Sugarland-típusú találkozások - Midnight Special

2016. június 23. 17:27 - Huber Zoltán

midnight_special.jpg

A tudományos-fantasztikum a sötétebb tónusokhoz vonzódik, különösen, ha a más életformákkal való kapcsolatfelvételt képzeli el. Beszivárgás, nyílt invázió, testrablás vagy mezei mellkasrobbantás: a jószándékú, kedves idegenek legalább olyan ritka vendégek a vásznon, mint a kiegyensúlyozott, elégedett szuperhősök. A Midnight Special már önmagában azért is figyelemreméltó, mert az uralkodó romboláspornóval szemben az optimista, pozitív sci-fik egyébként sem túl népes táborát gyarapítja. A filmet ráadásul az a Jeff Nichols írta és rendezte, aki pályakezdése óta kizárólag mesterművekkel jelentkezett és szerencsére most sem okoz csalódást. A különleges képességekkel megáldott-megvert kisfiú és az őt védelmező apa utazása műfaji darabként, árnyalt karakterrajzként és keserédes családi melodrámaként is hatásos.

Nichols saját bevallása szerint John Carpenter sajátos hangulatú Csillagemberét szerette volna megidézni, a végeredményt látva mégis inkább Spielberg nevét emlegeti mindenki. No persze nem a giccstől ragacsos, pátoszba fulladó idősebb Spielbergét, hanem a gyermeki lelkesedéssel mesélő fiatalét, aki akkoriban még a hétköznapi Amerika mélyén bukkant rá a kalandra és varázslatra. A Harmadik típusú találkozások és az E. T. idegen-megközelítései mellett így a Sugarlandi hajtóvadászat lehetett a film fő ihletforrása, nosztalgikus utánérzésről vagy divatos retróról azonban szó sincsen. A nyilvánvaló előképek és ismerős témák ellenére Nichols jellegzetes kézjegyei és megoldásai meghatározóak. A napszítta, mocsaras délvidék és a fétisszínész Michael Shannon szerepeltetése mellett az apa-fiú viszony központi jelentősége is szerzői motívumnak tekinthető. A különféle rétegek és hangulatok hibátlan keverése, a film markáns vizuális világa, a jó értelemben vett old school minőség pedig mind az író-rendező tehetségét dicsérik.

A mű legnagyobb erőssége, hogy a vékony műfaji felszín mögött komplex karakterekkel és nagyon is komoly dilemmákkal találkozhatunk. A gonosz kormányügynökök, az üldözés és az intolerancia visszatérő elemek ezekben a történetekben, de Nichols innen indulva számos izgalmas irányba indul tovább. A természetfeletti adottságaira fokozatosan rádöbbenő kisfiú fejlődése és felelősségvállalása árnyalt szuperhős-genezisként is nézhető, a kezdeti ijedtségét legyőző, egyre tudatosabb karakter sokkal életszerűbb, mint a Marvel/DC tépelődő igazságosztói. A vallási szekta beemelésével a megváltó-analógia is adja magát, a gyerek képességeit a hadsereg és a fanatikusok is saját céljaikra fordítanák. A család az egyetlen, aki valóban a fiú érdekeit tartja szem előtt és végül a legnagyobb áldozatot hozza érte. Az erőteljes szülő-gyerek kapcsolat, a felnőtté válás metaforája egy kimondottan érzékeny sci-fit/road movie-t/szuperhős-/coming of age filmet eredményeznek - attól függően, a sztori mely aspektusát szeretnénk kidomborítani.

A Midnight Special tökéletesen példázza, mitől működik egy zsánerfilm, és mik azok, melyek a látszat ellenére valójában mellékesek. Nichols hiteles figurákat, átélhető problémákat vonultat fel, és sokáig visszatartja a legfontosabb információkat, megnyitva a lehetséges értelmezési utakat és rejtélyessé téve az eseményeket. Hála a színészeknek, az érzelmi hőfok is rendben, a rendező ezért a nyílt hatásvadászat helyett visszafogottan nyúlhat a műfaji  eszköztárhoz. Néhány jól elhelyezett effekttel és hanghatással is sokkal többet ér el, mint a nézőt folyamatosan bombázó, unalomba fulladó CGI-orkánok. A felpörgetett, látványorientált, egy-két jellemvonás mentén skiccelt karakterekkel és kamu-konfliktusokkal dolgozó megapicek dömpingje idején különösen tetszetős, ha egy sci-fi a mese erejében bízva mert lassabb, finomabb, érzelmesebb lenni. Ha sokkoló újdonságokkal nem is szolgál és az uralkodó trendeket sem fordítja meg, a Midnight Special ritka, különleges film.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr938834636

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Midnight Special 2016.06.27. 07:48:29

Ha előzetesen tippelnem kellett volna, hogy kitől várhatok majd idén egy retrospektív látványfilmet, akkor aligha esett volna Jeff Nicholsra a választásom. De mit hoz a sors, a Mudot és a briliáns Take Sheltert jegyző indie rendező első stúdiófilmje, a...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

theus 2016.06.25. 20:03:19

Nagyon rossz film. Gyakorlatilag nem szól semmiről. Az egyetlen értékelhető rész az film legelején az fbi rajtaütése a szektán. Abból legalább az kiderül, hogy zajlik az ilyesmi. Az mennek valahová valamiért, a gonosz kormányügynökség kergeti őket, majd az egyetlen nevesített ügynök miután elkapták el is engedi a gyereket. Hogy mi miért történik nem derül ki, a film végén is történik valami, de hogy mi az nem derül ki a filmből.