Nader és Simin - Egy elválás története

2016. július 20. 17:34 - filmvilág

nader_es_simin.jpg

Jodaeiye Nader az Simin – iráni, 2011. Rendezte és írta: Asghar Farhadi. Kép: Mahmoud Kalari. Zene: Sattar Oraki. Szereplők: Peyman Moaadi (Nader), Leila Hatami (Simin). 123 perc.
Vetítik: Duna - 23:00

2011 februárjában korántsem a semmiből bukkant elő Asghar Farhadi iráni rendező a Berlini Filmfesztiválon, hogy művével elnyerje a legjobb filmnek járó Arany Medvét. Rendezőként ez az ötödik filmje, és már korábbi munkáit is jelentős nemzetközi szervezetek és fesztiválok dekorálták ki fontos díjakkal, köztük 2009-ben az Elly története című filmjéért a legjobb rendezésért járó berlini Ezüst Medvét is megkapta. Idén Tarr Béla Torinói lovát előzte be a Nader és Siminnel Berlinben, s biztosak lehetünk benne, hogy a döntnököknek korántsem lehetett könnyű, amikor megpróbálták összemérni a remek almát a csodálatos körtével. Ha van ugyanis ellenpontja Tarr mitikusan absztrakt látomásainak, akkor Farhadi keresetlen naturalizmusa, esetlegesnek látszó hétköznapisága az.

Egy válófélben lévő, felső középosztálybeli házaspár családi konfliktusa szolgál az események kiindulópontjaként. A feleség örökre külföldre menne, hogy kamasz lányuknak jobb életet biztosítson, míg a férj maradni akar, hogy Alzheimer-kórban szenvedő édesapját ápolhassa. Mivel szétköltöztek, a férfi kénytelen egy idegen nőt felfogadni, hogy napközben vigyázzon beteg édesapjára. A nagyon szegény, mélyen vallásos asszony és a büszke, hirtelen haragú férfi közt hamarosan kirobbanó konfliktus – úgy tűnik – végzetes következménnyel jár: az állapotos nő elveszíti születendő gyermekét.

A film dramaturgiailag igen összetett szituációt épít fel, amelyben számos réteg épül egymásra: a válófélben lévő nő és férfi közötti konfliktus, a két szülő közt nehéz választás elé állított kamaszlányuk vívódása, a gyermekét elvesztő nő félelme és bűntudata, eladósodott férjének erőszakos dühe meg nem született gyermeke halálának okozóival szemben.

Farhadi a morális dilemmák komplex rendszerét hozza létre, amelyben a cselekmény lenyűgözően természetes áramlással halad előre, s fonja körül a nézőt egyre nagyobb erővel. Az operatőri munka, a vágás és a színészi alakítások egyaránt sikerrel illeszkednek ebbe a keresetlennek tűnő, ám tűpontosan kidolgozott rendszerbe. Külön izgalmas és erős vonulata e műnek – az iráni filmek gyakori védjegye – a remek gyermekfigurák teremtése: a válófélben lévő szülők kamaszlánya és a szegény asszony négy év körüli kislánya egyaránt jelentős karakter.

 Vincze Teréz

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr728903676

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.