Máshogy gondolkodni – Mitch Hedberg emlékének

2015. december 31. 09:09 - Pernecker Dávid

hedberg2.jpg

Tíz éve, 2005. április 2-án halt meg II. János Pál pápa. Három nappal halála előtt azonban egy másik, nem kevésbé jelentős haláleset is történt, 2005. március 30-án ugyanis meghalt a világ legviccesebb embere is.

„A sav a kedvenc kábítószerem. A sav felnyitotta a szemem és kitágította az elmém. A savnak köszönhetően tudom, hogy a vaj sokkal jobb, mint a margarin. Már átlátok a szarságon.”

Aki legalább egyszer végighallgatta Mitch Hedberg három stand-up lemezét, az nem csak egy nevettetőt, hanem egy bámulatosan szerény, őszinte, kedves havert is megismerhetett személyében. Egy humoristát, aki nem követett senkit, és akit nem követett senki. Jött új pápa, Hedberg viszont űrt hagyott maga után, amit csak az a párszáz vicc tölt némileg be, melyeket az emberiségre hagyott. Ezek a viccek viszont egy olyan nem evilági valakit láttatnak, aki egészen máshogy gondolkodott, mint ember- és komikustársai.

„A Listerine fáj. Haver, amikor Listerine van a számban, kurvára dühös vagyok. A baktériumok nem halkan múlnak ki.”

Hedberg 1996-ban érkezett a semmiből, és letarolta a híres montreali komédiafesztivált lenyűgöző egysorosaival. Két évig tartó turnéja után csapott le rá David Letterman, de az igazi nagyágyút a Fox tolta be a képbe, a csatorna ugyanis egy sitcom-sorozatra szerződtette a poszt-hippik, a grunge színtér utó-punkjai, és a hallucinogéneken élő entellektüelek körében gyorsan legendássá váló humoristát.

„A hajzselé vicces. Megmosod a hajad, és utána rákened a zselét. Mintha csak azt mondanád: oké, most tiszta, hadd basszam szét újra.”

hedberg1.jpg

Még ki sem hűlt a Seinfeld díszletkanapéja, de Hedbergben már akkor, 1998-ban az új Jerry Seinfeldet vélték felfedezni. Hedberg azonban nem volt és nem is lesz soha Seinfeld. Erre feltehetően a Foxnál is rájöttek, ugyanis kiderült, hogy Hedberg humorát nem képesek sorozatformában eladni.

„Egy étteremben láttam egy arcot, aki bőrkabátban evett hamburgert és ivott tejet. Mondom neki: haver, te egy tehén vagy. A metamorfózis tökéletes. El ne aludj, mert feldöntelek.”

Ugyan elsőre nem hülyeség Hedberget Seinfeldhez hasonlítani, mégis a humoruk között fennálló különbségek azok, melyek rávilágítanak Hedberg páratlanságára. Mindketten apolitikus megfigyelőként fejtették fel a mindennapok apró rezdüléseinek, tárgyainak, eseményeinek rétegeit, míg ugyanakkor az imádnivaló érzéketlenségével és önreflexivitásával csábító poszt-modern sorozatikon mindig valamiféle intellektuális és társadalmi felsőbbrendűségtől vezérelve kérdezgette a néptől, hogy mégis mi újság a repülőgépekkel és az olimpiai szánkózással, addig Hedberget pont a köznapi tudatlanság bolondos és akaratlan álcája miatt lehet könnyen megszeretni.

„Versenyautó-utas akarok lenni. Csak egy arc, aki cseszteti a sofőrt.”

Seinfeld fent hordja az orrát, míg Hedberg napszemüvege és örökké kócos haja mögé rejtőzve, a földet bámulva, remegő kezében mikrofonnal motyog egy-két mondatot gofrikról, koalákról, szendvicsekről. Seinfeld üzletet csinált évtizedekig reciklált poénjaiból, Hedberg viszont imádta saját vicceit, melyeken ideáltipikus kvázi-sztóner példaképeként rendre jókat tudott derülni. Néha azonban hozzátette, hogy az adott vicc teljesen hülyeség.

„Az alkoholizmus betegség. Az egyetlen olyan betegség, ami miatt kiabálhatnak veled.”

Hedberg mérföldekről kiszúrható szaggatott staccato-beszéde, pattogó-akadozó beszédritmusa, bizarr hangsúlyeltolásai, infantilis szófűzése, szavainak indokolatlan megnyújtása- és rövidítése, idiótán megnyomott szótagjai a szöges ellentéte annak, ahogy Seinfeld szállította poénjait. Seinfeld vicceinek viccessége ugyanis a komikus némi pökhendiséget éreztető előre leprogramozott, aláírásaként funkcionáló hangsúlyaiból (és színpadi perszonájából) ered. Ha egy Seinfeld-darabot olvasunk, ezért nem nevetünk. Ha egy Hedberg-darabot olvasunk, megszakadunk a röhögéstől.

„Ismeritek azokat a reklámokat, amikben az emberek vízesés alatt mossák a hajukat? Ez kurvára hülyeség, ember. Egy ilyen vízesés lenyomna a seggedre.”

Míg Seinfeld kitalálta magát, Hedberg csak kiállt és mondta, ahogy tudta, hanyag és minden színészi manírt felülíró autentikussággal. Nem uralta a színpadot és a közönségét, nem számított ki semmit előre, nem volt egy Steve Martin vagy egy Eddie Murphy. Nem előadóként beszélt, nem úgy, mint egy ad definitum komikus. Egy érdekes, fura, pódiumra szabadult berántott hülyegyereknek tűnt, akivel örömmel lehetett azonosulni, és lehet ma is. Nem törekedett látványos profizmusra, de nem is volt rá szüksége.

„A művirágaim elrohadtak, mert nem tettettem, hogy meglocsolom őket.”

A stand-up volt az anyanyelve, azt beszélte, máshoz nem is értett igazán. Egysoros vicc, nevetés, egysoros vicc, nevetés. Előadásait ezért is volt képtelenség lefordítani a sorozat-formátum mesterséges nyelvére.

„Egy barátom megkérdezte tőlem, hogy kérek-e egy fagyasztott banánt. Mondtam neki, hogy nem, de később ennék egy sima banánt, szóval igen.”

Hedberg letaglózó tisztaságú, minden felesleges sallangtól, nyelvi ornamentumtól, elágazásoktól és szócsépléstől mentes átlátható, a lehető legsimábbra csiszolt egysorosai adaptálhatatlanságukban váltak időtálló szentséggé.

„Egy olyan pénzbedobós automatát akarok csinálni, ami pénzbedobós automatákat árul. Igazán kurva nagynak kell lennie.”

hedberg.jpg

Hedberget nem lehet másolni. Aki úgy beszél, és olyan dolgokat mond, mint Hedberg, az nem „hedbergi” lesz – ellentétben a működőképes „seinfeldi” jelzővel –, hanem egy tolvaj. Hedberg humora ugyanis túllépett a „Most komolyan, mi a helyzet a metrókkal?” és az ehhez hasonló eldobható szentenciák kellemes sekélyességén, és egészen más irányból, kézzel nem fogható, idegen logika mentén fogta meg a leghétköznapibb semmiségeket.

„Utálom a mutogatást, de nem tudom, hogyan mutathatnám meg.”

A megfigyelő-komikum többnyire kizárja a jelentéskeresést, a magyarázatkutatást, a problémamegoldást. Seinfeld csak észrevette, hogy egy repülőút vicces tud lenni. Hedberg egysorosaival természetesen nem fejti meg a klubszendvicsek vagy a szezámmag rejtelmeit, ugyanakkor viccei – ellentétben az obszervációs komédiával – megugorják a konkrét téma és tárgy megragadhatóságát. A lényegtelen új lényeget kap mondatai nyomán.

„Ha egy szörnnyel élsz együtt, soha nem fogsz csuklani” – hangzik az egyik klasszikus sora, és pontosan erről van szó. Kilenc szóról, melyek gyermeki puzzle módjára, gyermeki logika mentén állnak össze egy olyan gyermeki mondattá, melyet meg kell rágni ahhoz, hogy elragadjon, vissza az oviba, távol a ’90-es évek politikától, szar emberi kapcsolatoktól, üres megfigyelésektől és öncélú rendszerellenességtől fulladozó stand-up színterétől. Nem az a vicces, ahogy Hedberg egy olyan hétköznapi valamit vesz elő és tálal abszurdistaként, mint a csuklás (és annak ellenszere, az ijedelem), hanem az, ahogy rádöbbenünk: soha nem gondoltam így a csuklásra, soha nem gondolkodtam így a csuklásról, és soha nem gondolkodtam így semmiről. Hedberg megmagyarázhatatlan irányokban cikázó elméje új dimenziókat, új perspektívákat nyitott meg a humorról történő gondolkodás számára, saját humorérzékünk megemeléséhez, egyfajta új látás kialakításához.

„Múlt héten segítettem egy haveromnak abban, hogy ne mozogjon. Sokkal könnyebb, mint abban segíteni valakinek, hogy mozogjon.”

Azért hisszük, hogy mindent a lehető legjobb módon teszünk, mert úgy tudjuk, hogy szabályaink kőbe vannak vésve. Hedberg viszont nem vesztette el a reflexió- és önreflexió képességét. Egy fahéjas sütit is képes volt más világokból nézni, és képes volt ezekből a távoli galaxisokból rákérdezni létezésük mibenlétére. A stand-upban – akárcsak minden művészeti formában – mindennek megvan a helye. Azok az igazán nagy alkotók, akik a predefiniált formulákat, sémákat, normákat kiforgatják és felrázzák, akik saját törvényeket írva az „ez így adott” helyett keresik a „mi lenne, ha inkább…” csodáját.

„Egy levágott lábfej a lehető legjobb, ha ki akarsz tömni egy zoknit.”

Hedberg nyúlfarknyi logikai kirakósai gyermekded butaságuk látszatán túlmutatva hívják fel a figyelmet arra, hogy egyetlen irányban gondolkodunk, a gondolkodás vélt határain belül. Nem agyalunk arról, hogy „egy garbó olyan, mintha egész nap egy nagyon gyenge ember fojtogatna minket” – pedig tehetnénk. Nem csak azért, mert rohadtul vicces, hanem azért, mert így – ha csak egy büszke villanásra is – le tudjuk győzni az érzést, miszerint mesterséges kötelékek határozzák meg tapasztalatainkat. Hedberg embertelen és emberietlen képzelőereje új nézőpontokat eredeztet, végtelenségében csábító kognitív horizontot láttat, földietlen téridőt éreztet.

„Nem hordok órát, mert azt szeretném, hogy a kezeim egyforma súlyúak legyenek.”

Hedberg nem arról tanít, hogy a rizs akkor igazán jó kaja, ha éhesek vagyunk, és valamiből kétezret kívánunk, hanem arról, hogy lehet a rizsről nem egyféleképpen, nem a berögzült gondolkodási sémák mentén, meghökkentő lényeglátással és egyszerre totálisan betépett módon beszélni. Új keretek, új szabálytalan szabályok kapnak szárnyra Hedberget hallgatva.

„Akárhányszor elmegyek borotválkozni, felteszem, hogy a bolygón mások is épp akkor borotválkoznak. Szóval ilyenkor azt mondom: elmegyek borotválkozni… én is.”

Ahogy ő gondolkodik, úgy alkot egy szituacionista is, aki városi sétáját a véletlenszerű játékos sodródásnak alárendelve nem csupán művészetté emeli a közlekedést, hanem szemét nyitva tartva, az ismerős útvonalakat elkerülve folyamatosan új szemszögekből tudja szemlélni a várost, új értelmet alkotva abból, amiről már nem is gondolkodunk.

„Utálok fogselymezni. Bárcsak lenne egy nagy és íves fogam.”

Hedberg úgy halt meg, mint egy rocksztár, és úgy, ahogy neki meg kellett halnia: turnén, két színpad között, drogmámorban lekapcsolt szívvel. Fellépései során a közönség tagjai gyakran űztek sportot abból, hogy jó előre bekiabálták a poénokat. Hedberg egyik előadásán meg is kérdezte, hogy „nem éreztétek a drámai szünetet?”. Mióta halott, csak ezt a drámai szünetet lehet érezni.    

„Régebben drogoztam. Most is drogozok, de régebben is drogoztam.”

4 komment
Címkék: portré új standup

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr868213930

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

albatrosz tizedes 2016.02.09. 16:10:48

az első idézetben az nem sav, hanem LSD. jesszus hogy lehet az acidot (mint drogot) savnak fordítani?

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2016.02.09. 17:35:26

@albatrosz tizedes: Tudtommal magyarul is így hivatkoznak rá, pl. szlengszótárakban is "sav"-ként szerepel.

LSD fn; [< lisergsav-dietilamid]; kocka, nyalóka (2), papír (3), sav, trip, ®®elesdé
sav fn; LSD-bélyeg; bélyeg, kocka, nyalóka (2), papír (3), trip; ®®LSD
+
acid fn; 1. sav; 2. LSD tartalmú kábítószer; 3. zenei irányzat; eszid [< ang. acid 'sav' ]
eszid fn; 1. sav; 2. LSD tartalmú kábítószer; acid 3. zenei irányzat [< ang. acid 'sav']
stb.

www.lib.jgytf.u-szeged.hu/alknyelv/szakdolgozatok/kabitoszer.htm

Borbíró Andris 2016.02.15. 21:31:30

Valóban, a "sav" széles körben elterjedt magyar változat, semmi gond nincs vele. :)

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2016.02.16. 19:01:18

@Borbíró_Andris: A kollégát ez valószínűleg nem is foglalkoztatta igazán, nekem legalábbis ez az érzésem. :)