Bohém rapszódia - Gyáva megalkuvás vagy lehengerlő mozishow?

2018. november 21. 08:08 - Huber Zoltán

bohemian-rhapsody.jpg

Is this the real life? Is this just fantasy? - csendül fel a Queen ikonikus balladájának rögtön a legelején a programadó kérdés, amire a szám címét viselő friss film igen határozott válasszal felel. A dal kiemelése már önmagában is jelzésértékű, a filmesek nyilván nem véletlenül választották címnek az együttes épp azon slágerét, amibe a legtöbb cirkuszi akrobatika, teátrális póz és himnikus geg szorult. A megunhatatlanul zseniális Bohemian Rhapsody a Queen-élmény kvintesszenciája, melynek rengeteg jellegzetes összetevője van, de a realizmus vagy az alkotói önmarcangolás biztosan nem tartozik közéjük.

Az ember nem azért hallgat Queent, hogy a dalszövegek mélyebb jelentésrétegeit elemezgetve valami magvasat tudjon meg az őt körülvevő úgynevezett valóságról. Épp ellenkezőleg, a zenekar mindig is csak és kizárólag azt ígérte, hogy ők majd rockolnak minket, és ehhez végig nagyon következetesen tartották is magukat. A róluk készült film némileg paradox módon így pontosan azért festhet hű képet, mert a legkevésbé sem valóságos, cserébe viszont rockol minket. Igen kiváló eredményekkel.

Ha a Bohém rapszódia cím mégsem orientálna eléggé, a rózsaszínben fürdő plakát is markánsan jelzi, nem éppen egy súlyos életrajzi dráma belemenős két órájára fizettünk be. A régóta készülő, színész- és rendezőcserével abszolvált filmet a realizmus helyett a nagybetűs Queen-élmény érdekli, ami bizonyára Freddy Mercurynak is tetszene. A legendás ‘85-ös Live Aid köré kanyarított sztoriban épp azért nincsenek túlzottan mély konfliktusok és dilemmák, mert a Queen számaiban sincsenek. Nem önmarcangoló szerzőkről beszélünk, ők a stadionénekeltetős himnuszok, a közönségtapsoltató slágerek és bohém rapszódiák gyilkos királynői, egy olyan frontemberrel, akinek az égbe boxoló sziluettje mélyen a popkultúrába égett.

A Bohém rapszódia tulajdonképp nem tesz mást, mint a Queen (és persze elsősorban Mercury) dalokba és koncertfelvételekbe konzervált, most már soha el nem fogyó energiáját zsákmányolja ki. A stadionrock mostanság amúgy is éppen halott, így a show a második legjobb helyen, a multiplexek térhatású hanggal erősített fényes vásznain folytatódik. A klasszikus hollywoodi sportfilmbe ágyazott monstre videoklip lehengerlő élményét pontosan az adja, hogy semmi nem áll a zene és a színpadi jelenlét útjában.

Ráadásnak pedig ott az a furcsa játék is, hogy a legendás showman bőrébe bújva más próbálja minél tökéletesebben imitálni a nagy előadást. Rami Malek lubickol a nagyon hálás, ám korántsem könnyű szerepben és úgy homályosít el mindenkit maga körül, ahogyan Mercury tette annak idején. Innen nézve különösen érdekesek azok a vélemények, melyek a “valódi” Mercury és a “valódi” Queen felmutatását kérik számon a filmen. Az elmarasztaló hangok szerint a Bohém rapszódia tudatosan kilúgozza a zenekar problémáit, illetve gyáván eltussolja Mercury ellentmondásos személyiségét és homoszexualitását. Mintha a való élet törvényszerűen felsőbbrendűbb lenne a fantáziánál, az előadókat pedig a színpadon túl kutakodva mindenáron meg kellene fejtenünk, ahelyett hogy egyszerűen csak élveznénk az effajta varázslatot.

Mivel a Queen maga is egy nagy mítosz, a habkönnyű megközelítés a legkevésbé sem elhibázott, sőt pontosan illik a Bohemian Rhapsody szellemiségéhez. Igen, Mercury valóban egy lenyűgözően komplex figura, akiről kétségtelenül izgalmas dolgokat lehetne mesélni, de ez most nem az a projekt volt. A Bohém rapszódia az ünneplés filmje, elvégre ők a bajnokok, barátaim. Racionálisan az ember persze tisztában van vele, hogy egy erősen sablonos és alapvetően gyengécske filmet lát, de mégis kit érdekel a racionalitás, ha a fehér atlétás pszeudo-Mercury épp felrobbantja a virtuális Wembley Stadiont.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr9314384188

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

protézisesh 2018.11.22. 10:46:27

Nekem kimondottan tetszett. És a kamaszkorú gyerekeimnek is.

VT 135 2018.11.23. 21:09:16

Nyilván, ha egy film nem tolja a néző arcába, h egy homokos embernek az a messze legfontosabb tulajdonsága, h HOMOKOS, akkor az a film csak felszínes, gügyögő lehet...

Péntek Tünde 2018.11.26. 21:13:57

Köszönöm a cikket. Nekem a film tetszett is, meg nem is. Ott a moziban magával ragadott a dolog, de összességében mégsem éreztem hitelesnek.
expertin.blog.hu/2018/11/24/bohem_rapszodia_116