Filmek az alsó polcról: Szamuráj zsaru (Samurai Cop)

2018. június 04. 09:01 - Huber Zoltán

samurai12-14-22.jpg

A legjobb rossz filmek képzeletbeli dobogóján a 9-es terv az űrből (Plan 9 from Outer Space) és a The Room vitathatatlan éllovasai mellé a Szamuráj zsaru (Samurai Cop) az egyik legesélyesebb befutó. Ed Wood és Tommy Wiseau magnum opusaihoz hasonlóan Amir Shervan főművét is a letörhetetlen gyermeki lelkesedés teszi csodálatossá. Az iráni származású író-rendező a Halálos fegyver sikerein felbuzdulva, a maga szerény eszközeivel megpróbálta összegezni mindazt, amit a nyolcvanas évek akciófilmjeiben divatosnak gondolt. A minden tekintetben elbaltázott végeredmény azért lenyűgöző, mert az alkotók védőháló és ernyő nélkül vetették magukat a feneketlen mélységbe.

A Teheránban született Amir Shervan szülőhazájában sorra gyártotta a hazai közönséget célzó filmeket, majd az iszlám forradalom után Amerikába emigrált és néhány év kihagyás után újra kamera mögé állt. 1987-től évente megírt és megrendezett egy-egy kelendőnek gondolt C-kategóriás akciófilmet. Hollywood Cop, Killing American Style, Young Rebels - az ínycsiklandozó címek önmagukért beszélnek. A Szamuráj zsaru a legszórakoztatóbb, az ő szempontjából nézve legrosszabbul sikerült munkája, ami egyben az utolsó is a pályáján. 2006-os haláláig többé nem forgatott, és már nem érhette meg azt sem, hogy a közösségi média felfutásával a trash rajongói között afféle kultrendezővé avanzsált.

A Szamuráj zsaru varázsának egyik fontos összetevője egyértelműen Amir Shervan különös alakja. Ironikus módon képzett, hazájában elismert filmkészítőnek számított, de az iráni nézők minőségi elvárásai egészen mások voltak, mint a hollywoodi közönségé. Shervan egy teljesen más kultúrájú országból érkezve szembesült az amerikai akciófilmek dominanciájával. A filmjeit látva egyértelműen nem értette, hogyan és miért működnek ezek a sikerek. A felszínt próbálta lemásolni, és az sem gátolta meg a forgatókönyvírásban, hogy az angolt érezhetően nem felsőfokon beszélte. Sajnos már senki nem kérdezhette meg tőle, hogyan látta magát, mi vezérelte és miként viszonyult a műfajhoz. A főszereplő, Matt Hannon emlékei szerint az író-rendező tökéletesen komolyan vette a feladatát, és úgy gondolta, jó amit csinál. Nem engedte például az amerikai színészeknek, hogy változtassanak a nyakatekert, életidegen vagy gyakran nyelvtanilag is hibás szövegeken. Az elkészült produkcióit látva arra következtethetünk, vagány és korszerű sikerfilmeket akart csinálni, bármi áron.

samurai_cop2.jpg

A Szamuráj zsaru hűen tükrözi az író-rendező tűzön-vízen átgázoló mentalitását. Ha egyetlen szóval kellene megragadni, miért lenyűgöző, a film gátlástalanságát lehet kiemelni. Minden jelenetét csak egyszer vették fel, hang nélkül. A párbeszédet folytató színészek nem mindig voltak ugyanazon a helyen, gyakran nem tudták, mire-kire reagálnak éppen. Nem volt előre kidolgozott menetrend. A főszereplő a forgatás után levágatta a haját, de a rendező közben rájött, nagyjából csak a film fele készült el, ezért egy női parókával oldották meg az “extra” jeleneteket. Nem volt pénz lámpákra, így mindent nappal vettek fel, látványosan kitéve magukat a fényviszonyok természetes változásának. A színészek a saját ruháikat viselték, a saját autóikat vezették. A rendező az utószinkronra csak a főszereplőket tudta visszahívni, az apróbb szöveges részekhez a saját hangját használta, torzításokkal elváltoztatva. Shervan állítólag minden felvételt felhasznált.

A Szamuráj zsaru pontosan azért zseniális, mert ami elromolhat egy filmben, az itt el is romlik. Egyszerűen nem marad hely az üresjáratoknak, mert minden pillanatra jut egy akaratlan bénázás vagy orbitális baki (vagy egy szürreális plüss oroszlánfej a falon). Mintha egy, a filmkészítésről szóló "Hogyan ne...!" oktatási anyagot néznénk, és akkor a párbeszédekről és színészekről még nem is beszéltünk. A címszerepet alakító Matt Hannon elképesztően laza és túltolt, Nicolas Cage-díjas alakítása például önmagában elviszi a filmet, de a kötelező afro-amerikai társ kínos zavara vagy a japán főgonosz konstans morgása is emlékezetes. Sajátos élmény a statiszták tapintható tanácstalanságát, a forgatásra ki tudja honnan összetrombitált arcokat figyelni. A kiégett, alkoholista kisnyugdíjasra emlékeztető öreg és a ropogósra pirult német turistára hajazó izompacsirta henchmen-párosa feledhetetlen. Bónuszként a film két valódi sztárt is fel tud mutatni. A sokat foglalkoztatott Gerald Okamura és az impozáns állkapcsáról ismert Robert Z’dar próbálkoznak ugyan, de az esélytelenek nyugalmával vágtak neki a produkciónak.

samurai_cop1.jpg

A film legendájának jellegzetes epizódja, hogy valójában soha nem mutatták be. A 35 milliméteres kópia egy széfben pihent a gyártó cég irodájában, ami egyébként a filmben is felbukkan. A Szamuráj zsaru 2004-ben ugyan megjelent DVD-n, de valódi hírnévre az interneten tett szert. A filmnek meghökkentő módon létezik magyar szinkronos verziója, de aki valamennyire beszél angolul, mindenképp kerülje el a magyarítást. A hazai színészek az eredeti gárda enervált teljesítményét felfelé (a mi nézőpontunkból lefelé) húzzák, Amir Shervan brutális hatású ortopéd szövegei pedig egész egyszerűen lefordíthatatlanok.

A videómegosztókon nagy karriert futott be a főhős központi monológja, ami egyrészt borzalmas angolsággal megírt katyvasz, másrészt a valóságban Hannon a rendező irodájában, női parókában, egy lámpához intézte a szürreális mondatait. Hasonlóan nagy sláger lett az író-rendező női figuráiból. Értelmezésében a női szereplők kizárólag a szex miatt kellenek a filmbe és ezt a lehető legközvetlenebb módon szövi a történetbe. Amir Shervan nemcsak az indokolatlan szexjelenetek királya, de a pornófilmes nimfomániát is tökéletesen képes néhány váratlan tőmondattal megidézni. Nagyon tanulságos (és borzalmasan szórakoztató) elmélyedni a film keletkezéstörténetében, melyről a neten egyre több hajmeresztőbb információt lehet összegereblyézni. Angolul értőknek erősen ajánlottak a főszereplő Matt Hannon visszaemlékezései. A fickó nemcsak rendkívül szimpatikus, de az elbeszélései során elsajátíthatjuk a gerillafilmezés alapjait.

samurai_cop4.jpg

A film egyre növekvő kultuszát jól érzékelteti, hogy 2014-ben az ínyencségekben utazó Cinema Epoch megvette a forgalmazási jogokat, majd a következő évben közösségi finanszírozással elkészült a folytatás, Samurai Cop 2: Deadly Vengeance címben. A vállalkozás komolyságát mutatja, hogy a rivális banda fejeként feltűnik Tommy “The Room” Wiseau is. A produkciót később több pucérkodással és erőszakkal újravágva Revenge of the Samurai Cop néven ismét piacra dobták, de ezek a kortárs szellemidézések már az eredeti élményt zsákmányolják ki. Akció, cicik, poénok, szintizene - a Szamuráj zsaru egy menő buddy cop film úgy, ahogyan azt egy iszonyú lelkes, de kellő erőforrásokkal és releváns háttértudással nem rendelkező alkotó elképzeli. A törvényszerű bukással különös minőség jön létre, a harsány alsó polc, a világklasszis öngól, az önmagát leleplező naivitás páratlan diadala.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr8114015040

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.