5 érv a 9. Koreai Filmfesztivál mellett

2016. november 03. 08:48 - teszár

veteran.jpg

November 8. és 12. között immár kilencedik alkalommal rendezik meg a Koreai Filmfesztivált Budapest mellett Debrecenben, Szegeden és Pécsett. Az idei kiadás húsz alkotása közül a következő ötöt ajánljuk az ázsiai film iránt érdeklődőknek.

Veterán (Veteran)

A Veterán a 2015-ös esztendő legnézettebb, összességében pedig a valaha volt harmadik legnézettebb dél-koreai nagyjátékfilm, amely átmenti a The Unjust megvesztegethetetlen zsarukarakterét és az azt megformáló Hwang Jung-mint, a korrupt igazságszolgáltatási rendszer helyett pedig egy koreai jaebeol (családi alapítású megakonglomerátum) hatalommániás ifjú örökösét (Yoo Ah-in) teszi meg antagonistának. A koreai tömegfilmre jellemző érzelmi felfokozottság melodrámaszál hiányában a két őserő (Serpico-rendőr vs. lenyűgözően ellenszenves, impulzív control freak) összerobbanására fókuszál: az eredmény így is szappanoperába illő és szerfelett mulattató. A koreai néplélek a notórius földimogyorós eset óta különösen lelkesedik a szupergazdag oligarchacsaládok megregulázásáról szóló történetekért, és a Veterán e tekintetben is telitalálat: Ryoo friss mozija az akció- és a gengszterfilmek bravúros párlata.

Egy nehéz nap (A Hard Day)

Kim Seong-hun munkája, az Egy nehéz nap hasonlít a Veteránra abban, hogy semmilyen szerepet nem oszt benne nőkre, és helyette inkább a dinamikus férfienergiára koncentrál: egy nyomozó véletlenül elcsap valakit egy kietlen úton, majd stikában megpróbál megszabadulni a holttesttől, de aztán kap egy hívást egy rejtélyes zsarolótól, és ezzel turbó üzemmódba kapcsol a mozi, amely egészen a stáblista megjelenéséig kitart. Kim a nézői elvárásokat tehetséggel elkaszáló és a feketehumor-bonbonokat bőségesen mérő, bravúros ügyességgel levezényelt akcióthrillere a 2014-es év egyik meglepetése volt Dél-Koreában, amelyet keblére ölelt mind a helyi kritika, mind pedig a közönség.

A szobalány (The Handmaiden)

Park Chan-wook legújabb munkája nagyot szólt idén Cannes-ban, és ez teljes mértékben érthető is, hiszen az Oldboy óta nem dobott ekkora bullseye-t. A mívesen mutatós, ugyanakkor kongóan üres stílusjátékok után (Thirst, Stoker) A szobalányban nemcsak a látványvilág van lenyűgözően kicentírozva: ezúttal Sarah Waters regényének (The Fingersmith) melodrámába oltott thriller-cselekményét helyezte a viktoriánus korabeli Angliából a japán megszállás idejének Koreájába, ahol a három főszereplő különböző szemszögéből, három fejezetben kísérhetjük figyelemmel a dúsgazdag japán örökösnő kifosztására felesküdött koreai zsebtolvajlány és annak férfi munkaadója válogatott ármánykodással és fülledt erotikával megtűzdelt, szokatlanul fordulatos sztoriját. Stílus és tartalom jelen esetben kéz a kézben jár: a műgond mértékére tekintettel a néző hajlamos megfeledkezni arról, hogy tulajdonképpen egy sexploitationt lát luxuskivitelben, amelyben Park a japánoknál is precízebben maxolja ki az ero guroban rejlő lehetőségeket.

 Ma jó, tegnap nem jó (Right Now, Wrong Then)

Hong Sang-soo ugyanazt a filmet forgatja a nő és a férfi közti kommunikációról az 1996-os keltezésű debütmozija (The Day a Pig Fell into the Well) óta. Tavaly épp a Virgin Stripped Bare by Her Bachelors (2000) című fekete-fehér munkájának színesben forgatott kvázi-remake-jét készítette el a drámai és a vígjátéki szerepekben egyaránt kitűnő teljesítményt nyújtó Jeong Jae-yeonggal és a modellből színésznővé avanzsált Kim Min-hee-vel a főszerepben. Egyazon véletlen találkozást és az azt követő esetlen/vicces beszélgetéseket (kávéházban, műteremben és az elmaradhatatlan kocsmákban) kísérhetjük figyelemmel egymás után kétszer, kisebb-nagyobb változtatásokkal – ennyi az egész film, és mindezt úgy értelmezhetjük, ahogy akarjuk, mert Hong a szokása szerint nem nyújt semmiféle fogódzót. Filmjei tükrök, amelyekbe pillantva önmagunkról vallhatunk: elképzelhető, hogy az első sztoriban a férfi úgy igyekszik viselkedni, hogy lehetőleg elnyerje a fiatal, vonzó nő tetszését, a másodikban pedig úgy, hogy őszintén önmagát adja és magasról tesz a válaszreakciókra. (Fun fact: a fikció beleharapott a valóság farkába, tekintve, hogy Hong otthagyta a feleségét Kim Min-hee kedvéért).

Szerelmem, ne kelj át a folyón! (My Love, Don’t Cross That River)

Kiemelt érdeklődéssel figyeli minden boxoffice-elemző azt a ritka esetet, amikor egy független dokumentumfilm technikai KO-val küldi padlóra a nagyköltségvetésű szuperprodukciókat. A Szerelmem, ne kelj át a folyón! ezt példázza: Jin Mo-young több mint egy éven keresztül dokumentálta egy 98 éves koreai úriember és 89 éves felesége hétköznapjait, akik több mint 75 évig éltek boldog házasságban. A mesébe illő történet olyannyira magával ragadta a helyi publikumot, hogy Jin munkája a multiplex mozikig és 4,8 millió nézőig jutott – ezzel az eredménnyel a tárgyévben (2014) az ötödik legnézettebb hazai mozgóképnek minősült, összességében pedig a koreai filmtörténet legnépszerűbb független filmjévé vált. A téma univerzalitására és az alkotás terápiás jellegére tekintettel a Szerelmem, ne kelj át a folyón! megtekintését mindenkinek messzemenőkig javasoljuk.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr4111923331

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.