Best of 2018 - A perifériák legjobbjai

2018. december 19. 16:57 - teszár

01_sweet_country.jpg

Veszett vidék (Sweet Country)

Az ausztrál outback-élményről a sűrítettség ilyen fokán valószínűleg csak bennszülött rendező képes értekezni. Az aboriginal Warwick Thornton ebben a csontszikár, zene nélküli, rendkívüli magabiztossággal levezényelt westernben úgy mond el minden lényegeset az elnyomókról és az elnyomottakról, hogy elkerüli mind a sematizmus, mind pedig a didaktikusság csapdáját. A Veszett vidék amolyan Az üldözők-átirat, amelyben a helyi seriff üldözőbe veszi azt a bennszülöttet, aki önvédelemből lelőtte az egyik megvadult fehér telepest. Gyönyörűséges, olykor szürreálba (lásd fehér sósivatag) hajló tájképek kereteznek egy árnyalatokra érzékeny történetet, amelyben a csend az úr. Bámulatra méltó filmes teljesítmény remekbe szabott alakításokkal. [trailer]

02_bill_murray_stories.jpg

The Bill Murray Stories: Life Lessons Learned from a Mythical Man

The man! The legend! Bill Murray a filmjeiben felépített, bohókás és szertelen művészi perszónáját egy ideje már arra használja a való életben, hogy embereknek kellemes meglepetéseket és emlékezetes élményeket okozzon: művészi szintre emelt, melegszívű és nemes trollkodás ez. A legendás sztorikról Tommy Avallone készített megható, inspiratív és erőlködő nagyotmondás nélkül tanulságos dokut. És mindez tényleg megtörtént? Tényleg egy kortárs Lao-ce lenne Bill Murray? Erről szól a The Bill Murray Stories. [trailer] (Ajánlott olvasmány a magyar nyelven is hozzáférhető Bill Murray és a Tao.)

03_little_forest.jpg

Little Forest (Liteul Poreseuteu)

Az év egyik legrendhagyóbb és legkedvesebb mozija a veterán, dél-koreai Yim Soon-rye (Waikiki Brothers, Forever the Moment) japán képregényadaptációja. Egy ifjú, kora-huszonéves hölgy (Park Chan-wook A szobalányának címszereplője, Kim Tae-ri alakítja) a zajos nagyvárosból ideiglenesen visszaköltözik abba a kis faluba, ahol született, feleleveníti a főzőtudását és a kapcsolatát a gyerekkori barátaival, miközben pereg az idő és változnak az évszakok. Nincs konfliktus, nincs fordulat, nincs fakszni: a megkapóan derűs Little Forest a falusi létmód, az önreflexió és az emberi kapcsolatok filmje – a lassúság és az egyszerűség humanista dicsérete. [trailer]

04_you_were_never_really_here.png

Sosem voltál itt (You Were Never Really Here)

2018 alighanem Joaquin Phoenix esztendeje volt: játszott Jézus Krisztust (Mária Magdolna), notórius bérgyilkost (The Sisters Brothers) és alkoholista, lebénult művészt is (Don’t Worry, He Won’t Get Far on Foot). Lynne Ramsay új mozijában kombinálódnak az idei szerepei: a krisztusi megváltó jár kéz a kézben a bérgyilkos alakjával, aki jelen esetben egy sokszorosan traumatizált, szuicid háborús veterán. A civilben gyereklány-szexrabszolgák kimentésével foglalkozó protagonista egyik küldetése nem a várt módon alakul, ez pedig kiváló alkalomnak bizonyul arra, hogy Ramsay mesteri módon kiaknázza a vizuális lehetőségeket a rémálmoktól és sötét emlékképektől gyötört, egyre megbízhatatlanabb észlelésű főhősön keresztül. A Sosem voltál itt minden tekintetben brutális letétemény, amelyet méltán hasonlítanak a Taxisofőrhöz.

05_pajaros_de_verano.jpg

Az átkelés madarai (Pájaros de verano)

Ciro Guerra antik tragédiákat idéző, ólomsúlyú alkotásában gengszterfilmes kulisszát kap a hagyomány és a modernitás összecsapása. A valós alapokon nyugvó történet a kolumbiai drogkereskedelem Escobar-korszakot megelőző, kevéssé ismert fejezetét teszi meg kiindulópontnak (1960-as évek vége), amikor még marihuánával üzleteltek az amerikaiakkal. Az ötfejezetes struktúrával dolgozó, közel másfél évtized történéseit bemutató mozi különlegessége, hogy a rendező számára mintegy másodlagos a zsáner, helyette inkább a helyi jellegzetességekre fókuszál: akkurátus, antropológiai és etnográfiai igénnyel és dokumentarista részletességgel mutatja be a wayuu törzs életmódját, öltözködését, prominens figuráit, íratlan szabályait, népszokásait és rituáléit, valamint a klánon kívüliekhez fűződő viszonyát. Az átkelés madarai rendkívül gazdagon rétegzett, és vizualitásában is lenyűgöző: rikítóan élénk színekben pompázó, szélesvásznú kompozíciói legalább olyan szigorú formatudatosságról árulkodnak, mint a wayuu-k törvényei. Rettenetes erejű cinematikus pörölycsapás ez, amely napokig rezonál. [trailer] (Magyar mozipremier: 2019. január 17.)

06_science_fair.jpg

Science Fair

Cristina Costantini és Darren Foster közös dokumentumfilmje a középiskolások legrangosabb nemzetközi tudományos versenyére, az ISEF-re kalauzol kilenc karakteres, szupraértelmes tinédzser portréján keresztül: van köztük német, brazil és különböző háttérből érkező amerikai (másodgenerációs muszlim hölgy Dél-Dakotából, elit Long Island-i tanuló a maga világszintű felkészítő tanárával, nyugat-virginiai hippi zseni, geektrió Kentuckyból stb.), közös bennük, hogy mindannyian kiemelkedően tehetségesek. A Science Fair minden érdekeltet megszólaltat (köztük egykori nyerteseket), és a jó érzékkel kiválasztott szereplőknek, valamint a precíz drámai ívnek köszönhetően tehetséggel rántja bele a nézőt a diákolimpia kompetitív mikrouniverzumába – nem hiába nyert idén közönségdíjat Sundance-ben. [trailer]

07_leave_no_trace.jpg

Ne hagyj nyomot! (Leave No Trace)

Debra Granik, Jennifer Lawrence felfedezője a Winter’s Bone – A hallgatás törvényéhez (2010) méltó nagyjátékfilmmel tér vissza nyolc évvel később, főszerepben ismét a családdal, az önfenntartó életmóddal és az Isten háta mögötti amerikai pusztasággal (dél-Missouri hegyvidéke helyett most épp Oregon állam egyik erdősége a helyszín). A Ne hagyj nyomot! egy háborús veterán apa és a tizenhárom éves kislánya kapcsolatára koncentrál, akik a hatóságok elől rejtőzködnek. Granik lecsupaszított, rezdülésekből építkező munkája mindennemű fals hangtól mentes, ez pedig elsősorban a rendezőnő színészvezetésének és a nagyszerű főszereplő páros (Ben Foster – Thomasin McKenzie) személyes dinamikájának köszönhető. [trailer]

08_the_guilty.jpg

A bűnös (Den skyldige)

A minimalizmus Locke-hoz hasonlítható bravúrja A bűnös, amelyben a játékidő egészében egy eljárás alatt álló járőr kezeli a bejövő segélyhívásokat a rendőrörs zárt terében. Ennyi az egész film: egy szereplő, egy helyszín és mégis nagyszerűen működik, mert az emberrablásról szóló sztori professzionálisan centírozva szállítja a fordulatokat, a hangkulissza pedig a terhelt hátterű zsaru (Jakob Cedergren) megformálásával egyetemben elsőrangú. [trailer]

09_love_after_love.jpg

Love After Love

Russell Harbaugh figyelemreméltóan érzékeny, méltatlanul elsikkadt indie-debütjében egy család gyászát kísérhetjük figyelemmel: az apafigura halálát követően a feleség és a két felnőtt gyerek próbál navigálni a családfő által hagyott kínzó űrben. A Love After Love impresszionista darab, intim szituációkat, életképeket mutat be, és Maurice Pialat alkotásaihoz hasonlóan jókora kihagyásokkal dolgozik. A hatvanévesen is gyönyörű Andie MacDowell brillírozik a talajt vesztett, kétségbeesését jobbára sikerrel palástoló anya szerepében, miközben a két fia a temperamentumának megfelelően (partnerváltással/alkohollal) kísérli meg feldolgozni a traumát. Kíméletlenül őszinte mozi ez, elsőrangú pszichológiai karaktertanulmány, amelyben minden nüansz jelentőséggel bír.

17 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr6014501590

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tatárfejű kutya 2018.12.20. 17:55:29

egyik sem hozott lázba...szinte biztos, hogy nem nézek meg egyet sem ezekből. (ez nem a cikkíróra vonatkozó kritika, hanem a filmes felhozatalra)

humorpalanta 2018.12.20. 18:15:24

Egyetértek tatával. Valakinek biztos jó filmek, de inkább megnézek valami régit ezredszer.

tamás_79 2018.12.20. 18:26:46

detto, a lista tulajdonkeppen egyre jo: mit ne nézz meg, mert eret vagsz az unalomtol.

Mancilla Pectoralis 2018.12.20. 18:28:06

Engem sem talált el egy sem.Vagy túl elvolt,vagy túl komor.Arra meg ott van az élet.

Látens Inszinuáció 2018.12.20. 18:34:40

Ezekből a filmekből csak a Ne hagyj nyomot láttam, de esküszöm, hogy nem emlékszem a végére.
Ez lehet, hogy az én hibám, de az is lehet, hogy egyszerűen csak nem fogott meg.

agarik 2018.12.20. 18:50:20

Na, legalább nem ugyanaz mindenhol (Ávendzsersz, és társai).
El lehet gondolkodni mit LEHET még nézni azon kívül amit MÁR láttunk.

récsel 2018.12.20. 19:11:41

kettőt láttam:
ne hagyj nyomot érdekes film és szomorú, akit nem gondolkodtat el az még gyerek.
sosem voltál itt is érdekes, nem szokványos film de szerintem jó, 1x nézhető.

viva.la.revolucion 2018.12.20. 19:13:19

leave no trace-t láttam, tekerni kellett, full unalmas, kiszámítható, a végén nincs semmi, üzenete elcsépelt, kár érte, a bill murray stories-t megnézném, imádom a palit, de nincs sehol

vanRob 2018.12.20. 19:16:00

A bűnöst c. filmet láttam, és erősen ajánlom megtekintésre a fanyalgóknak.
A ne hagyj nyomot erős film, nem is való mindenkinek.
Ami viszont meglepően szórakoztató volt az a Matt Damon főszereplésével készült Downsizing. Christoph Waltz ebben is zseniális.

Equalizer. 2018.12.20. 19:51:18

Decemberben mindig megindul a verseny a filmes blogok között, hogy ki tud több ismeretlen filmet felsorolni éves best of listájában úgy, hogy közben azt sugározza: ő aztán nagyon vàlasztèkos ízlésű és még vèletlenül sem méltatja emlitésre sem a közönségsikereket. Szánalmas bár sokan megkajálják. Ez a lista is ilyen. Jellegtelen filmek, viszont kevéssé ismertek igy alkalmasak az említett célra.

freelander1 2018.12.20. 19:52:38

Hiányolom a jó kis agyas sci-fiket. Vagyis nem a Marvel univerzumot. A Downsizing jól hangzik.

SzocsO 2018.12.20. 21:07:30

Amúgy a Little Forest I-et 2014-ben, a II-t 2015-ben már megcsinálták a japánok, elég jó is lett mind a kettő. A téma meg nem olyan, hogy a koreai változat túl sokat adjon hozzá. Szerintem.

FogarasiArpi 2018.12.21. 01:01:53

Veszett vidék jó lett, és a szereplők is kedvencek közé tartoznak.
A többiből a Bill Muray, meg a Little Forest az, amit megnéznek, ha 1x hozzájutok.
A többihez, ahogy K. récsel is megjegyezte, még gyerek vagyok.

Eddie 2018.12.21. 10:02:50

A Bűnöst láttam. Nekem tetszett! Ajánlom mindenkinek, akit nem csak a látványvilág érdekel! A dialógusokkal egy izgalmasnak mondható cselekmény és a fő(egyetlen)szereplő háttere bontakozik ki.

bl4ze 2018.12.21. 11:30:37

A Bűnös-t szintén NAGYON ajánlom.

mildi 2018.12.21. 14:01:22

a veszett vidéket láttam, erősen ajánlott, a többi két ünnep közötti pótlás lesz

steery 2018.12.21. 15:36:27

A Downsizinget láttam, kb. az első 1 órája érdekes volt, aztán elment a történet (szerintem) teljesen rossz irányba és végül unalmas (legyen már vége ennek a nagy csalódásnak!) véget ért. Felejtős vacak.
Amik nekem tetszettek (és az idén láttam őket):
Barry Seal: a beszállító. Tom Krúz agyonhajszolt drogdílerként egyszerre röhejes és irigyelni való a mértéktelen gazdagságáért. Aztán ebbe belehal.
Renegátok. Egy csapat amcsi kommandós Szerbiában tankot lop és átrongyolnak vele fél Szarajevón, heveny lövöldözés közepette, aztán van benne helikopter kontra vadászgép csata, majd éjszakai kincs kiemelés egy tó vizéből. A tankos száguldás örökbecsű darab az akciófilm történelemben.
A nemek harca. Megtörtént események: egy nagy pofájú férfi teniszező kihív játszani egy fegyelmezett női teniszezőt, aki az egész világ előtt lemossa a pályáról a pasast.
Thor: Ragnarök. A Marvel univerzum minden vitán felüli legjobb SF mozija. Egyszerűen imádtam. Van stílusa.
A legnagyobb showman. A Barnum cirkusz szörnyember mutogatós showja, elképesztő látványorgia keretében, musicalnek álcázva. Csodás.
Ready Player One. Egy újabb örökbecsű SF darab Spielbergtől. Imádtam. És remélem, sosem valósul meg ez a jövőkép.
Egy lélegzetnyire. Francia sci-fi a nagy párizsi gázözönről, amiben csak a mutáns gyerekek maradhatnak életben. Eredeti, felejthetetlen.
Felhőkarcoló. Dwayne Johnson nagyon szereti benne a gyerekeit, miközben fél lábbal szétrúg egy égő toronyházat. Ebben a filmben hangzik el az év legnagyobb bölcsessége: "Ha nem állítja el a vérzést, akkor nem használtál elég ragasztószalagot!"
A hangya és a darázs. Egy másik Marvel marhulás, amiben a főhősök úgy váltogatják a testméretüket, mint szőke női sofőr az indexelés irányát.
A ragadozó. A film, amit 10 nézőből 11 utált és szétfikázott, nekem mégis tetszett. Igazán szórakoztató mészárlás, mosdatlan szájú katonadumákkal és sok-sok hullával megspékelve.
És még nincs vége az évnek...!