A brutalitás és a melankolikus szépség organikus összetartozása Kim Ki-duk óta nem csak a japán film privilégiuma.

A krokodil ébredése

Kim Ki-duk 1960-ban született egy dél-koreai kis faluban, szülei szegény parasztok. Apja harcolt a koreai háborúban, ahol súlyosan megsebesült. Kim nem kedvelte túlzottan az iskolákat, nem szerzett semmilyen képesítést és 17 éves korától különböző gyárakban dolgozott, majd belépett a hadseregbe, ahol öt évet húzott le. Ezt követően úgy határozott, papnak áll (protestáns vallású), azonban végül sikerült összegyűjtenie annyi pénzt, hogy Franciaországba utazzon, ahol saját festményeinek eladásából tartotta el magát 1990 és 1992 között. Dél-Koreába való visszatérése után kezdett egy forgatókönyvön dolgozni, s az 1993 és 1995 között írott (a hírek szerint fogalmazási és helyesírási hibáktól hemzsegő) művel elnyert egy díjat, s szinte egyik napról a másikra rendező lett.

A Warner Bros. bejelentése, amely szerint jövőre a stúdió bemutatói azonnal felkerülnek az újonnan indított HBO Maxra, erősen felzaklatta az érintetteket. Először Christopher Nolan fakadt ki, most pedig az új Dűne rendezője, Denis Villeneuve, aki írt is egy szenvedélyes hangú nyílt levelet a Varietyben. Íme a teljes szöveg:

„A hírekből tudtam meg, hogy a Warner Bros. úgy döntött, a mozipremierrel egy időben a Dűnét az HBO Maxon is bemutatja, és a streamingszolgáltatását a filmünkből vett képekkel reklámozza. Ezzel a döntésével az AT&T [a Warner és az HBO Max közös tulajdonosa – a szerk.] kirabolta a filmtörténet egyik legfontosabb és legtisztességesebb stúdióját.

Ez a lépés egyáltalán nem a mozi szeretetéről vagy a közönségről szól, hanem egy 150 milliárdos adóssággal küzdő telekommunikációs mamutcég túléléséről. Így aztán hiába szól a Dűne a moziról és a közönségről, az AT&T csak a saját bőrét menti a Wall Streeten. Mivel az HBO Max bevezetése kudarc volt, az AT&T úgy döntött, feláldozza a Warner teljes 2021-es kínálatát, hogy ezzel a kétségbeesett kísérlettel megragadja a közönség figyelmét.

Új adásunkban természetesen megbeszéljük, hogy a Warner döntése (minden 2021-es filmjük a mozibemutatóval egy időben online is debütál) a mozik halálát jelentheti-e, utána pedig David Fincher új filmje, a Mank felett mondunk szigorú, de igazságos ítéletet. Hozzuk még az idei év egyik legizgalmasabb amerikai független filmjét (Shithouse), és kedvenc német rendezőnk újabb agymenését (Undine).

A podcastből többek közt kiderül, hogy

• Miben és miért nem mond igazat Fincher filmje,
• túltolta-e megint Gary Oldman,
• hogyan jut el valaki egyetlen amatőr rövidfilmmel Hollywood kapujáig,
• tudtunk-e azonosulni egy anyukája után síró egyetemistával,
• és hogy mit keres egy sellő Berlinben.

Sikeres fesztiválkörútja után online is látható Tóth Luca Berlinalén debütált kisfilmje, a Lidérc úr.

Tóth Luca második független filmje, a Lidérc úr a világ egyik legrégebbi és legnagyobb presztízsű filmfesztiválján, az A-kategóriás Berlinale rövidfilmes versenyprogramjában debütált 2019-ben, azóta közel 90 fesztiválon szerepelt és 12 díjat nyert, köztük az Oscar-kvalifikáló Børge Ring-díjat az Odense Nemzetközi Filmfesztiválon.

A Lidérc úr főszereplője egy aprócska bácsi, aki egy fiatal férfi oldalából bújik ki. Születése után a számára óriási lakás minden szegletét felderíti, mialatt sajátos kapcsolatot alakít ki a férfival, akihez gyorsan elkezd kötődni és megismerni általa a szeretet különböző fázisait. A kisfilm egy szürreális kamarajáték, mely egy „kísértetjárta”, klausztrofób térben játszódik, ahol megismerhetjük a viszonzatlan szerelem dinamikáját, mindezt egy szokatlan kapcsolatú pár hétköznapjain keresztül.

MAGYAR MŰHELY
Petényi Katalin: Emléktöredékek – 1. rész (Gyöngyössy Imre 1930-1994)
Erdélyi Z. Ágnes: Kilépés a feledésből (Beszélgetés Kabay Barnával)
Varga Zoltán: Rettegés a fűben (Ulrich Gábor: Dűne)
Gelencsér Gábor: Töredék az élet (Gothár Péter: Hét kis véletlen)

ÖKO-ANIMÁCIÓ
A bioszféra fenntarthatóságára rákérdezők kortárs közép-európai animáció a hangsúlyt a természet védelméről az ember(i)ség végének poszthumán disztópiáira helyezte át. A rajz és bábfilmek a sötét jövőt nemcsak a környezetszennyezéssel, klímakatasztrófával, hanem az ember antihumanizmusával is összekapcsolják. Az ember fáj a Földnek.

Gerencsér Péter: „Nincs ember, nincs probléma” (Közép-európai öko-animáció)
Barotányi Zoltán: Tragédia az erdőszélen (Viktor Koszakovszkij: Gunda)
Megyeri Dániel: Felbolydult élet (Michael DeForge: Ant Colony)

KÍNA ÁRNYÉKÁBAN
Pema Tseden az első tibeti rendező, aki diplomát szerzett a Pekingi Filmakadémián. Szimbólumokban gazdag, mégis valóságközeli filmjeiben végre a tibeti emberek beszélnek önmagukról, és nem egy külső szem által látjuk őket. Játékfilmjei nem politikai kiáltványok, hősei a mindennapjaikban élik át hagyomány és modernitás ütközését.

Géczi Zoltán: Sötétben köttetett alkuk (Hollywood és Kína)
Stőhr Lóránt: A bomlás gyermekei (Chang Tso-chi portréja)
Jordi Leilla: A masztiff halála (A tibeti film elmúlt 10 éve)

Két kategóriában osztottak díjat a 18. Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztivál első, on-line felvonásában. A rövidfilmek versenyében Dina Velikovskaya Ties (Kötelékek) című filmjének ítélte a zsűri a Best of Anilogue díjat és az Anilogue közönsége idén ugyanazt a filmet találta a legjobbnak. Az Anilogue második felvonására 2021 májusában kerül majd sor, akkor az Uránia, az Art+ és a Francia Intézet mozitermeiben lesznek a vetítések.

A november 25-29. között tartó 18. Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon 24 rövidfilm állt versenyben. A Pálfi Szabolcs magyar animációs rendezőből, Nancy Denney-Phelps amerikai-belga filmes újságíróból és Aurelia Aasa, észt filmkritikusból álló zsűri Dina Velikovskaya Ties (Kötelékek) című filmjének ítélte az 1000 eurós pénzjutalommal járó Best of Anilogue díjat. Egyhangúlag döntöttek a mesteri kézügyességgel elkészített alkotás mellett, amely egy megható történetet mindenkihez elérő rajznyelven ad át, függetlenül attól, hogy a néző az otthonról távozó gyermek szülője, vagy éppen maga a gyerek. A közönségszavazatok összeszámolása után kiderült, hogy az Anilogue nézői idén ugyanezt a filmet találták a legjobbnak.

A november 29-én véget ért Blue Danube-on a narratív rövidfilmek kategóriájában magyar siker született, Dudás Balázs alkotása a Két csík lett a legjobb film. A zsűri indoklása szerint az összetett párkapcsolati drámát erőteljes színészi alakítások és a zárt tereket jól kihasználó képi fogalmazásmód teszi hitelessé és átélhetővé.

A kategóriában a zsűri különdíját szintén magyar alkotó, Beleznai Márk kapta az Agape című filmjéért: A történetmesélés kihagyásos módszere és a színészi játék teszi eredetivé és érdekessé a már jól ismert történetsémát, amelynek köszönhetően nem várt mélységek tárulnak fel az egyszerű alaphelyzetben, két ember gyorsan kibontakozó kapcsolatában.