Filmek az alsó polcról - Star Trek VI: A nem ismert tartomány

2016. július 26. 12:32 - Huber Zoltán

star_trek_6.jpg

A Star Trek televíziós univerzuma a látványos akciók és epikus összecsapások helyett a sci-fi filozofikusabb vonulatát képviselte. A Csillagflotta hajói a tudomány, az etika és az emberi lét kérdéseit boncolgató hullámait szelték és a zsigeri attrakció helyett intellektuális izgalmakat kínáltak a közönségüknek. A kisebb képernyőn, sorozatként működő receptet másfél órába szűkíteni és a vászon is hatásosan visszaadni nyilván nem egyszerű. Az ingadozó minőségű egész estés Star Trek-mozik főleg a rajongóknak okoztak örömet, a semleges nézőket inkább az 1982-es Khan haragja, illetve az eredeti hagyományoktól élesen elkanyarodó kortárs újrafazonírozások hozhatták lázba. A bűnösebb élvezetekre, a hajmeresztően direkt üzenetekre és furcsa kikacsintásokra fogékony kisebbségnek azonban nem ezekkel, hanem az Űrszekerek hatodik felvonásával érdemes próbálkoznia. A nem ismert tartomány rendkívül szórakoztatóan egyensúlyozik az önfeledt jutalomjáték, a tudatos önparódia és a lelkes bénázás határán. Az 1991-es alkotásra ma már többen kultuszfilmként hivatkoznak - teljes joggal, tegyük hozzá.

Vélhetően nincs szükségünk komolyabb világtörténelmi ismeretekre ahhoz, hogy felfejtsük a sztori szimbólumrendszerét és a valósághoz fűződő viszonyát. A gonosz Klingon Birodalom anyabolygóján szörnyű nukleáris baleset történik, a megállíthatatlanul terjedő sugárszennyezés miatt a Föderáció ősellensége váratlanul béketárgyalásokat kezdeményez. A kölcsönös bizalmatlanság, a régi sérelmek és a kulturális különbségek mind a két oldalon megnehezítik a közeledést. A Klingon kancellár kíséretéül a Flotta az Enterprise űrhajót jelöli ki, ám a legénység a keményvonalas katonai vezetők csúnya összeesküvésébe keveredik. A két oldal háborúpárti héjái az egész balhét a hőseinkre kenik, ám Kirk kapitány a galaxis jövője érdekében haladéktalanul feladja magát, alávetve magát a nevetséges kirakatpernek is. A barbár klingonok végül egy távoli, jeges büntetőtáborba száműzik, és ha meg akarja akadályozni a galaktikus háború kirobbanását, innen kellene valahogyan megszöknie.

star_trek_6c.JPG

Egy hollywoodi stúdiófilm elkészüléséhez az ötlettől a megvalósításig általában néhány év szükségeltetik. A látottak frissességét illetően ez az időtáv általában nem okoz komolyabb problémát, de a valós eseményeket feldolgozó mozik esetében a történelem néha megtréfálja az alkotókat. A nem ismert tartomány sajátos minőségét az adja, hogy a rendkívül átlátszó üzenet már a forgatás alatt csúnyán érvényét vesztette. A Szovjetunió totális összeomlása, a vasfüggöny lehullása után kissé bizarr egy csernobili balesettel, titkos szuperfegyverrel, atomháborúval és ármánykodó tábornokkal riogató hidegháborús békepropagandát készíteni. A jövőről elmélkedő forgatókönyvírók elrettentő példaként még Nixon és Hitler (!) neveit is beleszövik az űrfantáziába, miközben rendkívül ellentmondásosan viszonyulnak magához az ellenfélhez és a megbékéléshez. A klingonok/oroszok röhejesen sztereotip ábrázolása, a diktatúra és gulág fájóan elrajzolt „borzalmai” mellett a szereplők örökké tartó békéről és egymást megértő gyermekekről monologizálnak. A Shakespeare-idézetekkel megtámogatott, vaskos cukormázba áztatott üzenet óhatatlanul önmaga paródiájába fordul.

A karikaturisztikus felhangokat tovább erősíti, hogy ebben a filmben tűnik fel utoljára a Star Trek eredeti szereplőgárdája. A “történelem vége” euforikus jóslata, a kölcsönös megértés, töretlen fejlődés és globális harmónia jegyében a producerek nyugdíjba küldik a “hidegháborús” csapatot és előkészítik a terepet az új generációnak. A tisztán érezhető búcsúbuli-hangulatot erősíti, hogy az önfeledten mókázó színészek egy-egy pillanatra mintha élcelődnének az évtizedekig játszott figuráikon. William Shatner különösen élvezi a helyzetet és számos feledhetetlen pillanattal ajándékoz meg minket. Az egyik jelenetben kénytelen a saját hasonmásával megmérkőzni és a küzdelem hevében válogatott sértéseket vág a másikhoz, azaz saját magához. Ha másért nem is, ezért az önbunyóért már önmagában érdemes megtekinteni a filmet.

star_trek_6a.jpg

A saját korukon viccelődő színészek jó néhány poént, beszólást, önkritikus riposztot elsütnek. Ezek egy része röhejesen erőltetett, a másik részük pedig pont azért hatásos, mert a legkevésbé sem illenek egy ilyen produkcióba. Egyedül szegény Christopher Plummer szenved a félszemű klingon tábornok hálátlan szerepében, és vélhetően az egy apró villanásra feltűnő Christian Slater sem volt maradéktalanul elégedett a jelenlétével. Bizonyára az újonc Kim Cattrall sem gondolta még ekkor, hogy néhány évvel később férfifaló New York-i szingliként lesz majd világhírű.

Ha a sztori, a párbeszédek és a színészi játék bumfordi túlkapásaihoz hozzáadjuk a mai szemmel már kimondottan retrónak tűnő trükköket és díszleteket, a gyakran egészen szürreális jelmezeket, meg is kapjuk a kultcímke magyarázatát. Ikonikus szerepeiktől búcsúzó sztárok, Hamlet- és IV. Henrik-idézetekkel súlyosbított politikai üzenetek egy hidegháborús megbékélést propagáló űrfantáziában?! J.J. Abrams produceri felügyelete mellett az ilyesmi már abszolút elképzelhetetlen.

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr878908586

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2016.07.26. 18:36:09

Lájk, lájk, de Kim Cattrall akkor már (már akkor!) veterán volt, ha belegondolsz: Porky's, Rendőrakamédia, Nagy zűr kis Kínában, A testőrök visszatérnek, Hiúságok máglyája... :)

Huber Zoltán 2016.07.26. 18:37:45

@Orosdy Dániel: igaz, valóban erős ferdítés az "újonc" címke...maradjunk annyiban, hogy újonc startrekkerként értettem :)

FF 2016.07.27. 15:27:50

@Orosdy Dániel: a Montreali bankrablást se felejtsük!

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2016.07.27. 15:57:13

@FF: Ne felejtsük, bizony, jó kis film az!

The Man Who Laughs · http://trashneveles.blog.hu/ 2016.07.27. 23:46:17

Valószínűleg a borzalmas ízlésem tehet róla, de én anno ezt teljesen őszintén tudtam szeretni. Persze maga a szimbolikája baromira elavult, de hát ez szinte a legtöbb hidegháborús filmre igaz lehet a Vörös Hajnaltól, a Vörös Zsaru-n át, a Rocky 4ig, Rambo 3ig (gyerekkoromban, amikor éppen Oszama Bin Laden volt a közellenség, elég fura volt azt nézni, ahogy Rambo dicséri az afgánok nemes természetét, és vállvetve küzd velük). Persze azok történelmi környezetbe játszódnak, így talán könnyebb utólag is megérteni/elfogadni őket, mint egy olyan filmet, ami elvileg a 23. században, de valójában 1985-ben játszódik. Én azonban nagyon csíptem ezt a hidegháborús hangulatot, illetve, hogy ez gyakorlatilag a Vadászat a vörös októberre űr változata (legalábbis helyenként elég erősen hajaz egy tengeralattjárós filmre emlékeim szerint). Illetve, ha emlékeim nem csalnak - még csak 1,5 évad ment le a nagy Star Trek sorozat darámból - a Klingonokat sem a TOS-ban, sem a korábbi filmekben nem árnyalták jobban a "büszke harcos/agresszor" képnél.

Mindenesetre nem rég sikerült jutányos áron lecsapnom az első 10 film BR kiadására, szóval amint megjönnek el is kezdem újra - illetve a botrányosnak tartott 5.-ket először - nézni a filmeket, ha már úgy is évforduló van, aztán meglátjuk, hogy idősebb fejjel mennyire tetszik majd (amilyen ST rajongó vagyok, valószínűleg nagyon. Leginkább amúgy arra leszek kíváncsi, hogy most sikerül-e majd jobban értékelnem a 2001-re hajaz(ni akar)ó első részt, amit anno inkább untam, mint sem).

Amúgy szerintem is a Khan haragja a legjobb rész, de a szélesebb közönség körében szerintem az időutazós, viccesebb, család barátabb 4. a legnépszerűbb. Az se rossz, de nekem a klasszikus filmek közül pont az tetszik kevésbé, a vígjáték jellege miatt.

Szabóbakterúr 2016.07.28. 07:38:00

Amúgy elég furcsa volt , hogy amikor visszanézték a Praxis felrobbanását csak egy kameraállást használtak a képernyőn. Máskor meg van még vagy húsz pozícióból.