Éberség - A nagy dobás

2016. február 15. 10:56 - Huber Zoltán

nagy_dobas.jpg

A terrorizmus, a klímaváltozás és az információ átalakulása mellett a pénzügyi szektor virtuálissá válása korunk egyik legnagyobb kihívása. Rendkívül komplex, hosszan elhúzódó, többé-kevésbé lappangó gócpontokról van szó, melyeket szörnyű tragédiák és ikonikus képek (füstölgő WTC, jéghegyen úszó jegesmedvék, Snowden-interjú) fémjeleznek ugyan, de az átfogó filmes ábrázolásuk szinte lehetetlen. Különösen igaz ez kortárs gazdasági válság(ok)ra, ahol milliárdos vagyonok olvadnak el másodpercek alatt, mégsem mutathatóak fel egykönnyen azok a fordulók, ahol valami csúnyán félrement.

A pénz és a vagyon monitoron villódzó számsor lett, a rendszer önálló életre kelt, a tőzsde bizarr játékká változott, saját nyelvvel és szabályokkal, végleg elszakadva a valóságtól. A témával foglalkozó filmesek jobb híján e paradox helyzetre, illetve a "játékosok" torzuló személyiségére fókuszálva próbálják megérteni a jelenséget, a leghatásosabb eszközük pedig az éjsötét cinizmus és a maró irónia. Éppen ezért nem meglepő, hogy az eddigi leghatásosabb eredményt épp egy vígjáték-specialista, Adam McKay érte el.

A grafikonokat böngésző, elúszó betűkódokat és számjegyeket figyelő, vadul telefonáló brókerek és befektetési bankárok viselkedésében és habitusában van valami alapvetően szürreális. McKay hibátlan érzékkel tapintott rá, milyen végtelenül röhejes és mélyen tragikus, hogy létezhet egy ilyen kifelé zárt világ, mely közben emberek millióit ránthatja magával. A nagy dobás (a magyarítás sajnos nem adhatja vissza az eredeti találó szóviccét) alapállítása, hogy a Wall Street tolvajnyelve szimpla porhintés, groteszk mutatvány, melynek nem szabad bedőlnünk. Ezért szól ki állandóan és beszél hozzánk, ezért állítja meg folyamatosan a történetet és hívja segítségül a celebeket (átvitt és konkrét értelemben is).

A szakzsargon szándékolt unalmát csak az abszurd komikum erőteljes figyelemkeltő eszközeivel lehet áttörni és ez maximálisan sikerül neki. Ha a maga teljességében nem is értjük meg, miként roppant össze majdnem a világgazdaság 2008-ban, az a film megtekintése után mindenképpen világossá válik, hogy

a legfontosabb ellenszer az éberség és az egészséges gyanakvás. A családi vagyon, nyugdíjra félretett befektetések elúszása, azaz egy hasonló krízis csak úgy előzhető meg, ha sokkal tudatosabban és szkeptikusabban viszonyulunk a kérdéshez.

Ennyiben McKay munkája Pakula híres paranoia-thrillereivel rokon.

A nagy dobás legérdekesebb vonása, hogy hősei valójában a kritizált rendszer részesei, különcök és zseniális csodabogarak, akik maguk is hasznot húznak az összeomlásból. McKay mestere ennek a módszernek, A híres Ron Burgundy legendája is féktelen idiotizmusával tartott görbe tükröt a kritikátlan szexizmus elé, most pedig a borderline személyiségzavarral küzdők láthatják csak át, mennyire beteg az amerikai pénzpiac. Mindez azért fontos, mert nem válnak egyértelműen pozitív, követendő figurákká, azaz a rendszer elutasítása sokkal erőteljesebb lehet. A forgatókönyv néhány nagyon fontos motívumot a szőnyeg alá söpör ugyan (például hogy a tájékozatlan kisbefektetők és telhetetlen hitelfelvevők, illetve a kormányzati szervek figyelmetlensége nélkül nincs összeomlás), a film látlelete egy dologban mégis pontos.

A realitásoktól elszakadó, kontrollálatlan szörnyeteggé mutálódott, saját szabályaikat követő befektetési bankok veszélyessé válhatnak és csak a nyilvánosság tarthatja kordában őket.

A 2008-as gazdasági válságról a Krízispont beszélt a leghitelesebben, árnyaltan és rendszerszinten mutatva fel a problémát. A nagy dobás sokkal inkább missziós tevékenységet végez és a szélesebb közönséget szeretné felrázni. Az izgalmas figurák bőrében lubickoló sztároknak, a remek tempóban érkező poénoknak és a szatirikus hangvételnek hála ez maximálisan sikerül. A választott módszer működik, amit az imponáló bevételi eredmények, a díjak és jelölések száma is pontosan jelez. Talán kissé egyoldalú, elfogult és harsány, de rendkívül átgondolt, élvezetes és ambiciózus film ez, a választott módszer működik. A közbeszéd tematizálása fontos és ez esetben a cél talán tényleg szentesítheti az eszközt.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr388389650

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.