Drónok harca - Leviatán ébredése / The Expanse

2015. december 07. 12:39 - Huber Zoltán

leviatan-ebredese-borito.jpgMióta a Trónok harcából jelenség lett, mindenki a potenciális utódot szeretné levadászni, a kiadóktól és producerektől kezdve a fanatikusabb olvasókon át egészen az egyszeri tévénézőig. A tüzes-jeges monstre történetfolyam sikerét nyilván nem lehet egyetlen kiemelt tényezővel magyarázni, ám bárhogyan is viszonyulunk George R. R. Martin írói kvalitásaihoz, a rafinált világteremtés képességét nem vitathatjuk el tőle. A Térség (The Expanse) névre keresztelt tudományos-fantasztikus univerzum már csak a műfaja miatt sem veszélyeztetheti a Vastrón uralmát, de figyelemreméltó részeredményeket azért fel tud mutatni. A Naprendszert kolonizáló emberiség polgárháborús-űrutazós meséje könyvként és sorozatként is komoly esélyekkel pályázhat a “trónokharcás” űreposz kimondottan jól csengő címkéjére.

George R. R. Martin persze nem ok nélkül ajánlgatja a könyvek borítóján a James S. A. Corey álnév alatt dolgozó szerzőpáros munkáját. A két elbeszélői tér közötti hasonlóságok sem véletlenek, a Térséget ugyanis két olyan író alkotta meg, akik aktívan közreműködtek A tűz és jég dala regényfolyamában. Ne szimpla másolatra gondoljunk persze, nem a királyos-sárkányos fantasy mechanikus sci-fi átiratáról van szó. Daniel Abraham és Ty Franck elsősorban Martin módszerét lesték el, azaz hasonlóan viszonyulnak a vonatkozó előképekhez és műfaji klisékhez, illetve egészen hasonlóan építkeznek, mint a mesterük. A Leviatán ébredése címen futó első kötetben egyetlen olyan alkotóelem sincsen, amivel valahol már ne találkoztunk volna, az elbeszélés mégis magával ragad.

leviatan-ebredese-exp2.jpg

A távoli jövőben a Föld mellett a Marson és az aszteroida öv nagyobb égitestein is emberek élnek, ami rivális hatalmi centrumok kialakulásához vezet. Űroperaként hivatkoznak ugyan rá, ám a könyv inkább afféle tudományos-fantasztikus tengerészregény, vadregényes (űr)kikötőkkel, mindenféle (űr)hajókkal és merész (űr)matrózokkal, akik mélységesen megvetik a földi patkányokat. Íróink egy egészen egyszerű, ám annál nagyszerűbb módszert követve rögtön két főhőst választanak és az ő szemszögüket váltogatva szövögetik a sztorit. A becsületes macsó fiatal (űr)hajóskapitány és a kiégett nyomozó természetesen egymás ellentétei és gyakran keresztezik egymás útjait. A történet különféle küldetések egymásutánjából áll össze, melyeket egy átfogó nagy rejtély keretez. Mi természetesen a forrongó gyarmatoknak megfeleltethető Övvel szimpatizálunk, és rögtön megkedveljük az ide-oda (űr)hajózgató, mindenféle veszélyt bevállaló hősöket. A végtelen (űr)óceán archetipikus kalandokat és kihívásokat tartogat, melyek mellett egy komolyabb adag Szárnyas fejvadász és neo-noir, illetve némi Alien és inváziós horror vár még ránk.

leviatan-ebredese-exp.jpg

Bár a Leviatán ébredése nem nyit új fejezetet a sci-fi történetében, kétségtelenül egy aprólékosan átgondolt, maximálisan profi munka. Hiába fogy el szinte minden fontosabb fordulat után a szufla, hiába a már-már ironikusan egysíkúra írt típuskarakterek, a vázolt jövőkép sikerrel szippantja be az olvasót. Az emberi faj nem nemzetiségek, hanem a meghódított bolygók mentén differenciálódik, a kereskedelmi kapcsolatok és a hatalmi villongások az imperializmus korát idézik ugyan, de egy elképzelt jövőbeli Naprendszerbe applikálva a viszályok rendkívül szórakoztatóak. Hiába a kiszámítható figurák, az izzadságszagúan tudományosnak tűnő fejtegetések és az unalmasan ismétlődő fordulatok, a teremtett világ életre kel és az olvasó szívesen merül el benne.

leviatan-ebredese-exp1.jpg

Az erősségek és gyengeségek ismeretében az alapanyagból készült tévésorozat bevezető epizódja különösen kellemes csalódás. Bár egy pilot alapján messzemenő következtetéseket nem szabad levonni, a mozgóképes adaptáció elsőre sokkal jobbnak tűnik, mint amilyen a könyv volt. A The Expanse alkotógárdája remek érzékkel erősített rá a regény előnyös oldalaira és egyelőre úgy tűnik, pont az idegesítő és rossz megoldásokat gyomlálta ki. Míg a szövegben zavaróan sokat olvashatunk például az elképzelt hajtóművekről, a különféle kisbolygókon és hajókon tapasztalható gravitációról, perdületről és gyorsulásról, addig a sorozat nem vacakol a magyarázatokkal és inkább a szituációkra koncentrál. A kétszereplős nézőpont is gyorsan megtörik, ami azért különösen öröm, mert így több szálon indulhat el a sztori és vélhetően sokkal többet tudhatunk majd meg a marsi és földi életről, az esetleges politikai viszonyokról. Thomas Jane remek választás a kiégett nyomozó szerepére, de a legjobb döntés talán mégis az, hogy a teljes történetfolyamon átívelő inváziós tematikát a jelek szerint nem a könyvben idézett Alien-motívumkészlet mentén képzelik el.

A széria alkotói az első részben egy picit túltolták a CGI-t és egy erőltetetten látványos képi világot próbáltak a tévé képernyőjére álmodni, de a Térség képi megjelenítése kimondottan hangulatos. Igaz, az első részben magából a sztoriból szinte semmi nem derül ki, a látottak kimondottan ígéretesek. Talán szerencsésebb lett volna néhány kulcsfontosságú fordulatot előrébb hozni, de így is kíváncsiak vagyunk a folytatásra. Ami igaz volt a könyvre, az hatványozottan igaz a sorozatra: sikerült egy olyan világot kreálni, amiben jó elmerülni. Ha The Expense bátran elhagyja majd az alapanyagot és rátalál a saját ritmusára, az a “trónokharcás” bolygóközi sci-fi sorozat lehet, amire már várunk egy jó ideje.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr938145738

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Leo Gecc 2015.12.14. 09:22:29

Egyáltalán nem egy nagy szám könyv a Leviatán ébredése, érthetetlen a hype körülötte. A műgravitációs leírások pedig teljes tudományos analfabetizmusról tanúskodnak. A Kalibán bosszúját (folytatása) egyszerűen nem is bírtam végigolvasni. A cselekmény mindkét könyv 1/10-e, a többi szájbarágós dagályosság, naiv okoskodás.