Súlyos kézimunka - A szobalány

2016. november 07. 19:43 - Huber Zoltán

handmaiden1.jpg

Park Chan-wook a dél-koreai filmgyártás ezredfordulós robbanásának egyik kulcsfigurája, bosszú-trilógiájának darabjai a felfutás legismertebb és legtöbbet hivatkozott példái. Különösen a középső Oldboy keltett komoly figyelmet és futott be nagy nemzetközi karriert, valóságos világsztárrá téve a rendezőt. Park soron következő munkáival (Thirst, Stoker) nem tudta megugrani a magasra rakott lécet, a külcsínnel ugyan semmi gond nem volt, de a belbecs komoly hiányérzetet hagyott maga után. Legfrissebb munkája, A szobalány határozott lépés a megfelelő irányba, de az aprólékosan kidolgozott stílus ha nem is nyomja agyon, de néhol most is a tartalomra nehezedik.

Az új forgatókönyv kiválasztásakor Park biztosra ment és egy már bizonyítottan működőképes alapanyagot választott. A walesi Sarah Waters történelmi bűnregényéből (The Fingersmith) készült már tévésorozat és színpadi adaptáció, a 2002-ben megjelent könyvet a közönség és a kritika is szerette. Waters művében minden ott van, ami Park világára is jellemző. Meghökkentő csavarok, bosszú, erotika és morbid humor, a viktoriánius kulisszák között kibontakozó krimit mintha egyenesen neki találták volna ki.

A történetet a rendező Korea japán megszállásának idejére helyezi át, de egy ravasz húzással megtart valamit az eredeti helyszínekből is. Címszereplőnk, egy feltörekvő, önjelölt nemes angol és japán építészek által tervezett birtokára érkezik azzal a tervvel, hogy segít a szélhámos társának behálózni a fiatal úrnőt, akit később elmegyógyintézetbe zárnak, megszerezve így a vagyonát. Park ráérősen szövögeti a szálakat, nagy hangsúlyt fektet a miliő ábrázolására ,és ravaszul vonja be a nézőt a különös szerelmi háromszögbe. Az első félidő lassú sodrását a ránk váró csavarok még abszolút indokolják, de a második félidőben egyre többször megtörik a ritmus.

Ismerve Park munkásságát, semmi meglepő nincs abban, hogy A szobalány az elsőtől az utolsó képkockáig gyönyörű. A rendező úgy lubickol a japán díszletekben, mint Tarantino annak idején a Kill Bill első felvonásában. Park az utolsó centiméterig megtervezi a kertek, a szobabelsők és arcok kompozícióit, a képei hol fülledtek, hol hűvösek. A jelenetek legnagyobb precizitással és műgonddal készülnek, ami nem mindig válik a film előnyére. A leszbikus szerelemmel és a pornó korabeli gentleman-változatával (erotikus szövegek felolvasásával) dúsított macsak-egér játék célzottan a hatásvadász ponyva felé kacsingat, ez a fajta szándékolt hatásvadászat pedig nem mindig kerül összhangba a rendező míves vizuális megoldásaival.

A kimért, precíz stílusból fakadó merevséget Park a titokzatos légkör fenntartásával és éjfekete humorral ellensúlyozza, de a befejezéshez közeledve egyre többször magyarázza túl az eseményeket. A 144 perces játékidő már csak azért sem feltétlenül indokolt, mert számos esetben egy-egy látványos kompozíció miatt iktat be vagy nyújt el olyan jeleneteket, melyek a történet építése szempontjából feleslegesek. Bár a csomagolás és a tartalom aránya most jóval egészségesebb, a túldíszítés ezúttal sem válik a film előnyére.
A tárgyiasításuk és kisajátításuk ellen lázadó, aktív hősnőinek hála Park a rape and revenge filmek hagyományaira kapcsolódik, A szobalány pedig pimasz feminista kiáltványként is nézhető.

A filmben felbukkanó férfiakat egytől-egyig a farkukon keresztül vezetik (és vezetik meg) a nők, az ünnepélyes, emelkedett elbeszélésmód így néhol egyenesen ironikusnak tűnik és nagyon működik, míg máshol inkább a sztori ellen dolgozik. E döccenői ellenére, illetve velük együtt az összkép persze bőven pozitív. A szobalány újabb bizonyítéka Park lehengerlő filmes tudásának és egyéni látásmódjának. Nem mindennapi moziélmény, melyet festői képei miatt mindenképpen érdemes nagy vásznon megtekinteni.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr1711925295

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2016.11.08. 13:37:37

külcsín- belbecs?
stílus - tartalom??
csomagolás - tartalom???
elbeszélésmód - sztori????

Mit szólna ehhez a kollégánk, aki szerint a forma-tartalom szerinti elemzés a hetvenes évek komcsi esztétikájának bűnös hagyatéka?! :D (És aki lemaradt esztétikaórán: "A szép mű Arisztotelésznél kettős föltételtől függ: a forma (alak) és a tartalom szépségétől."
hu.wikipedia.org/wiki/Arisztotel%C3%A9sz_filoz%C3%B3fi%C3%A1ja
)

Huber Zoltán 2016.11.12. 13:30:41

@Orosdy Dániel: biztos azért használom a komcsi esztétika bűnös hagyatékát, mert én magam is a komcsi korszak bűnös hagyatéka vagyok - már ha számít az, hogy még kisdobos is voltam!

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2016.11.12. 13:47:17

@Huber Zoltán: Ahol Arisztotelész komcsi, ott én is komcsi vagyok!