek” nevezett időszaknak (a rendező ezen a címen gyűjtötte kötetbe azokat a cikkeit és filmkritikáit, amelyek 1960 és 1967 között jelentek meg a Les Cahiers du Cinémában). Ez az időszak, amely talán a legizgalmasabb és legtermékenyebb az egész godard-i életműben, A kis katonától a Made in U.S.A.-ig terjed.
Ha tényleg olyan jó ez a film, miért nem hallottam eddig róla?
Troy Duffy, a bostoni kékgalléros srác egy ideje már Los Angelesben dolgozott pultosként és kidobóként a J. Sloan’s nevű nyugat-hollywoodi kocsmában, plusz a The Brood nevű, haverjaiból álló rockbandában zenélt, amikor egy nap a műszakjából hazatérve azt látta, hogy egy drogdíler egy halott prostituáltat zsebel ki a lakásánál. Rettentően felháborította az eset (melyet a gyerekeit megfojtó Susan Smith ügyéhez és a ’84-es a San Ysidró-i McDonald’s-os mészárláshoz hasonlított), így – lévén pszichológusra nem volt pénze – munkaszünetekben számítógép elé ült, és 1996 végére befejezte a Testvérbosszú című kultmozi forgatókönyvét. Az elsőkönyves, iskolázatlan 25 éves fickót 1997 tavaszán nem más kereste fel ujjongva a krimóban, mint a nagy hatalmú Harvey Weinstein, azzal, hogy imádja a kéziratot és egy „lélekkel teli Ponyvaregény”-nek tartja. Innentől Duffy élete tündérmesébe illő… lehetett volna. Az egykori Miramax-társelnök 15 milliós büdzsével támogatta a maffiózókat tizedelő ír McManus fivérek (feketekabátos pisztolybajnokait Duffy magából és öccséből, a szintén zenész Taylorból gyúrta) isteni önbíráskodását, 300 ezres gázsit helyezett kilátásba felfedezettjének, akinek engedte a beleszólást a szereposztásba, neki adta a végső vágás jogát, rábólintott arra, hogy a The Brood szerezze a filmzenét és egy nagylelkű gesztussal társtulajdonosként megvette a J. Sloan’s-t… Ám Troy elrontotta. Nem kicsit. Csúnyán. Aranytálcán kínálták neki a lehetőséget, amiért minden lattét keverő, pult alatt szkriptet dugdosó barista (a’lá Syd Field) az összes végtagját odaadná. A következő Tarantinóvá vagy Kevin Smith-szé avanzsálhatott volna, erre idő előtt derékba törte a karrierjét.
DJ Bootsie és zenekara újabb különleges koncerttel készül Budapest egyik emblematikus kulturális helyszínén: az egykoron moziként, 2012 óta azonban színházként funkcionáló Átrium színpadán lépnek fel december 17-én (kedden) este, fél 9-es kezdéssel.
A különleges élményre nem csak DJ Bootsie lesz a garancia, hanem társai is: a Talamba ütőegyüttesből ismert Grünvald László, a kiváló dobos, az Occam nevű szólóprojektje okán is figyelemre méltó Lázár Tibor, a számtalan kortárs zenei produkcióban közreműködő Vázsonyi János, és a zenekar elmaradhatatlan „ötödik tagja”, a vizualista Somogyi Kristóf (VJ Kemuri). A zene ezúttal is hip-hopból, bass music-ból, trapből, film-, nép- és kortárs zenei elemekből, jazzből, technóból és ambientből áll majd össze.
A DJ Bootsie Quartet & VJ Kemuri páros szimbiózisa érzékeny, azonnal beszippantó, és magával ragadó módon egészíti ki és fonja össze egymás művészetét, teljesen új érzékszervi élményt alkotva. Előadásaikban tökéletesen hangolódik egymásra a látvány és a zene.