A DOKUMENTUMFILM ÚTJAI
Lucrecia Martelnek a máig velünk élő kolonialista reflexekről tudósító új dokumentumfilmjétől, a Nuestra Tierrától kezdve a közelmúltbeli magyar kreatív dokukon (Borbás David: Wartburg, Hegedüs Péter: Lili, Visky Ábel: Mesék a zárkából és az 1968 – Egy szerelem rekonstrukciója) és Scott Barley sajátos tájfilmjein át a Verzión vetítendő, rendkívül változatos témájú és formájú munkákon át sok minden értékelhető dokumentumfilmnek.
Kovács Petra: Újrajátszani a traumát – újraérteni önmagunkat (Négy kreatív dokumentumfilm)
Markója Csilla: Kísérteties esztétika (Scott Barley)
Gyöngyösi Lilla: „Univerzális helyett konkrét történetek kellenek” (Beszélgetés Lucrecia Martellel)
A valóság legújabb verziói (22. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál)
SKANDINÁV ÁLMOK
Kiss Dalma: Szerethető szörnyetegek (Anders Thomas Jensen: Az utolsó viking)
Pazár Sarolta: Megérint, újjászületik (Jeanette Nordahl: Kezdetek)
Rudas Dóra: Pár beszéd a párbeszédről (Dag Johan Haugerud: Álmok)
Simonyi Balázs: „A filmezéshez több erő kell (Beszélgetés Borbás István operatőrrel)
M.I.: IMPOSSIBLE
A mesterséges intelligencia fejlődési üteme exponenciális. Ami tegnap még elméleti kérdés volt, az ma már gyakorlati alkalmazás. Az elképesztő ütemű fejlődés miatt lehetetlen lezárt tudományos összegzést kínálni – inkább csak egy-egy pillanatképet tudunk megmutatni egy mozgásban lévő rendszerről, legyen szó az M.I. megjelenítéséről a filmekben, illetve a mesterséges intelligencia filmkészítői felhasználásáról.
Baski Sándor: Félelmeink megtestesülnek (Az AI és a film)
Bárány Bence: Meddig él az M.I.? (Joachim Rønning: Tron – Ares)
Körkérdés a mesterséges intelligenciáról
FILMMÚLT
Pápai Zsolt: Minden út Nashville-be vezet (Robert Altman Experimenta)
Babos Anna: Földindulás (Maurice Pialat 100)
FESZTIVÁL
Észak-Amerika legfontosabb, a különféle iparági szereplőket, a sajtót és a legnagyobb kanadai város ínyenc közönségét egyaránt megmozgató fesztiváljának fél évszázados történetében nem nagyon fordult még elő az ideihez hasonló, több szempontból is erősnek tekinthető magyar jelenlét. Torontóban ezenkívül feltűnő volt a családra fókuszáló történetek túlsúlya is.
Huber Zoltán: A család az család (50. Torontói Nemzetközi Filmfesztivál)
SOROZAT
Greff András: Családállítás (Noah Hawley: Alien – Föld)
HATÁRSÁV
Varga Zoltán: Gömbölyű halak, pufók madarak (Sajdik Ferenc és a rajzfilm)
FILM/REGÉNY
Greff András: Háziköntös leng, lengeti a szél (Paul Thomas Anderson: Egyik csata a másik után)
KÖNYV
Gelencsér Gábor: Egyszerre kint és bent (Dékány István: Nagylátószög)
KRITIKA
Váradi Nagy Péter: A vakhit tébolya (Yorgos Lanthimos: Bugonia)
Szarka Judit: Érzékelés és fényköltészet (Mascha Schilinski: A zuhanás hangja)
Baski Sándor: A szörny szemével (Kirill Szerebrennyikov: Josef Mengele eltűnése)
Vajda Judit: Mulatási (Olasz Renátó: Minden csillag)
Tóth Viktor: „A ló segített (Beszélgetés Olasz Renátóval)
Nemes Z. Márió: Ezoterikus magyarság (Soós Péter: 1242 – A Nyugat kapujában)
Gyenge Zsolt: Odakint és idebent (Carlos Reygadas: Japán)
Címlapon: Maura Delpero: Vermiglio – A hegy menyasszonya (Giuseppe De Domenico és Martina Scrinzi) – A Mozinet bemutatója
