Az utolsó cserkész - Mission: Impossible 6

2018. augusztus 01. 15:25 - Huber Zoltán

010.jpg

Bár a jó öreg nyári kasszafilmszezon az évesre széthúzott bemutatósdival gyakorlatilag megszűnt, a kánikulás-klímás mozizásnak még mindig sajátos hangulata van. Sajnos az idei kínálat eddig finoman szólva elég lanyha volt, ám a Cruise-művek leszállították nekünk a definitív multiplexes attrakciót. A küldetés előzetesen már csak azért is lehetetlennek tűnhetett, mert hősünknek hatodjára, a hatodik X felé közeledve kellett ismét elhitetnie velünk, hogy komolyan aggódnunk kell érte. Cruise újabb produkcióját elsősorban azért koronázza siker, mert ismét remekül egyensúlyoz a kőkemény fokozáskényszer és az oldschool kémes-kalandos akciózás között.

Huszonkét éve valószínűleg maga Cruise sem gondolta volna, hogy az alapvetően csapatjátékon alapuló tévésorozatból olyan személyre szabott Bond-franchise lehet, ami mára gyakorlatilag a karrierje gerincét jelenti. Bár a legjobb vitathatatlanul a De Palma-féle első felvonás, a széria a harmadik résznél, az eminens J. J. Abrams dirigálásával találta a formulát, amit a mai napig sikerrel újráz. A minél hajmeresztőbb akciószekvenciák köré magát csavarosnak mutató, de alapvetően nyílegyenes hajsza-logikájú cselekmény íródik, amit némi románc és faék egyszerűségű erkölcsi mázga egészít ki. A hű társak a humorért felelnek és folyamatosan csodálják a főhőst, a másik oldalon pedig elvetemült bűnözők támadnak a fennálló világrendre. Cruise közben meg csinál néhány brutális, a lehető legkevesebb CGI-csalással élethűvé varázsolt kaszkadőrmutatványt. Mi megvesszük a jegyet, ő lóg meg ugrál, bennünk meg felmegy az adrenalin és elégedetten távozunk. Fair trade.

Az Utóhatás szerencsére nem próbálja meg felülírni a fenti képletet, épp csak rátesz még egy lapáttal. Hátránya, hogy egy picit talán hosszabb lett a kelleténél, a nagy előnye viszont az, hogy rendesen odapörköl a tériszonyosoknak. Nyilván sok mindenen lehetne itt fanyalogni, csak épp amikor az ember egy pillanatra végiggondolná, mit is fogyaszt pontosan, a film izomból beletapos a pedálba. Legyen szó verekedésről, motoros vagy gyalogos üldözésről vagy mondjuk helikopterezésről, itt bizony az akciófilm ősenergiája lép működésbe. A Mission: Impossible 6 tulajdonképp semmi újat nem hoz a műfajba, de amit megidéz, azt teljes erőbedobással teszi. A magát csavarosnak álcázó alibisztori összetartja a látványosságot, van maszkolás, bajszos Superman, európai körút, egzotikus záróhelyszín, visszaszámlálás. Célirányos a megvalósítás, a néző pedig nagyon hálás lehet ezért, mert manapság kevés a puszta fizikán alapuló szórakoztatás. Nemcsak nyáron, de úgy általában.

A hiányról persze nemcsak a CGI és a vele generált fantáziavilágok előretörése, illetve az állandó licittől gyakran önmaga paródiájába forduló lenyűgözésmánia tehet. A Mission: Impossible esete abból a szempontból is érdekes, hogy a siker egyszerűen elképzelhetetlen Cruise aurája nélkül. Az egy dolog, hogy az egészet úgy adják el nekünk, hogy a főszereplőnek nincs kaszkadőrje, no de vajon ugyanennyire érdekes lenne, ha Jason Statham, Gerard Butler vagy a Szikla csinálná ugyanezt? Cruise harmincöt éve híres és úgy harminckét éve nagybetűs sztár, manapság pedig az egyik utolsó nagy mozicsillag (ha nem az utolsó), aki önmagában teljes értékű brand. Talán éppen azért annyira vonzó, hogy ez az ürge még most is véresen komolyan veszi a szórakoztatásunkat és tényleg nagyon intenzíven odateszi magát. Van ennek valami vászonsátras-romantikus akár-meg-is-halok-csak-hogy-nevessetek hangulata, ami valószínűleg soha nem megy ki a divatból. A mesteri reklámkampány, a finom hype, a feszes és vagány kivitelezés mit sem érne klasszikus mutatványos alap nélkül. Hogy meddig vihető és hihető ez tovább, az persze kérdés, de amíg tart, csak hátra kell dőlni és nem törődni semmivel. Minél hangosabb és nagyobb vászon előtt.

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr714155715

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A nép fia 2018.08.02. 11:28:03

Az utolsó bekezdés egy nagyon érdekes és szép gondolat, bennem is megfogalmazódott már. Köszi, hogy leírtad!

Azt gondolom, hogy Tom egy nagyon szerethető sztár, de a szci-része miatt valahogy nem tudom mégsem őszintén kedvelni.

Huber Zoltán 2018.08.02. 11:39:48

@A nép fia: igen, Cruise nagyon érdekes figura, van benne valami fanatizmus, ami ijesztő és vonzó egyszerre. Ha minden igaz, fogunk még vele foglalkozni mármint filmvilágilag ;)

ArriMedes 2018.08.02. 16:11:45

Mi megvesszük a jegyet, ő lóg meg ugrál, bennünk meg felmegy az adrenalin és elégedetten távozunk..rendesen odapörköl a tériszonyosoknak."

ez teljesen rendben van, kérdés az, hogy egy bizonyos kor felett kinek elegendő, ill. bizonyos hossz felett kit szórakoztat. akinek/akit igen, annak mestermű is lehet. kérdés, hogy a többieknek is az-e, mert hát egy akciófilm nem feltétlenül csak ilyesmikből kell hogy álljon, pláne ha jóval több mint két órás.

Paracord 2018.08.04. 13:41:58

Az összes létező Tom Cruise filmet láttam. Kezdetektől szerettem, minden furcsa magánéleti trash dolga ellenére is (szcientológia, furcsa viszonya feleségeivel ... stb) Van egy saját stílusa, a vagány mosolyával és "bevállalósságot sugárzó" tekintetével. Ez a filmje is alapos munka, igényes kivitelben, remek rendezéssel.